"Június hatodikáig adtunk magunknak határidőt, hogy megpróbáljuk átnézni, milyen lehetőségeink vannak" - mondta Talló Gergely a Műhely Alapítványtól - "de az EU-s projektet valószínűleg le kell zárnunk és visszafizetnünk a támogatást". A legrosszabb forgatókönyv szerinte az lenne, ha a kuratórium döntése nyomán huszonkét év után fel kellene függeszteniük az alapítvány működését. "Ez több éves kihagyást jelentene" - magyarázta Talló - és együtt járna például négy próbaterem bezárásával is."

Ezt pedig nem csak az alapítvány, de sok más társulat és a tánc iránt érdeklődők is megéreznék. "Itt nincsenek olyan infrastrukturális helyek, mint a színházban. Talán egy-két társulatnak van csak saját próbahelye, de a hozzánk hasonló szervezetek ezt másoknak is biztosítják. Nálunk tavaly 147 egyéni alkotó és társulat próbált, ebből hatvan-hetvenen előadást is létrehoztak. Van nálunk heti 50 táncóra is, 1000-1200 fős közönséggel. A táncpedagógusok megélhetése mellett ezért veszélybe kerül a közönségépítés is." Talló az NKA döntését "rendszerszintű hibaként" értékelte. "310 millió forint jöhetne be az országba, erre mondtak most nemet. Szakmai érvek pedig nincsenek, legalábbis eddig nem hallottunk ilyeneket."

Vannak, akiket nem lehetetlenít el teljesen a támogatás hiánya, de a szakma és a nemzetközi kapcsolatok megérzik a mozgásterük beszűkülését. "A Kortárs Táncért Alapítvány, ami a Frenák Pál társulatot is működteti, több fontos programot is fenntart, például sérült gyerekekkel foglalkozik" - fejtette ki Juhász Dóra, a Frenák Pál Társulat művészeti menedzsere. "Emellett a pályázatban érintett Európai Uniós projektünk olyan hiánypótló kutatási program, ami a szakmánk elméleti hátterét fejleszthetné, nemzetközi partnerekkel együttműködve. Ez kerül veszélybe most, holott egy ilyen elméleti, kutatásra fókuszáló program a magyar kortárs táncnak teremt nemzetközi kontextust, ráadásul az ilyen projekteknek az alapvető működési struktúra nem tud keretet biztosítani. A terület fejlesztése fontos irány lenne, népszerűsíteni, érthetővé kellene tenni a kortárs táncot. A túlélésre koncentrálva azonban nehéz ezzel foglalkozni." Véleménye szerint az eredetileg reálisan megállapított keretösszegből megoldható lett volna a támogatás, ha csak "mindenki tíz százalékkal kevesebbet kapott volna", már elég is lehetett volna a felajánlott forrás.

Számolni lehet tehát azzal, hogy egyes szervezetekre támogatás nélkül a megszűnés vár. De az érintettek megszólalásaiból az is kiderül, hogy a veszély nem csak az egyes szervezeteket fenyegeti, messze túlmutat azon. Egyrészt a nemzetközi szakmai kapcsolatok gyengülésével járhat, ezek nélkül pedig nehéz Magyaroszágot fenntartani Európa és a világ kulturális térképén. Másrészt az önnfenntartás nehézségeivel küzdő szervezeteknek a mindennapi gondokkal harcolva talán nem lesz elég szabad kapacitásuk oktatni, fejleszteni és az emberekhez eljuttatni a művészetet.

"Mi sem tudjuk még, hogyan tudnánk megoldani ezt a helyzete" - vallotta be Petrányi Barna, a Pro Progressione igazgatója. "Nálunk az okoz különösen nagy problémát, hogy főleg nemzetközi programokkal foglalkozunk. Legutóbb is harminc táncost vontunk be, talán negyvenet, akik lehet, hogy csak egy napot dolgoztak velünk, de el tudtuk őket vinni külföldre. Vagy egy másik példa: el tudtunk hívni egy amerikai koreográfust, ebben például a Ludwig Múzeum volt a partnerünk. Nem csak a kulturális szférában dolgozó partnereink vannak, hanem igyekszünk elismert szervezeteket bevonni más ágazatokból is: a Rivers of Europe projektben például az Andrássy Egyetemmel és az Antall József Tudásközponttal dolgoztunk együtt. A bizonytalanság miatt most ösztöndíjban részesülőket, gyakornokokat is lehet, hogy el kell küldenünk. A támogatás egyébként egy egyedi Duna-Régió Stratégiába illeszkedő kulturális programot támogatott volna, amely így könnyen ellehetetlenülhet. Ezzel Magyarország kulturális jelentősége a DRS-ben gyengül. Ez azért is érdekes, mert ennek erősítése a kormány irányvonala volt a 2011-es EU-s elnökség alatt."

A pályázó szervezetek rögtön a döntés után szakmai egyeztetésre hívták a kormányzat és a Nemzeti Kulturális Alap illetékeseit. Válaszul Kálomista Gábor a Kulturális Fesztiválok Kollégiumának elnöke a nol.hu-nak azt mondta: „az NKA-döntéseket eddig sem kommentáltam és ezután sem szeretném", L. Simon László leköszönő NKA alelnök pedig az MTI-nek kijelentette: "Az NKA részéről nem kötelező EU-s pályázatokhoz önrészt biztosítani, ez csak egy lehetőség. Erre pályázatot kell benyújtani, amelyet meg lehet nyerni, de ez nem automatikus". Továbbá kiemelte: aki uniós pályázaton elindult, annak tudnia kellett, hogy amennyiben önrészt kell biztosítania, azt miből fogja finanszírozni. L. Simon László elmondása szerint idén erre és több más célra is kevesebb forrás áll rendelkezésre.

Nehezen értelmezhető az NKA leköszönő alelnökének a forrásokra vonatkozó nyilatkozata, hiszen a Kulturális Fesztiválok Kollégiuma által az EU-s önrész pályázatokra a 2014-ben kiírt keret százmillió forint volt, ahogy 2013-ban is, 2012-ben pedig csak ötven. A kollégium idén összesen 626 millió forintra írt ki pályázatot (526-ot fesztiválokra, 100-at EU-s projektekre), a május 16-i döntéssel 116 millióval többet osztottak szét, azaz 742 millió forintot. L Simon Lászlónak abban igaza van, hogy a támogatás nem automatikus, soha nem is volt az. Ezzel szemben az általa is jegyzett, 2012-2015-ös időszakra vonatkozó NKA középtávú stratégiában (link: http://80.99.236.241:81/nka_belso/_temp/ckfinder/files/jogi_hatter/kozeptavu_strategia.pdf) olyan ígéretek olvashatók a jövőbeni forrásbevonásra, támogatásokra és önrészek biztosítására vonatkozóan, amelyek után érthetővé válik, miért érte sokként a döntés az érintett szervezeteket.