Tánc

Tömegpszichózis és szerelmi vajúdás a győri Magyar Táncfesztiválon

2018.06.22. 17:35
Ajánlom
Idén csupán két napra sikerült eljutnom a XIV. Magyar Táncfesztiválra, Győrbe, ahol a gyönyörködtető változatosság jegyében zajlanak az esti előadások. Beszámoló a 4. nap történéseiről.

Amint az esti programok előtt a győri utcákon sétáltam, hirtelen bekerült a látómezőmbe egy idős alak. Egy néni volt, akinek a lénye már szinte visszatért a nemtelenségbe. Kérdőjelbe merevedett testével megállt a sétálóutca macskakövein és hosszan bámult maga elé, a földre. Nem is állt, olyan lassan mozgott, mintha épp most készülne arra a mozdulatra, aminek a végpontja már a másvilágon van. Átlépni az örökkévalóságba. Az idős butoh táncosok jutottak róla eszembe, ahogy a reális időből kiszakított dimenzióban, teljesen más – saját – rendszer szerint mozgott. És az is eszembe jutott, hogy a kevés mozdulat is milyen erős kifejezőerővel bír, ha az, aki végzi, önazonos a testével, nem akar több lenni önmagánál, nem akar valamilyen lenni. Hogy miért mesélem ezt el? Majd a végén kiderül.

Továbbhaladva a győri Nemzeti Színház elé, ennek a néninek a tökéletes ellenpontjaként pillantottam meg a tánciskolások bemutatóját, akik hangos zenére, óriási lelkesedéssel, nagy csoportokban járták az amerikai utcatáncot, a hiphopot, Kicsattantak az életerőtől és csodás volt látni, hogy zsúfolásig megtelt a tér közönséggel. Persze kissé anakronisztikus látványt is nyújtott, ahogy ezek a gyerekek, akik között hat éves is volt, hogyan próbálják a földközeli, afrikai eredetű, underground táncot járni, ami itt, Közép-Európában mindenképpen egy kissé génidegen. De nem baj, mert láthatólag a közösségi élményt és a tánc örömét maximálisan meg tudták benne élni. 

36188393_1731578310272110_8784218824908996608_o-170309.jpg

Minden, ami tánc - A balettól a hiphopig (Fotó/Forrás: Facebook)

Ahogy észrevettem,

a Magyar Táncfesztivál szervezői olyan tágra nyitották a felvonultatott előadások műfaji skálájának ollóját, hogy azok között az egyetlen közös nevezőt éppen ez, a tánc öröme jelöli ki.

Nem próbálják erővel beédesgetni a közönséget a magasművészet elefántcsonttornyába, hanem a könnyen befogadható előadásoktól a narratívától mentes, tényleg nézőpróbáló előadásokig kínálnak lehetőséget a táncélvezetre. Valószínűleg ennek a távlati eredménye, hogy mára itt, Győrben olyan közönséget tudtak „kinevelni”, akik nyitottam, sokféle műfajra fogékonyan élvezik és várják a táncprogramokat.

Ezután a színház nagytermében a fesztivál egyik fontos szereplőjeként a Kijevi Modern Balett Bolero és Eső című koreográfiája mutatkozott be, szinte teltház előtt. A koreográfus, Radu Poklitaru a Bolerót teljesen megfosztotta az eredeti cselekménytől, helyette egy fordított tömegpszichózis táncos paraboláját hozta létre Ravel zenéjére. Az érdekelte, hogy miért nem hagyja a tömeg, hogy az egyén egyéni maradjon. Annak ellenére, hogy sem az egyén vs közösség ellentétének témája, sem a neoklasszikus formanyeven alapuló mozgásminőségek nem voltak húsbavágóan formabontóak, a koreográfus mégis nagyon szépen ábrázolta a folyamatot, ahogyan a lázadó egyén végül egy másik csoport tökéletesen uniformizált tagjává válik. Az őrületet is bevonta az asszociációs mezőbe, ahogyan a tömeget egyetlen, hatalmas kényszerzubbonyba bújtatta, aminek ujjai összekapcsolódtak. Ebből – mint a lárvatestből – egyesével váltak ki a táncosok és kapcsolódtak az addig önmagát különcként definiáló táncoshoz, ami így lassanként újabb százlábú tömeget alkotott. Ez a dialektika addig folytatódott, mígnem a tömeg azt a mozdulatot nem kezdte utánozni, amit a kezdő képben a lázadó, egyéniségéért harcoló ember. Vagyis a kígyó a saját farkába harapott.

35864524_1731578753605399_939585247744360448_o-170310.jpg

Kijevi Modern Balett: Bolero (Fotó/Forrás: Facebook)

A második darabjuk, az Eső, teljesen más vizekre evezett. A kontextus nem volt világosan érthető, de a kosztümökből és a leírásból arra következtettem, hogy talán valamilyen emigrációs helyzetben vagyunk, ahol különböző népcsoportok képviselői találkoznak. Az egész olyan volt, mint egy „virtuskatalógus”, ugyanis különböző népek Grúzia, Kelet (?), Izrael, Franciaország, Oroszország, Moldova - zenéire készült etűdöket láttunk. Ezek a táncok nem akarták a néptáncok stílusjegyeit magukra ölteni, inkább csak azt az érzést illusztrálták, ami az adott nép vérmérsékletét jellemzi – legalábbis ahogyan azt a koreográfus elképzelte. Ennek az előadásnak nem éreztem a pontos miértjeit, vagyis hogy miért és miről is mesél az alkotó. Az ajánló szerint a különbözőségekben rejlő alapvető emberi értékek fontosságára szerette volna felhívnia figyelmet. Néhány izgalmas színpadi karakter, a balettszínpadokon szinte soha nem hallható, különleges népzenék, valamint a gyönyörű befejező kép miatt, ahol kis csoportba tömörülve, fejük fölött fordítva kinyitották a fehér ernyőket, így hozva magukat közös védőburok alá - mégis élmény számba ment ez az előadás.

