Herczku Ágnes népdalénekes köszöntő sorai:
Ma Tatás napom van.
Délelőtt videót forgattunk Kiss Feriékkel,
meglepi ének Tata 90’-re.
Most cikket írok a Fideliónak, hogy Tata 90’.
Szombaton lesz a szülinapja,
amikor meg élőben köszöntöm.
Ha hozzávesszük a korábban erre az alkalomra készített
három folkMAGazinos interjúmat,
akkor Tata azt fogja kérni a 91. szülinapjára,
hogy csak a Herczku ne legyen ott.
TATA-TÁL
Herczku Ágnes a Novák Ferenc Tatától kapott tállal (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)
Arról már többször nyilatkoztam, Tata mennyire türelmes, előrelátó és nagyvonalú volt a tanulmányaimat illetően, miszerint csak akkor vesz fel a Honvédba, ha elvégzem Miskolcon az egyetemet. Meg arról is, hogy a Honvéd Együttes, mint közösség is létezett, aminek az apropóját a közös munka adta, a velejét pedig, Tata szárnyai alatt, a civil életben is együtt töltött közös órák, legyenek akár múzeumban, étteremben, a büfében, vagy Tata kertjében, bográcsozás közben.
Arról talán kevesebbet, hogy énekesként Ő hozott először helyzetbe, úgy értem: színpadi, éles helyzetbe, a János vitéz Iluskájaként, ami sokkal inkább volt énekesi feladat, semmint táncos szólószerep. (Ez mindenkit megnyugtatott: a kollégáimat, akik azonnal levették, hogy a néptánc anyanyelvén erősen dadogok, és engem, aki ennek maximálisan a tudatában voltam.) A feladatot még próbaidősként kaptam, igyekeztem ügyesen megugrani a lécet, amit zeneileg Rossa László tett fel, meglehetősen magasra... (Kétvonalas D-k is voltak emlékeim szerint az utolsó dalban. Ez volt a mindenkori Iluskák trapézmutatványa.) Tata nem volt ott mindig a próbákon, de a főpróbán és az előadáson igen. Nem volt kenyere az agyondicsérés, sem a „sztárolás”. Így, mikor a premieremen a gratuláció mellé kaptam Tőle egy gyönyörű virágcsokrot is, zavarba jöttem. (Azt hiszem, soha nem mondtam Neki, mennyire mélyen megindított.)
Amikor eljöttem a Honvédból, ugyanígy letaglózott egy kedves ajándékkal, egy gyönyörű tányérral, minimum annyi éves lehet, mint most Tata. Sőt, szinte kínos helyzetbe hozott, mert úgy éreztem, nem érdemlem meg a nagyvonalúságát. Nem volt ugyanis zökkenőmentes, ahogy eljöttem a Honvédból. Már hetek-hónapok óta körvonalazódni látszott egy új státusz a Magyar Állami Népi Együttesben, az én későbbi énekes szólista státuszom, de Neki nem szóltam erről egy szót sem. (Nem ilyen vagyok. De amíg nem volt biztos a dolog, nem mertem...) Végül csak a szerződéshosszabbítás napján mondtam meg, hogy elmegyek. És ez nem volt fair... De Tata nagyvonalú volt velem, a honvédos pályafutásom végén is.
Mint az elején! Sorban kaptam az énekes feladatokat: ugorjak be Szvorák Kati (!) helyére a Honvéd Férfikarral (!) közös koncertelőadásra, majd vegyem át Kati helyét az Utolsó leltárban, énekeljek a néptáncműsorok zenekari betétjeiben, a felújított Kőműves Kelemenben, rendezvényeken, kiállításokon – például Párizsban, Korniss Péter kiállításának megnyitóján –, etc., etc. Mongyő!
Mintha kiszagolta volna, hogy nem a tánc lesz az én igazi kenyerem. Jó orra van. Séf-orr.
Novák Ferenc Tata a Bölcsőtől a koporsóig című előadás tévéfelvételén 1967-ben (Fotó/Forrás: Korniss Péter)
Persze azt is látta, hogy hívnak mások is, egyre gyakrabban, lemezekre, koncertekre, előadásokra... Mindig meghívtam. (Mindig meghívom.) Mindig eljött. (Mindig eljön.) Nem csupán illendőségből, hanem mert figyelemmel kísér. Kíváncsian és kritikusan.
Azt hiszem, ennek a majd’ mindenkire kiterjedő figyelemnek, Tata társaságkedvelő, gondoskodó természetének köszönhető, hogy a honvédosok ma is összetartanak.
Lefogadom, már több terv is van arra, hogy a járvány után kinél és mikor lesz az össznépi találkozó. Ahol Tata, mint porondmester, újra vezényli a munkafolyamatot – hatékony –, ki fát vág, ki tüzet rak, ki mosogat, na de ki fog zöldséget pucolni, és ki itta meg a boromaat?! A bográcsban szépen rotyog-kavarog a pörkölt, a fejekben az emlékek, anekdoták, vidámak, szomorúak...
Gyerekek! Gyertek ennii! Máris, Tata, csak keresem a tányéromat! Tudja, a kedvencemet, az öregtányért, ahogy akkor hívta sok-sok éve. Ebből eszem legtöbbször itthon is. (Pedig rettegek, nehogy a mosogatás áldozata legyen.) Ilyenkor átsuhan bennem a gondolat: ha én főzök is – Tata etet.
Ezt is köszönöm! Sok-sok szeretettel.
