Tunyogi Henriett

- Mi vitt rá arra, hogy egy múzeumi performance keretében vallj a sebezhetőségről?

- A Műcsarnok Képek és pixelek című tárlatán szerepel Tóth György fotóművész rólam készített portréja és két aktja, amelyek díszletként szolgálnak az előadásomhoz. Zenei partnerem Varga Zoltán Mihály, aki nem csak a zenét szerzi, hanem ő is fog játszani ütőhangszereken. Mostanában eléggé foglalkoztat a sebezhetőség kérdése mind fizikai, mind lelki értelemben. Az angol Parlamentben és az indiai beszédemben is érintettem a témát. Mindig valamilyen álarcot viselünk, azt hisszük, az a boldogság, ha tökéletesek, szépek, fiatalok vagyunk. 

Számomra a sebezhetőség azt jelenti, amikor valaki százszázalékosan vállalja önmagát. És ez bátorság, nem gyengeség.

A Woman Economic Forum színpadán a díjjal

- Hogyan került sor arra, hogy felszólalj az angol Parlamentben, illetve hogy megkapd a Woman Economic Forum életre szóló tiszteletbeli tagságát?

- London a második otthonom, tizenhárom éve. Alkotóként, táncművészként, pedagógusként vagyok jelen az angol társadalomban, miközben nemzetközi karrierem van. Angliában rendkívül tisztelik az értéket, teljesen mindegy, hogy milyen a nemzetiséged, az a szemlélet uralkodik, hogy "ha hozzá tudsz adni az értékekhez, gyere". Az angol Parlamentben a nők és férfiak közötti egyenlőség témájában szólaltam fel. Megdöbbentett, amikor megtudtam, hogy

Angliában ma is megégetik a fiatal lányok mellét, hogy ne nőjön tovább.

Elindítottunk egy kampányt, hogy számítson bűncselekménynek a kiskorúak megcsonkítása. Az indiai kezdeményezésű Woman Economic Forumnak sok országban létezik egy All Ladies League tagozata, ahová beválasztottak örökös tiszteletbeli tagnak. Szeretném, hogy rajtam kívül más magyar tagjai is legyenek ennek a szervezetnek. Örülnék, ha ajtó lehetnék a világ felé való nyitásra.

Tunyogi Herniett (Fotó/Forrás: Kanyó Béla)

- Az utóbbi években a film irányába mozdultál el. Véglegesen szögre akasztottad a balettcipődet?

- Negyvenkét éves vagyok, több mint húsz éve táncolok. Kíváncsi alkat lévén a nyitottság fontosabb számomra, mint az, hogy csupán egy dologhoz legyen szenvedélyem. Mindig is érdekelt a film és a színészet. Egyszerűen az élet hozta a lehetőségeket. Néhány évvel ezelőtt aktív táncos koromban kaptam felkérést a The Liver című film koreografálására és főszerepére, aminek a társ forgatókönyvírója is voltam egyben. A Paul Cox ausztrál rendezővel való találkozásból született a történet, amit az ő májátültetése ihletett. Végül a rendezést is rám bízták. Aztán egyik felkérés jött a másik után, most már ott tartok, hogy teszek is azért, hogy hosszú távon tervezzem a filmezést.

Tunyogi Henriett

- Rendezőként inkább a kísérletezés felé vagy nyitott?

- A szürrealista, kísérletező vonal mellett hamarosan egy teljesen realista, hétköznapi történetből rendezem az Esti dal című kisjátékfilmemet Magyarországon, ami egy anya-lány kapcsolatról szól. Két éve dolgozom a forgatókönyvön, úgy érzem, ez a legnagyobb vállalkozás az életemben.

- A táncot jelenleg oktatod idehaza és Londonban. Kimondottan neked hozták létre a Magyar Táncművészeti Főiskolán a Korszerű tendenciák a táncoktatásban elnevezésű tantárgyat.

- Az MTF-en pedagógusokat oktatok, Londonban pedig táncosokat. Pozitív gesztus a főiskola részéről, hogy úgy alakították ki a tanrendet, hogy maximálisan alkalmazkodnak az elfoglaltságomhoz. Az én nemzedékem még az orosz iskolán nőtt fel, kevés tapasztalat jutott el hozzánk a külföldi irányzatokból. Az amerikai vonalat Antonia Franceschin keresztül ismertem meg Londonban, akivel sokat dolgoztam koreográfusként is. A New York City Ballet-ben táncolt, Balanchine választotta szólótáncosnak az együttesébe. A brazil koreográfus, balettmester Renato Paronitól szintén sokat tanultam. Három-négy évvel ezelőtt Molnár Márta kért fel, hogy hozzam haza azt a tudást és tapasztalatot, amire külföldön tettem szert. Valahol missziónak is tekintem ezt.

- Kékesi Mária és Dózsa Imre tanítványa voltál. A magyar balettképzés tapasztalataiból mit tudsz átadni az angol növendékeidnek?

- Kint főként privát tanítványaim vannak, emellett egy táncstúdióban tartok nyitott órákat, ahová bárki jöhet. Elsősorban a munkamorált, a fegyelmet adom tovább, amit a mestereimtől kaptam a Balettintézetben, majd később az operaházi évek alatt.

Egyszemélyes magyar hadseregnek hívnak a növendékeim,

mert szigorú és következetes vagyok anélkül, hogy kiabálnék vagy agresszív volnék. A legnagyobb tiszteletet érzem a tanáraim felé, akiktől biztos alapokat, stabilitást, biztonságot kaptam.

Smriti Iranival, az indiai kulturális miniszter asszonnyal

- India külön fejezet az életedben, évek óta visszajársz oda meditálni, jógázni, csendkúrát tartani. A lelki megtisztulás élménye köt oda?

- Jó ideje jógázom, és vissza akartam találni a forráshoz, ahonnan a jóga indult. Ezzel párhuzamosan fellépéseim is voltak Indiában. Nemrég meghívtak, hogy tartsak jógát a Jóga Világnapon Benglore-ban két bollywoodi sztárral. India nagyon befogadott engem. Nemrég alkalmam nyílt két előadás tartani a Woman Economic Forum éves konferenciáján Új Delhiben. Az egyik arról szólt, hogy mi ösztönöz valakit arra, hogy segítse a társadalmat, a másik pedig a bizonytalanság kezelésének három módjáról. Az utóbbinál nagyon őszintén meg kell vizsgálni a saját életünkben, hogy hol tartunk, kik vagyunk, majd bírálatmentesen kezelni a tökéletlenségeinket. Az elemzés végeztével meg kell vizsgálni, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy változtassunk a helyzetünkön.

Ne a nagy egészet nézzük, hanem mindig a következő lépést.

A másik fontos dolog, a tisztelet, ami annyira nem létező fogalom manapság. Holott ha tisztelet van, minden a helyére kerül. Kritizálás, panaszkodás, ítélkezés helyett tisztelni kell a másik ember színét, vallását, korát.