Igaz, nem maga az együttes szakított a tütük és diadémok hagyományával, nem a táncosok hajították sutba spicc-cipőiket, csupán teret, egészen pontosan színpadot engedett a Magyar Nemzeti Balett az alternatív együttesek bemutatkozásának is. Ezúttal az új trendet képviselő társulatok lépnek majd színpadra március 30-án az Erkel Színházban a TáncTrend'15 című programban. Akik tehát a hattyúkat és a tündéreket kedvelik, azok inkább máskorra váltsanak jegyet, mert ezen az estén a táncművészet egy másik arculatával, a táncalkotások hagyományostól eltérő aspektusaival találkozhat a közönség. Ezek a darabok más befogadói hozzáállást is kívánnak... Ahol kinyílik a világ, ott szükség lehet a nyitott látásmódra is.
Az idei est egyik fellépője Fodor Zoltán Inversedance nevű társulata, amely már a nevével is jelzi, hogy ellenkező, a hagyományoshoz képes fordított látásmóddal fordul a tánchoz. A 2010-ben alapított együttes ma már a hazai kortárs tánc állandó szereplője, bemutatóit a sokféleség, a kísérletező kedv jellemzi, legyen szó akár gyerekeknek szánt előadásról is.
Az általuk bemutatott produkció az Eszter címet viseli, mert a 2012-ben készült darab az ószövetségi Eszter könyvéből merít. Az alkotó ebben a táncműben Eszter történetét, valójában a zsidó hagyományból a purim ünnepének eredetét dolgozta fel. A koreográfia azt szeretné elmesélni, hogyan élhetett a zsidó származású Eszter a perzsák által leigázott nép tagjaként, majd később a nagy uralkodó, Áhásvérus kiválasztottjaként, származását eltitkolva, idegen ország uralkodónőjeként. De mindez valójában csak a kiindulópont volt Fodor számára ahhoz, hogy Eszter életén keresztül a lelki vívódást, a rabság és a szabadság kettősségét, a hit és a szerelem közötti egyensúlyozást jelenítse meg a tánc nyelvére fordítva. Azt, hogy mindezt mennyire sikerült a mához is szólva átadnia, a közönségnek kell eldöntenie.
Az est másik darabja a magyar kortárs tánc mára "klasszikusnak" számító alkotója, Frenák Pál híres Fiúk című alkotása. Frenák 1999-ben alapította társulatát francia-magyar koprodukcióban, és azóta folyamatosan részt vesz a magyar táncéletben, mégpedig erős művészi jelenléttel, meghatározó alkotásokkal. A Fiúk koreográfiájának első verziója még 2004-ben készült és hamar a Franciaországban is elismert alkotó munkásságának emblémája lett. A magyar kortárs tánc egyik igazi kultuszdarabja olyan alkotás, amelyre még azok is kíváncsiak, akik amúgy nem nagyon kedvelik a tánc alternatív irányait. Amikor a koreográfia 2006-ban Lábán Rudolf-díjat kapott, végképp bevonult a táncművészet újabb kori történetébe.
Frenák a táncművet 2010-ben felújította, azóta újabb és újabb előadók próbálhatták ki magukat benne a Frenák Pál Társulat nemzetközi csapatából. A táncosoktól teljes önátadást, rendkívüli koncentráltságot, biztos testtudatot és művészi kifejezést igénylő koreográfia nem hagyja érintetlenül a közönséget. A díszlettelenségben is szokatlan erős látványhatások a világítás dramaturgiai szerepétől még inkább felerősödnek.
"Én nem elvárásokból, hanem figyelemből dolgozom, és ezt szeretném látni a táncosaimon is. Figyelnünk kell önmagunkra és egymásra. A technikai tudás fontos, de az még inkább, hogy képesek legyenek bejönni a színpadra, megállni és jelen lenni. Néha ez a legnehezebb dolog. Őszintén szólva egy kreáció akkor működik igazán, ha a táncosok képesek arra, hogy a személyességen keresztül egy univerzálisabb minőséget hozzanak létre" - nyilatkozta Frenák egy interjúban.
A férfilét, a fiúvilág különösen őszinte víziójának részleteiről ezután hiba lenne bármit is előre elárulni, a felkavaró erejű, vallomásos alkotás azonban biztosan sokáig emlékezetébe vésődik az újra, a másfélére fogékony nézőnek.
Az est harmadik darabja, Andrea Paolini Merlo egyfelvonásosa Metamorphosis Nocturnes címmel. A Ligeti György No. 1-es vonósnégyesére készült neoklasszikus alkotás ugyan nem a legfrissebb trendhez tartozik, mégis látványvilága és muzikalitása a balett nyelv használatának új lehetőségeit mutatja.
hírlevél