Herczku Ági
Próba a Bihari Táncegyüttesben Novák Ferenc Tata vezetésével 1975-ben (Fotó/Forrás: Korniss Péter)
Horváth Csaba rendező, koreográfus köszöntő sorai:
Novák Ferenc Tata. Igazi örökzöld. Ő volt az első, aki világosan megmutatta, hogyan lehet és érdemes egyszerre táncról és színházról gondolkodni, hogy a folklór nem muzeális értékek tárháza, hanem folyamatosan pulzáló, újra és újra megújulni képes tradíció.
Tőle tudom, hogy a magyar néptánc és a görög drámák csodálatos összhangban állnak egymással.
Hogy a néptánc lehet lényegi alkotóeleme a modern színháznak, és hogy politikai demonstrációra nem alkalmas. Azt, hogy a tánc, az irodalom és a zene megtermékenyítő erővel hatnak egymásra, tőle hallottam először. Mint ahogy azt is, hogy a megújulás nem kényszer, hanem áldásos kötelesség. Végezetül pedig, hogy
ha nincs ihlet, akkor üljünk le beszélgetni egymással.
Sokat köszönhetek neki. Ő nem megöregedett, egyszerűen csak 90 éves. Tata csak egy van, bár lenne belőle több!
Horváth Csaba
Gerdesits Irén, Béres Anikó, Horváth Csaba és Horváth Zsófi az Antigoné című előadásban (jelmez: Mikesi Eszter) (Fotó/Forrás: Liptay Ágnes)
Lőrinczy György művészeti menedzser köszöntő sorai:
Boldog 90. születésnapot, Tata!
Mindent neked köszönhetek! Elsőre mindig ez jut eszembe, aztán rájövök, hogy ezzel már próbálkoztam, amikor a 85. születésnapodon Sára Sándor és Korniss Péter mögött a sorban álltam, hogy felköszöntselek, de akkor egy atyai tasli és simogatás közötti gesztus volt a válasz.
„A nagy frászt Gyurika, mindent magadnak!”
Szabó Zsófia és Lőrinczy György a Bihari Táncegyüttes Kalotaszegi táncok előadásában (Fotó/Forrás: Korniss Péter)
A mondat a mai napig szíven üt. Abban a világban, ahol mindenki – aki tizedannyit sem tett MESTERKÉNT, mint te sokunkért – azzal „jön”, hogy kiért mit tett anno, és ezért ki mivel tartozik neki.
Akkor, a barátok és tanítványok népes gyűrűjében nem volt lehetőségem elmondani, mit jelentett nekem a Bihari és a Honvéd közössége, a kamaszként átélt Tata-féle „rendhagyó történelem óra”, ahol a néptánc példáival a Kárpát-medence és Európa etnikumainak evidens ősi összetartozásáról lebilincselően és zsigerekig hatóan meséltél. Hogy mennyire befolyásolta színházi értékrendemet a Kőműves Kelemen, amit a néptáncverzió után zenés darabként a te koreográfiáddal tizenhatszor néztem meg a Pesti Színházban, a biharis passió atmoszférája, majd a várszínházi Csíksomlyói, melyet anyámmal együtt könnyek közt ünnepeltünk a premieren, az István, a király előadásai és még sorolhatnám...
De ennél talán még fontosabb, hogy megláttad bennem – a természetesen művésznek készülő tizennyolc éves srácban – a leendő menedzsert, erre tereltél, sorozatos lehetőségeket adtál,
megalapoztad a hivatásomat, a pályámat, vagyis az életemet.
Milyen elegánsan, mi több, büszkén fogadtad, amikor hálátlanul – már némileg kitanítva, huszonnégy évesen – átszerződtem az Operába. Amikor pedig a későbbiekben – szerencsére gyakran – összesodort minket a szakma, úgy fogadtál el kollégának, hogy munkakapcsoltunkban egyszer sem kellett tizenegy évesnek éreznem magam, vagyis annyi idősnek, mint amikor megismertél. Mekkora emberi, szakmai nagyság és bölcsesség!
Novák Ferenc Tata egy néprajzi gyűjtés során az erdélyi Szásztancs településen 1972-ben (Fotó/Forrás: Korniss Péter)
Tata, te voltál az én menedzsment egyetemem is, mert impresszárióként is zseniálisan működtél, tudtad, hogyan lehet a magyar kultúrát „eladni” külföldön, otthoni vacsorák és borozások alkalmával elbűvölni a nemzetközi szaktekintélyeket, köztük akár Pina Bauscht, akár az avignoni fesztivál igazgatóját, vagy világhírű olasz operarendezőket. Tudtál eredményesen tárgyalni, csapatot építeni, párhuzamosan tervezni két évre előre, és megoldani minden felmerülő napi problémát – ezt mind-mind tőled leshettem el.
Amit pedig a mai, gyönyörű, kerek születésnapodon mindenképpen jó lenne megtanulnunk tőled:
Hogyan lehet nemzeti identitásunkat mindenek feletti értékként megőrző, igaz hazafiként, elegáns és nyitott, vérbeli européernek lenni, továbbá egy gazdag élet minden pillanatát élvezni és szeretni.
Boldog születésnapot, Tata! Mindent neked köszönhetek!
Lőrinczy György
Novák Ferenc Tata egykori tanítványai körében 85. születésnapján (Fotó/Forrás: Rácz Gabi)
A Kultúrpart létrehozta a novaktata.hu weboldalt, ahol a szakma és a tanítványok köszönhetik Mesterüket, Novák Ferenc Tatát.
hírlevél
