"Több mint húsz éve ugrálok"

- A Quidam egy kislányról szól, akiről szülei nem vesznek tudomást. Szürke, egyhangú életéből egy képzeletbeli világba menekül. Ahogy olvastam a rólad szóló cikkeket, nem sok egyezés van a te gyerekkorod és a történetben szereplő kislány között.

- Ez így igaz. Nekem nagyon mozgalmas volt már a gyerekkorom is. Bár egyáltalán nem tudatos döntések sorozatának köszönhető a sportkarrierem, sem a Cirque du Soleilbe való bejutásom. Sportos családból származom, édesapám tornatanár, mégsem a szülői nyomásnak tettem eleget, mikor versenyezni kezdtem. Az ugrókötelezés előtt teniszeztem, kézilabdáztam, sőt még fociztam is. Aztán egy alkalommal édesapám látta a tévében, hogy lányok két kötéllel ugróköteleznek, és úgy gondolta, hogy az iskolában kiegészítő sportágként jól jöhet az ugrókötelezés. Az elején hobbinak indult, később tudtuk meg, hogy létezik szövetség európai és világszinten is. Elkezdtünk versenyekre járni a nővéremmel, így indult az ugróköteles pályafutásom.

- 1984-ben 73 ember dolgozott a Cirque du Soleil társulatánál. Ez a szám mára több mint 4000 alkalmazottat jelent, ebből körülbelül 1300 artistát. A társulat tagjaként hogy látod, mi lehet a töretlen siker titka?

- Egy olyan egyedi dolgot indítottak el majd harminc éve, aminek azóta sincs párja, hisz a cirkuszról a legtöbb embernek a hagyományos állatszámok, zsonglőrmutatvány, bohócok és hasonlók jutnak eszébe. Mi inkább a színház műfajához állunk közel, ötvözve a táncot és a cirkuszi elemeket.

- Létezik a Cirque du Soleilnél műhelymunka? Vagy ti csak a megvalósításban vesztek részt, az ötletelésben nem?

- Én kilenc éve kerültem a Cirque du Soleil társulatába, és ez az előadás már húsz éve szerepel a repertoáron, és a kezdetek óta szinte minden ugyanaz, néhány apróságokban történt csak változás. Amikor egy új ember érkezik a műsorba, meg kell tanulnia mindent, úgy, ahogy az előtte való artista csinálta. Az alap mindig ugyanaz, néhány finomítás lehetséges csak, alapvetően nem térhetünk el a koreográfiától. A Quidamban huszonöt különböző országból érkező artista szerepel, ilyen nagyméretű produkciónál muszáj az egységes koncepció, nem lehet gyakran változtatni.

- Olvastam, hogy a kezdetekkor a legnagyobb nehézséget a sminkelés okozta neked. Nehéz elképzelni, hogy egy ekkora méretű szuperprodukciónak nincs külön sminkese.

- Mielőtt a társulathoz csatlakozol, Montreálban van egy felkészítő kurzus, ahol többek között megtanuljuk, hogyan kell sminkelni magunkat. A műsor ideje alatt ezt mindenkinek magának kell elkészítenie. Eleinte nekem is két órámba került, ma már húsz perc alatt megvagyok.

- Hogyan bírod lelkileg azt a megterhelést, hogy kilenc éve ugyanabban az előadásban lépsz fel hétről hétre? A mindennapi rutin és monotonitás nem vezet kiégettséghez?  

- Talán furán hangzik, de az én életemben egyszerre van jelen a folyamatos változás és a monotonitás is. Ennek a kettőnek a jelenléte miatt tudom már kilenc éve ugyanazt csinálni, és szeretek a társulatnál dolgozni! Szerdától vasárnapig van előadás, hétfőn, kedden szünnap. Tíz hét munka után jön két hét szabadság. Azt, hogy minden este ugyanabban az előadásban játszom, azzal tudom kompenzálni, hogy mindig más városba utazunk. Amikor szünnap van, mindig felfedezem az adott várost, emberekkel ismerkedek, szinte az egész világot bejártam már. És bár külön pszichológusa nincs a társulatnak, de létezik egy 24 órás telefonos szolgáltatás, amit bármikor felhívhatunk, ha problémánk van.

- Eltérő, hogy ki miért hagyja ott a társulatot. Van, aki fizikailag nem bírja, vagy más pálya érdekeli, esetleg családot akar. Nemsokára harmincéves leszek, én úgy tervezem, hogy pár évig még mindenképp maradok, azután viszont gondolkoznom kell, hogy mi lesz a következő lépés.

- Újvári Milán, aki szintén tagja volt a Cirque du Soleilnek, évek óta itthon van, és kortárs tánccal foglalkozik, koreográfusként dolgozik. Neked vannak hasonló ambícióid?

- Érdekel a dolog, de hosszútávra még nem tervezek. A férjem brazil, az állandó lakcímem is Brazíliában van, ha tehetem, jövök haza Magyarországra, viszont a jövő zenéje még, hogy pár év múlva hol és mit fogok dolgozni.