Tánc

Tömegpszichózis és szerelmi vajúdás a győri Magyar Táncfesztiválon

2018.06.22. 17:35
Ajánlom
Idén csupán két napra sikerült eljutnom a XIV. Magyar Táncfesztiválra, Győrbe, ahol a gyönyörködtető változatosság jegyében zajlanak az esti előadások. Beszámoló a 4. nap történéseiről.

Amint az esti programok előtt a győri utcákon sétáltam, hirtelen bekerült a látómezőmbe egy idős alak. Egy néni volt, akinek a lénye már szinte visszatért a nemtelenségbe. Kérdőjelbe merevedett testével megállt a sétálóutca macskakövein és hosszan bámult maga elé, a földre. Nem is állt, olyan lassan mozgott, mintha épp most készülne arra a mozdulatra, aminek a végpontja már a másvilágon van. Átlépni az örökkévalóságba. Az idős butoh táncosok jutottak róla eszembe, ahogy a reális időből kiszakított dimenzióban, teljesen más – saját – rendszer szerint mozgott. És az is eszembe jutott, hogy a kevés mozdulat is milyen erős kifejezőerővel bír, ha az, aki végzi, önazonos a testével, nem akar több lenni önmagánál, nem akar valamilyen lenni. Hogy miért mesélem ezt el? Majd a végén kiderül.

Továbbhaladva a győri Nemzeti Színház elé, ennek a néninek a tökéletes ellenpontjaként pillantottam meg a tánciskolások bemutatóját, akik hangos zenére, óriási lelkesedéssel, nagy csoportokban járták az amerikai utcatáncot, a hiphopot, Kicsattantak az életerőtől és csodás volt látni, hogy zsúfolásig megtelt a tér közönséggel. Persze kissé anakronisztikus látványt is nyújtott, ahogy ezek a gyerekek, akik között hat éves is volt, hogyan próbálják a földközeli, afrikai eredetű, underground táncot járni, ami itt, Közép-Európában mindenképpen egy kissé génidegen. De nem baj, mert láthatólag a közösségi élményt és a tánc örömét maximálisan meg tudták benne élni. 

36188393_1731578310272110_8784218824908996608_o-170309.jpg

Minden, ami tánc - A balettól a hiphopig (Fotó/Forrás: Facebook)

Ahogy észrevettem,

a Magyar Táncfesztivál szervezői olyan tágra nyitották a felvonultatott előadások műfaji skálájának ollóját, hogy azok között az egyetlen közös nevezőt éppen ez, a tánc öröme jelöli ki.

Nem próbálják erővel beédesgetni a közönséget a magasművészet elefántcsonttornyába, hanem a könnyen befogadható előadásoktól a narratívától mentes, tényleg nézőpróbáló előadásokig kínálnak lehetőséget a táncélvezetre. Valószínűleg ennek a távlati eredménye, hogy mára itt, Győrben olyan közönséget tudtak „kinevelni”, akik nyitottam, sokféle műfajra fogékonyan élvezik és várják a táncprogramokat.

Ezután a színház nagytermében a fesztivál egyik fontos szereplőjeként a Kijevi Modern Balett Bolero és Eső című koreográfiája mutatkozott be, szinte teltház előtt. A koreográfus, Radu Poklitaru a Bolerót teljesen megfosztotta az eredeti cselekménytől, helyette egy fordított tömegpszichózis táncos paraboláját hozta létre Ravel zenéjére. Az érdekelte, hogy miért nem hagyja a tömeg, hogy az egyén egyéni maradjon. Annak ellenére, hogy sem az egyén vs közösség ellentétének témája, sem a neoklasszikus formanyeven alapuló mozgásminőségek nem voltak húsbavágóan formabontóak, a koreográfus mégis nagyon szépen ábrázolta a folyamatot, ahogyan a lázadó egyén végül egy másik csoport tökéletesen uniformizált tagjává válik. Az őrületet is bevonta az asszociációs mezőbe, ahogyan a tömeget egyetlen, hatalmas kényszerzubbonyba bújtatta, aminek ujjai összekapcsolódtak. Ebből – mint a lárvatestből – egyesével váltak ki a táncosok és kapcsolódtak az addig önmagát különcként definiáló táncoshoz, ami így lassanként újabb százlábú tömeget alkotott. Ez a dialektika addig folytatódott, mígnem a tömeg azt a mozdulatot nem kezdte utánozni, amit a kezdő képben a lázadó, egyéniségéért harcoló ember. Vagyis a kígyó a saját farkába harapott.

