A Magyar Nemzeti Galéria, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Nemzeti Táncszínház a művészeteken átívelő, egymásba kapcsolódó programsorozatán keresztül egyszerre látogatható koncert, táncelőadás és kiállítás. A Nemzeti Táncszínház kapcsolódó előadására 20% kedvezmény érvényesíthető a Magyar Nemzeti Galéria Chagall kiállítására. A kiállítás belépőjegye pedig szintén azonos mértékű kedvezményre jogosít a feltüntetett táncelőadásokra, melyek előtt kamarakoncertet adnak a Zeneakadémia növendékei.
Október 9-én az este a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendékeinek Stravinsky-koncertjével kezdődik 18 órától, melyen Stravinsky A katona történetét adja elő Várkonyi Zsófia (hegedű), Rácz Balázs (klarinét) és Csurgai-Horváth Lilla (zongora), valamint az Olasz Szvitet Kruppa Bálint (hegedű) és Fejérvári Zoltán (zongora)
A kiállítással kiegészülő programsorozat részeként a látogatók a Magyar Nemzeti Galéria Chagall Háború és béke között című tárlatát is megtekinthetik.
"Az 1910-es évek Párizsa a modern művészetek egyik legmozgalmasabb és leglelkesítőbb centruma volt. Festők, szobrászok, zenészek, táncosok, költők, színészek mind egymást inspirálva, egymásra figyelve alkottak, s tán csak kevesen gondolták, hogy művészetük még száz év múltán is eleven és friss marad. S mégis akadtak olyan művészi életpályák ebbe a felfokozottan termékeny korszakban, amelyek soha nem érintkeztek egymással. Chagall 1911-ben érkezik Párizsba egykori tanára, Leon Bakst tanácsára. Bakst akkoriban jelmezeket és díszleteket tervezett a Gyagilev-féle Orosz Balett számára. Ez a társulat mutatta be 1913-ban Igor Sztravinszkij Tavaszi áldozat című balettjét. A diszleteket ugyan nem Bakst készítette, de kézenfekvőnek tűnne azt gondolni, hogy Bakston keresztül Sztravinszkij és Chagall is kapcsolatba kerültek egymással.
Két orosz, akik szenvedélyesen szerették orosz kultúrájukat. Egyikük az ortodox keresztény, másikuk a vallásos zsidó. De nemcsak ők nem találkoztak. Gyagilev sem kereste a kapcsolatot Chagallal. 1962-ben a hamburgi Operaház igazgatója, Rolf Liebermann próbálta meggyőzni Sztravinszkijt, hogy az új művéhez, a bibliai témájú Özönvíz-hez Chagallt kérjék föl díszlettervezőnek. Sztravinszkij azonban nem kívánt Chagallal dolgozni, sőt a megbeszélt találkozóra sem ment el. Most, száz évvel azután, hogy a 20. század két nagyhatású művésze találkozhatott volna Párizsban, legalább szimbolikusan létrejön az első találkozó Budapesten. A Nemzeti Táncszínház Sztravinszkij-előadása, és a Magyar Nemzeti Galéria Chagall-kiállítása egymás közelségében kiváló alkalom arra, hogy megtapasztaljuk: a nagy művészeknek - akár találkoztak, akár nem; akár kedvelték egymást, akár nem - mindig közük van egymáshoz." (Bellák Gábor - művészettörténész, Magyar Nemzeti Galéria)
hírlevél