35886345_1731579720271969_3439194405142003712_o-170315.jpg

Kijevi Modern Balett: Eső (Fotó/Forrás: Facebook)

Az estét a GG Tánc Eger Carnations and Roses című előadása zárta. Clébio Oliveira koreográfiája a leírás szerint az agy szemszögéből vizsgálja a szív és az racionalitás között őrlődő szerelmes ember belső állapotait. Az előadás izgalmasan indul: a színpadon óriási káoszt, egy szobabelső szanaszét dobált berendezési tárgyait látjuk, amik lassan, módszeresen, megkoreografált mozdulatokkal kerülnek ki a színről. Azonban ezután elkezdődik a szerelmi szenvedés kőkemény illusztrálása, amibe még az egyébként pontosan és maximális jelenléttel dolgozó táncosok kínos beszéltetése, szavaltatása, hangos nyögései is beleférnek. Sajnos nem férnek bele. Nézőként nem akarom tudni sem azt, hogy mennyire fárasztó a mozgás, sem szenvedést imitáló táncosokat nem akarok nézni – hacsak az nem belülről jön, vagy nem az eltúlzott imitáció a cél. Az már inkább érdekelne, hogy a koreográfus, ne adj isten a táncosok mit gondolnak a szerelemtől megtépázott elméről,  vagy arról, hogy ebből hogy lehet kijutni. De sajnos a táncosok minden igyekezete ellenére is csak azt érzékelem, hogy óriási szenvedélyeket kért tőlük a koreográfus, csak nem vette figyelembe az ő egyéniségüket, élethelyzeteiket.

Az eltáncoltatott szerelmi problémák így elszabott ruhaként lengedeztek rajtuk.

36002864_1731579876938620_3174875576510971904_o-170314.jpg

GG Tánc Eger: Carnations and Roses (Fotó/Forrás: Facebook)

Az előadás közben többször eszembe jutott a délutáni fényben szinte mozdulatlanul jelenlévő, saját belső valósága szerint lassan létező néni, és a közhely: a kevesebb több. Vagy ahogy az improvizációs színházban mondják: „play to the top of your intelligence”, vagyis ne akarj többnek látszani, mint ami vagy. Ne akarj mindenáron izgalmas lenni, mert a túlzott igyekezetet megneszeli a néző. Szerintem ezt lassan jó volna minden művészeti oktatásban alaposan elmagyarázni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

10 érdekesség a 35 éves Amadeusról

1984 szeptemberében mutatták be az Egyesült Államokban Miloš Forman filmjét, amely ugyan hemzseg a történelmi pontatlanságoktól, mégsem tudjuk megunni. Összeszedtünk tíz érdekességet róla.
Vizuál

85 évesen is filmet forgat Sophia Loren

Születésnapját ünnepli az olasz film egyik legnagyobb sztárja, akit szókimondó, határozott nőként ismerünk a filmvásznon. Sophia Loren hatvanéves karrierje mögött egy fegyelmezett, tudatos nő áll.
Klasszikus

Ránki Dezső szólóestet ad a Müpában

Beethoven és Schumann műveit adja el szólóestjén Ránki Dezső, az MVM Koncertek - A Zongora című koncertsorozat évadnyitó koncertjén.
Színház

Tematikus sétaútvonalaink a Színházak Éjszakájára

Szubjektív ajánlónkban a játékosságot kerestük. Harmincnégy színház programjai közül választottunk ki néhányat, a színészmesterség foglalkozásoktól a nyilvános próbákon és improvizációs játékokon át a kulisszajárásokig.
Zenés színház

Pavarotti özvegye Miskolcra jön a férjéről szóló film díszbemutatójára

Luciano Pavarotti özvegye, Nicoletta Mantovani is ellátogat az Oscar-díjas Ron Howard, Pavarottiról készült dokumentumfilmjének gálájára a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A zsonglőrködés forradalmára a Trafóban játszik az érzékeinkkel

A világ egyik legnagyobb zsonglőrjeként számontartott Jérôme Thomas és társulata a Magnétic című előadással mutatkozik be a Trafóban szeptember 20-án és 21-én.
Tánc kulturális örökség napjai

Járt már balettórán? Most érdemes benézni a Táncművészeti Egyetemre

Nyílt balett- és néptáncóra, könyvbemutató, épületbejás, jelmezek és berendezett enteriőr várja a látogatókat a kulturális örökség napjai alkalmából a Magyar Táncművészeti Egyetemen szombaton.
Tánc interjú

A finn művész, aki rengeteget tesz a magyar kortárs táncért: Jenna Jalonen

Az 5. dunaParton négy ízben is színpadra lép a 16 éves kora óta főleg Magyarországon élő Jenna Jalonen, akivel nyelvi és kulturális különbségekről és eltérő nézői reakciókról beszélgettünk.
Tánc magazin

Mi a hosszú élet titka? – Egy 100 éves balettmester válaszolt

Henry Danton korát meghazudtoló szellemi-fizikai állapotban van, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a mai napig balettot oktat, a tanulók pedig isszák a szavait, lesik a mozdulatait.
Tánc hír

Magyarok is csatlakoztak a #BoysDanceToo kampányhoz

A Táncművészet Magazin felhívására több magyar táncegyüttes és táncos is csatlakozott fotóval a két hete indult internetes mozgalomhoz, ami a férfi táncosok társadalmi elfogadottságát igyekszik növelni.