Tánc

Táncba öntött történetek

2007.04.05. 00:00
Ajánlom
Pártay Lilla az alkotásnak él. Még az élete legnehezebb periódusain is a munka, a koreografálás segítette át. Lépésekkel, mozdulatokkal mesél érzelmekről, emberi kapcsolatokról, és közismert történeteket változtat tánccá.

Pártay Lilla (foto: Nagy József)

Elképesztő akarattal, hatalmas hittel és kitartással képes harcolni értékes ügyekért, produkciókért. Ilyen küzdelem előzte meg új bemutatóját is, hiszen az Elfújta a szél balettváltozatának ötlete már több mint egy évtizeddel ezelőtt megszületett benne. A premiert azonban mégis számos nehézség, bonyodalom miatt évről évre el kellett halasztani – egészen az idei szezonig… Pártay Lillával legújabb darabjáról, táncos éveiről és első koreográfiáiról Réfi Zsuzsanna beszélgetett.

- Ennyi várakozás után legalább olyan lett a darab, amilyennek megálmodta?

- Igen, annak idején éppen ilyennek képzeltem az Elfújta a szél balettváltozatát. Boldog vagyok, hogy megvalósult végre, csak rettentően elfáradtam, mert az utóbbi hónapokban is szinte minden tennivaló és gond az én vállamat nyomta…

- Milyen fázisai voltak az alkotómunkájának? Egy balettestnél először a pas de deux-k, az együttesek, a lépések jutnak eszébe?

- Nem, a történet az első. Abból építem fel a libretto vázát, s ez bizony hosszadalmas munka. Az Elfújta a szél kapcsán is három kockás spirálfüzetet teleírtam. A vázlataimban ugyanis nemcsak a cselekményváz kap helyet, hanem arról is jegyzeteket készítek, hogy melyik jelenetben ki mit mond, vagy hogy az adott képhez milyen jelmezt képzelek el. S aztán ezt az óriási anyagot kell leszűkíteni, megfelelő méretűre húzni. Majd következnek a zenei könyvtárban töltött hónapok. Ilyenkor ugyanis óriási tanulmányba kezdek, s az általam kiválasztott szerző összes kompozícióját végighallgatom. Ennek köszönhetően minden eddigi koreográfiámból én magam is rengeteget tanultam.

- Ezt a munkát talán megkönnyíti valamelyest az is, hogy kiváló zenei képzést kapott, és még zongorázni is tud...

- Ez valóban segít, de azért zenei szerkesztőre is szükségem van. A kiválasztott zenei részletek összegyűjtése után először én magam próbálom összerakni a jeleneteket és a muzsikát. S amikor már nagyjából minden egyezik, akkor az utolsó simításokat a zenei szerkesztő végzi. A koreográfia a legutolsó dolog. Egy darabnak az előkészítése két, két és fél évig tart, ehhez képest a koreográfia nagyon hamar, négy hónap alatt is elkészülhet – bár igaz, ez a rövid időszak nagyon intenzív alkotómunkával telik, amikor az ember reggeltől éjjelig dolgozik. Pusztító hónapok ezek, hiszen a saját lelkemből kell kifacsarni a lépéseket, a mozdulatokat.

- Rögtön a pályája kezdetén is koreografált, olyan sikerrel, hogy az első alkotása díjat nyert Várnában, mégis közel két évtizeden keresztül egyáltalán nem születtek újabb darabjai.

- Az első koreográfiám egy véletlennek köszönhető. A várnai versenyre készítettek nekem egy pas de deux-t, én azonban úgy éreztem, a darab nem nekem való. Akkoriban játszotta az Operaház hatalmas sikerrel a Manon Lescaut-t, két főszereplője Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert volt, s ez előadásokat Lamberto Gardelli dirigálta. Mindenki, köztük én is rajongtam a produkcióért, és nagyon erősen hatott rám. Így erre a muzsikára két nap alatt készítettem magamnak egy kettőst, igazi hályogkovács módjára. Egyszerűen csak megszületett bennem ez a pas de deux. A nemzetközi megmérettetés után meg is kérdezték tőlem, hogy akkor tulajdonképpen most mi is akarok lenni, de azt válaszoltam mindenkinek, hogy táncosnő. S ha még akkor is lesz mondanivalóm, amikor a balettet abbahagyom, boldogan fogok alkotóként is dolgozni.


