Milán pályatársaihoz képest későn, 15 éves korában kezdett a balett iránt érdeklődni. „Szerelem volt első látásra” – emlékezett vissza, és bár karrierje egy musicallel, a Pécsi Nemzeti Színház Olivér című darabjával kezdődött, hamar megtalálták a táncos feladatok. A művész azóta nemzetközi szinten is ismert és elismert táncos lett, az Egyesült Államoktól Németországig a világ számos pontján megfordult.
Táncával rendszeresen feszegeti a műfaj határait, a Cage – amely egy új generációs társulás első előadásaként kerül színpadra – például vizionális perspektívába helyezi a jelent, megidézve egy vágyott, illúziókra épülő kort. Az előadás fel-felvillanó emlékképeket tár a néző elé, az érzelmek oldaláról közelítve a témához.
A táncosok azonban nem kínálnak konkrét értelmezéseket, a közönségre bízzák a látottak befogadását.
A FrenAK szabta keretek között az a Radikal Dance formáció (melynek tagjai Esterházy Fanni, Eoin MacDonncha, Maurer Milán és Anibal dos Santos) egyetlen célja az önazonosság és hitelesség.
Maurer Milán a Cage-ben (Fotó/Forrás: Bobal Photography)
A Góbi Rita Társulat Sziget című táncmonológja sem illeszthető konkrét műfaji keretek közé: a produkció a tánc és képzőművészet határmezsgyéjén mozog. A tér két szigetre oszlik, melyre kikerülhetetlenül süt az életet adó Nap, a szigeteket azonban saját világegyetemükbe zárt, magányos lelkek lakják. Találkozásaikat csupán annak a természetes mágneses vonzódásnak, amely egyre közelebb sodorja őket egymáshoz. Kiszolgáltatottság, összeolvadás, a társra találás vágya keveredik a két alak táncában.
A Cage december 9-én és 10-én, a Sziget – Táncmonológok fényfürdőben pedig december 14-én látható a Trafóban.
Fejléckép: jelenet a Szigetből (fotó: Bobal Photography)
hírlevél