35864524_1731578753605399_939585247744360448_o-170310.jpg

Kijevi Modern Balett: Bolero (Fotó/Forrás: Facebook)

A második darabjuk, az Eső, teljesen más vizekre evezett. A kontextus nem volt világosan érthető, de a kosztümökből és a leírásból arra következtettem, hogy talán valamilyen emigrációs helyzetben vagyunk, ahol különböző népcsoportok képviselői találkoznak. Az egész olyan volt, mint egy „virtuskatalógus”, ugyanis különböző népek Grúzia, Kelet (?), Izrael, Franciaország, Oroszország, Moldova - zenéire készült etűdöket láttunk. Ezek a táncok nem akarták a néptáncok stílusjegyeit magukra ölteni, inkább csak azt az érzést illusztrálták, ami az adott nép vérmérsékletét jellemzi – legalábbis ahogyan azt a koreográfus elképzelte. Ennek az előadásnak nem éreztem a pontos miértjeit, vagyis hogy miért és miről is mesél az alkotó. Az ajánló szerint a különbözőségekben rejlő alapvető emberi értékek fontosságára szerette volna felhívnia figyelmet. Néhány izgalmas színpadi karakter, a balettszínpadokon szinte soha nem hallható, különleges népzenék, valamint a gyönyörű befejező kép miatt, ahol kis csoportba tömörülve, fejük fölött fordítva kinyitották a fehér ernyőket, így hozva magukat közös védőburok alá - mégis élmény számba ment ez az előadás.

35886345_1731579720271969_3439194405142003712_o-170315.jpg

Kijevi Modern Balett: Eső (Fotó/Forrás: Facebook)

Az estét a GG Tánc Eger Carnations and Roses című előadása zárta. Clébio Oliveira koreográfiája a leírás szerint az agy szemszögéből vizsgálja a szív és az racionalitás között őrlődő szerelmes ember belső állapotait. Az előadás izgalmasan indul: a színpadon óriási káoszt, egy szobabelső szanaszét dobált berendezési tárgyait látjuk, amik lassan, módszeresen, megkoreografált mozdulatokkal kerülnek ki a színről. Azonban ezután elkezdődik a szerelmi szenvedés kőkemény illusztrálása, amibe még az egyébként pontosan és maximális jelenléttel dolgozó táncosok kínos beszéltetése, szavaltatása, hangos nyögései is beleférnek. Sajnos nem férnek bele. Nézőként nem akarom tudni sem azt, hogy mennyire fárasztó a mozgás, sem szenvedést imitáló táncosokat nem akarok nézni – hacsak az nem belülről jön, vagy nem az eltúlzott imitáció a cél. Az már inkább érdekelne, hogy a koreográfus, ne adj isten a táncosok mit gondolnak a szerelemtől megtépázott elméről,  vagy arról, hogy ebből hogy lehet kijutni. De sajnos a táncosok minden igyekezete ellenére is csak azt érzékelem, hogy óriási szenvedélyeket kért tőlük a koreográfus, csak nem vette figyelembe az ő egyéniségüket, élethelyzeteiket.

Az eltáncoltatott szerelmi problémák így elszabott ruhaként lengedeztek rajtuk.

36002864_1731579876938620_3174875576510971904_o-170314.jpg

GG Tánc Eger: Carnations and Roses (Fotó/Forrás: Facebook)

Az előadás közben többször eszembe jutott a délutáni fényben szinte mozdulatlanul jelenlévő, saját belső valósága szerint lassan létező néni, és a közhely: a kevesebb több. Vagy ahogy az improvizációs színházban mondják: „play to the top of your intelligence”, vagyis ne akarj többnek látszani, mint ami vagy. Ne akarj mindenáron izgalmas lenni, mert a túlzott igyekezetet megneszeli a néző. Szerintem ezt lassan jó volna minden művészeti oktatásban alaposan elmagyarázni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Lélegzetelállító klippel tér vissza a Polunyin-Hozier páros

Az ukrán balettművész öt évvel ezelőtt az ír zenész Take Me To Church című zenéjére készült David LaChapelle-videoklipben robbant be a köztudatba. Most ismét összeálltak egy remekműre.
Tánc ajánló

Mozdulatművészeti sorozat indult a Műcsarnokban

A Rejtett történetek című kiállításához kapcsolódóan a budapesti Műcsarnok átfogó mozdulatművészeti programsorozat indított keddenként.
Tánc magazin

Történelmi pillanat: piacra dobták az első pár barna spicc-cipőt

Szimbolikus jelentőségű, hogy a táncos test meghosszabbítását jelképező spicc cipők immár barna színben is kaphatók, vagyis az afroamerikai táncosoknak nem kell többé színezniük a fehér, rózsaszín, vagy „testszínű” lábbeliket.
Tánc ajánló

Spanyol vendégkoreogárfus darabja debütál a Győri Balettnél

Sötét, csönd címmel mutatja be a társulat november 10-én Győrben, november 21-én pedig a Müpában a spanyol Angel Rodrígez kétfelvonásos balettjét az első világháború végének 100. évfordulója alkalmából.
Tánc interjú

Földön és pokolban - Interjú Feledi Jánossal

Feledi János élőzenés Orfeusz balettje hangos sikert aratott a CAFé Budapest fesztiválon. Erről, valamint a Közép Európa Táncszínházról és készülő, Hullámok című előadásáról is beszélgettünk.