Popova Aleszja (foto: Bánkuti András)

- Az újabb darabokra aztán a nyolcvanas évekig kellett várni…

- Nagyon hálás vagyok Fodor Antalnak, hiszen az ő ötlete volt, hogy a fiatal koreográfusokat segítsék. Ő háromszor is lehetőséget adott az alkotásra, így kezdtem neki a Liszt-daraboknak. Táncosként ekkor már a 27. szezonomnál jártam.

- Nem hiányzott addig az életéből a koreografálás?

- Nem, mert mérhetetlen mennyiségű feladatot kaptam. A budapesti dalszínház mellett félállásban voltam a berlini Komische Operban. Előfordult, hogy este még az Ybl-palotában A hattyúk tavát táncoltam, reggel repülőre ültem, és délelőtt már Berlinben próbáltam a Hamupipőkét. Este felléptem ebben az előadásban, majd a következő reggel már jöttem is haza. Erről a munkastílusról a mai fiataloknak sajnos már fogalmuk sincs…

- Nemcsak klasszikus, hanem modern esteken is rendszeresen szerepelt…

- Nagyon jó korszak volt ez, sok küzdéssel és munkával. A rengeteg tehetséges pályatársammal kölcsönösen ösztönöztük egymást. Nem ketten voltunk egy szerepre, hanem kilencen. S abból a szempontból is igazi aranykor volt ez, hogy a balettigazgató, Lőrinc György mindent megvásárolt, amit csak lehetett, így Gyagilev-, Balanchine- és Béjart-koreográfiák is szerepeltek a színház műsorán. Ez a táncosként szerzett, temérdek különféle tapasztalat szintén nagyon sokat számított a későbbi alkotói pályámon, akárcsak az, hogy a társulattal bejárhattam a világot. Rómától kezdve Perun át ezernyi helyen felléptünk. Amikor koreografálni kezdtem, ezt a sok-sok tapasztalatot mind hasznosítani tudtam a darabjaimban.

- A most színre került művét, az Elfújta a szelet a dalszínház 1999-ben tűzte ki bemutatóként, de akkor a premier azért maradt el, mert nem vásárolták meg a darab jogait. Mennyit változott a mű az eredeti verzióhoz képest?

- Elég sokat, hiszen több olyan szerep is akad, amit az eltelt évek miatt most másra kellett osztanom. A munka során emellett az is nagyon lényeges, hogy én mindig igyekszem személyre szabott koreográfiát készíteni, az adott táncos testéhez, adottságaihoz igazítani a lépéseket, mozdulatokat. És persze én is sokat változtam ezalatt a nyolc esztendő alatt, még több tapasztalatot szereztem, úgyhogy ezzel is gazdagabbá vált a mű.

- A rengeteg gond ellenére mégis szakadatlanul küzdött ezért a darabért.

- Nagyon megviselt, hogy először a ki nem kért jogok miatt hiúsult meg a bemutató, aztán pénzügy nehézségek miatt. Nehezen tűrtem, függetlenül attól, hogy nem tétlenkedtem, hiszen elkészült közben a Concerto és az Amadeus is. Az Elfújta a szél azonban nagyon fontos volt nekem, és az évek során egyetlen egyszer sem mondtam le róla. Szerencsére most olyan engedélyt kaptunk, amellyel öt esztendőn keresztül játszhatjuk a művet.


Olah Tsygankova és Popova Aleszja (foto: Bánkuti András)

- Miért esett tizenegy esztendővel ezelőtt erre a darabra a választása?

- Mert mindig nagyon lényeges számomra, hogy olyan művet találjak, amelyben sok a színes és izgalmas karakter, így ugyanis az egész együttesnek feladatot tudok kínálni. Olyan pas de deux-ket, együtteseket koreografálok, hogy mindenki megmutathassa tudása legjavát. Margaret Mitchell regényében a négy főszereplő mellett is rengeteg különleges karakter akad. A történelmi események, Észak-Dél harca csak háttérként jelenik meg, a szerelmi szálra, a figurák egymáshoz fűződő kapcsolatára fókuszálok. S úgy vélem, a balettváltozat nem lett giccses, mint helyenként a film, mert a művészeknek nagyon modern táncokat komponáltam. Igyekeztem ezzel is ellenpontozni a klasszikus balettet, ahogy a romantikus Dvorák-muzsikát is izgalmasabbá teszi egy-egy kortárs kompozíció, Rácz Zoltán zenéi az Amadinda Ütőegyüttes előadásában.

- Dolgozik már a következő darabon?

