Nyelvészkedés amatőröknek

A magyar karácsony szó valószínűsíthetően bolgár közvetítéssel került hozzánk, keleti keresztény egyházi szláv eredettel, a szótőben a napfordulóra vonatkozó átlépés jelentéssel (kracsun). Mások úgy vélik, az óegyházi szlávban és az albán nyelvben gyökerezik (karcun), és a rönk, tuskó jelentés arra a pogány szokásra utal, ami szerint téli napfordulókor hatalmas máglyákat gyújtottak. Ez már az ókori Rómában tartott, a földművelés istenének szentelt szaturnáliákra is igaz volt. Akik a latinból származtatják, az Isten megtestesülését találják benne (incarnatio), míg a 13. századi Kassai-kódex adatára hagyatkozó nyelvészek pedig a sólymot jelentő kerecsent, az ebben az időben tartott sólyomröptetés szokását jelölve.

Az angolban a 11. század elején jelent meg a szó, ami Krisztusra és az úrvacsora szentségére utal (Christmas), a születésre utal franciául vagy spanyolul (noël, illetve navidad), németül az istenek eljövetelére, a megszentelt éjszakára a 12. század óta (Weihnachten), Skandináviában pedig egy evéssel, ivással töltött viking ünnep rejlik a szóban (Jul). Valamint azt is nyelve válogatja, hogy áldott, boldog, kellemes vagy épp csak jó karácsonyt kívánunk-e egymásnak.

Régi szokások a mai ünnepen

Az örökzöldek már az ókori, az egyiptomi, a római, a kelta, a germán kultúrában is megjelentek, bár a fenyővásárlásnál vagy a fagyöngy alatti csóknál biztosan nem gondolunk arra, hogy alapvetően a természet tiszteletének rítusa alakult át. Ha karácsonyfát díszítünk, az valószínűleg nem jut eszünkbe, hogy így hívták a földesúrnak ünnepi adóként beszolgáltatott tűzifát. A színes üveggömbök pakolásakor feltehetőleg nem emlékezünk a német nyelvterület első karácsonyfa-állítóira, akik ostyával és almával díszítettek, vagy a berlini származású Arnstein családra, akikről még a bécsi titkosrendőrség is feljegyzést készített 1814-ben, mert nem tudták mire vélni a házukban álló karácsonyfát. Ahogy Brunszvik Teréz sem jön emlékezetünkbe, aki 1824-ben Aszódon ünnepelte először ily módon a karácsonyt az országban.

A nagy karácsonyi pihenés, eszem-iszom sem friss szokás. Az ókori Rómában a téli napfordulóhoz kapcsolódva az újjászületést ünnepelték, a fény győzelmét a sötétség felett. A birodalomban kezdetben három napot engedélyezett Augustus császár, majd egyre tolódott az ünnep, amit végül december 17. és 25. közé rögzítettek, és munkaszünettel, állami népszórakozással, cirkuszi versenyekkel, gladiátorjátékokkal, a rabszolgák és tulajdonosaik ideiglenes szerepcseréjével, családon belüli ajándékozással telt.  Északon eközben szintén nem pihentek. A kelták az erdőkbe vonultak, hogy ott a druidák vezetésével engedjék szabadjára jókedvüket és vágyaikat. A vikingek ekkor vágták le az állatokat, és megfőzték a sört is, hogy télire enni- és innivalójuk legyen. Mire kisült a kenyér, tiszta lett a ház is, és mai dátummal december 13-át írtak. Véget ért, sőt tiltottá vált a munka, a trollok és a gnómok szállták meg a tájat, elindult a mulatozás, aminek romjait, a maradék ételt és italt az emberek meghagyták a kis manóknak, nehogy balszerencsét hozzanak rájuk.

Naptári bonyodalmak

A kereszténység római államvallássá tétele után a pogány szokás új tartalommal telt meg: Jézus születése került a fókuszba, ami a 4. században került december 25-re. A spanyol gyerekek számára azonban megmaradt az eredeti ünnepnap, január 6. fontossága, hiszen nekik a háromkirályok csak akkor viszik az ajándékot. (Persze csak akkor, ha a lovaknak tesznek ki táplálékot.) Ugyanígy, vízkeresztkor - ám a Julián-naptár eltérő időszámítására visszavezethetően - kezdődik az ortodox hívők karácsonya.

Nálunk már november elején megjelennek a boltokban az első adventi naptárak és csokoládé mikulások, ám ha Angliába utazunk, azon sem lepődhetünk meg, ha a bevásárlóközpontokban már októberben karácsonyi díszben álló üzletekbe lépünk be. Vannak vidékek, ahol a Miklós-napra virradó éjszakán érkezik az ajándék, december 24- 25. pedig megmaradt egyházi ünnepnek. A holland Mikulást sokan irigyeljük: az év nagy részét Spanyolországban tölti, ahonnan novemberben indul útnak gőzhajón, hogy Fekete Péter segítségével mindenkinek kiossza, ami jár. De a legeslegjobb talán a Feröer-szigeteken élőknek, ahol huszonegy napig tart a karácsony.

Persze, van, aki inkább a déli félteke irányába utazna, esetleg Tenerife, Madeira, netán Los Angeles tengerpartjára vágyna karácsonykor, hogy a sötét és hideg helyett szikrázó napfényben, rövidnadrágban egyen tradicionális karácsonyi vacsorát. Egy próbát biztosan megér ez az élmény is, de - az európai hagyományoknál maradva - hogy jönne ehhez a rénszarvaspulóver és a forralt bor?