- Még csak gondolkodom a folytatáson. Hiszen a mindennapjaimnak az alkotás ad értelmet. Bár a sors sosem hozza tálcán a lehetőségeket, mindenért mindig nagyon keményen meg kell dolgoznom… De ezt már megszoktam az eltelt évtizedek alatt. S most annak is örülnék, ha viszontláthatnám a régebbi darabjaimat, amelyek bár repertoáron vannak, nincsenek műsoron.

NÉVJEGY

Gyermekkorában Nádasi Ferenc legendás balettiskolájában ismerkedett meg a tánc alapelemeivel. A szakmai képzés következő állomása az Állami Balett Intézet volt, ahol 1961-ben végzett. Még ugyanebben az esztendőben a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. 1968 jelentős évszám volt a fiatal balettművész életében, hiszen ekkor nyert a várnai balettversenyen táncosként bronzérmet, ráadásul megkapta a legjobb koreográfusnak járó díjat is az erre az alkalomra készült Manon-kettőséért. A következő két évtizedben az előadó-művészet játszotta a főszerepet az életében. A várnai verseny után ugyanis John Cranko meghívta Münchenbe A hattyúk tava főszerepére. A sikeres vendégszereplés után itthon is nagyszerű szerepek vártak rá. Néhány a legjelentősebbek közül: Seregi László Sylviájának címszerepe, Ashton „rosszul őrzött lánya”, A hattyúk tava orosz változatának kettős főszerepe és végül a két legjobban kedvelt figurája, a Seregi-féle Spartacus Flaviája, valamint a Giselle címszerepe. Pártay Lilla modern szerepekben is kiemelkedő alakításokat nyújtott, hosszabb időt töltött el Maurice Béjart együttesében, Bartók Béla A csodálatos mandarin című darabjának pedig négyféle változatában táncolhatta a női főszerepet. A koreográfusi pályája tehát 1968-ban indult, a majd két évtizednyi előadóművészi tapasztalatszerzés után. Ekkor Liszt zenéjére készített egyfelvonásos darabokat. Első egész estés balettje, a Csajkovszkij zenéjére készített Anna Karenina hatalmas közönség- és egyértelmű szakmai sikert hozott Pártay Lilla számára. Ezt újabb jelentős művek követték, a Schubert zenéjére koreografált A velencei mór és a Ravel Bolerójára alkotott koreográfia. 2001-ben Bartók zenéjére Concerto címmel készített egyfelvonásos művet, 2002 őszén pedig a Dohnányi-balettest műsorába megkoreografálta a Szimfonikus perceket. A zseniális zeneszerzőről komponált balettjét, a Wolfgang AMADEUS Mozartot 2003-ban mutatták be a Magyar Állami Operaházban. Művészetét rangos kitüntetésekkel ismerték el: Liszt Ferenc-díj (1972), Érdemes művész (1977), Kiváló művész (1982), Kossuth-díj (1994).

Kedvenc kisfilm: Maestro
Kedvenc írók: Márai Sándor, Wass Albert
Kedvenc zeneszerző: Bartók Béla
Legfőbb kedvenc: a vizslája

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Vizuál

Réz András: Az utolsó mozielőadás

Nem kell pánikolni, ez az írás nem Peter Bogdanovich azonos című 1971-es filmjének elemzése. És nem is apokaliptikus vízió, amelyben az utolsó mozielőadást a világvége miatt nem követik továbbiak. Hanem Réz András elmélkedik a mozi jövőjéről.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc gyász

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Tánc recirquel

Vági Bence cirkuszrendezését dicsérik Skóciában

A hét ukrán artistát felvonultató My Land című produkció az Edingburh Fringe Fesztivál közönségét már meggyőzte.
Tánc fájdalom

Nyomtatott spicc-cipő hozhat megváltást a balerinák számára

Hadar Neeman 3D-s nyomtatással készít személyre szabott spicc-cipőket a fájdalom csökkentése érdekében.
Tánc magazin

50 éves Bozsik Yvette, akinek bátorságát még Pina Bausch is elismerte

Saját nevét viselő társulata az ország egyik kiemelt, nemzetközileg is elismert kortárs táncegyüttese.
Tánc ajánló

Fogyaszd a kultúrát is környezettudatosan!

A Sziget idén a Love Revolution szlogen jegyében telik. A teljesség igénye nélkül összeszedtük, mik azok a társadalmi témák, amikkel a kulturális programok, előadások, performanszok foglalkoznak majd a Szigeten.