Tánc

Utak és rezgések

2009.05.15. 00:00
Ajánlom
Duda Éva nemrég Bukarestben koreografálta Presgurvic Rómeó és Júliáját, áprilisban a Plain és Az Ismeretlen című darabjainak felújításán dolgozott. Május végén Carneval című munkáját láthatjuk a Merlin Színházban. E bemutató a Közép-Európa Táncszínház huszadik jubileumi évadának záróakkordja lesz.

Duda Éva (fotó: Bege Nóra)

Fidelio Est: Hogyan születnek a produkcióid? Mi van előbb: egy érzelem, egy motívum vagy egy történet?

Duda Éva: Sok olyan téma van, ami számomra kiemelten fontos, és folyamatosan vizsgálom, de ki kell várni a pillanatot, amíg egy előadás meg akar születni, amíg kiteljesedik a kép, és valóban megszólít a darab. A Carneval témája legalább két éve motoszkál bennem. Először általában egy kép, egy tónus, egy vízió van a fejemben, ami szerkezetté áll össze, és erre kezdem el építeni az előadást. Számomra nem az a lényeges, amit elmesélek, hanem az, ahogyan, és hogy a mozdulatok során egy adott szereplővel mi történik. A táncos személyisége nagyon befolyásolja a koreográfiát, ezért nem tudok bárkire szerepet adni. A különféle állapotok és ezeknek a változásai érdekelnek. Az a változékonyság, ahogyan egy gyerek játszik valamivel, és egy pillanattal később már maximális figyelemmel valami másra fókuszál – mert folyamatosan jelen időben van. Ez a „jelenidejűség” érdekel a színházban. A darabjaimban hagyományos értelemben vett történet nincs, de bármilyen absztrakt is egy előadás, az ember akaratlanul is történetiséget, narratívát keres, így mindenképp vannak szálak, csomópontok, melyeket lehet követni.

FE: Mit jelent számodra a karnevál?

DÉ: Szertartás, ünnep, rítus. Az előadás kapcsán az a közösségi összetartozás által indukált felszabadult állapot érdekelt, amikor a figurák euforikus hangulatban, maszkoktól mentesen tudják megmutatni saját énjüket. Arra vagyok kíváncsi, hogy ebben az őrült kavalkádban hogyan változnak át a figurák démonivá, animális, sötét lényekké, a felhevültség, a ritmus energiája hogyan változtatja meg a személyiségeket, és milyen helyzeteket idéz elő. Ahogy az Aréna, a Carneval is metaforikus cím. De míg az Aréna misztikusabb és költőibb volt, a Carneval mozgalmasabb, játékosabb lesz, mégis szélsőségesebb irányokba mutat.

FE: Tavaly hegyet másztál Tibetben, és jártál Mexikóban. Hogyan hatnak rád ezek az utazások?

DÉ: Épp halottak napja volt, amikor Mexikóban voltam. Náluk ez hatalmas örömünnep, bábukat égetnek, zenélnek, így tisztelegnek halott szeretteik előtt. Ez annyira fontos élmény volt, hogy bele is szőttem a Carnevalba. Ha nem is mindig tudatosan, de minden élmény mélyen belém ivódik, és ezáltal belegyűrűzik a darabokba is. Nagyon érdekelnek az élő hagyományok, a különféle kultúrák. Az utazások során az emblematikus, tiszta emocionális pillanatokat igyekszem megőrizni. Olyan könnyű beszűkülni saját világunkba, hogy muszáj látnom, máshol mi történik, hogyan gondolkodnak. Csak úgy lehetek a színházban gazdagabb, ha beengedek új élményeket, és ha néha madártávlatból nézhetek saját környezetemre. A munkában én adok kifelé ötleteket és energiákat, de az adás-kapás kölcsönös, hiszen ezeket az érzelmeket és energiákat egymásba transzformáljuk, egymást töltjük szellemileg és fizikailag. Az utazás más, az befelé figyelés. Megváltoztatja a gondolkodást, az élethez való hozzáállást.

FE: Rendszeresen készítesz alkalmazott koreográfiákat musicalekhez, operákhoz. Ezeket a tapasztalatokat tudod hasznosítani saját munkáidban?

DÉ: Ez mindkét irányba hat. Egyik nap néhányan ülünk egy evezős csónakban, amit saját kezünkkel raktunk össze, és mindenért mi felelünk. A következő napon pedig vezetek egy húszfős legénységgel működő vitorlást, ahol mindenkinek megvan a feladata, és nekem kapitányként kell irányítani. A két feladat más, de mindkét hajónak úsznia kell a vízen. Nálunk divat elválasztani az alkalmazott koreográfiát egyéb alkotói munkától, de külföldön ez nem így van. Az ember gazdagabb lény annál, hogy be lehessen zárni egy fiókba. Én minden munkámra büszke vagyok. A lényeg, hogy a végeredmény minőségi és „dudás” munka legyen. Azáltal, hogy több műfajban mozgok, sokkal többet tapasztalok magáról a színházról.

FE: Hogyan tudnád definiálni a „dudás” stílust?

DÉ: Szeretném, ha nagyon dinamikus és mozgalmas lenne, de lenne közben idő, sok nyugodt pillanat, amikor megállunk, egymásra figyelünk. Nem akarom felvenni a világ ritmusát, hogy ide-oda rohanunk, és közben nincs idő egymás szemébe nézni. A színház, mint egy nagyító, kiszélesíti a pillanatokat. Az ember nem az állandó pörgés rezgésszámára van kitalálva. A lényegi dolgok nem magas rezgésszámon dőlnek el.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Színház

Ria, ria, lambéria – Kritika a Radnóti Színház Gina című előadásáról

A GHB (gamma-hidroxi-butirát vagy gamma-hidroxi-vajsav, a köznyelvben: gina) szerves vegyület. Kis adagban izomnövelésre használják, nagyobb adagja euforikus állapotot idéz elő, még nagyobb mennyiségben altatásra is alkalmas. Veszélyes partidrog.
Könyv

Alföldi Róbert előadásában jelent meg Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója

Esterházy Péter utolsó regénye egy hónappal a halála előtt jelent meg. A fájdalmas mű most Alföldi Róbert hangján hallható.
Könyv

Az őszinteség nem egyenlő a szaftos részletekkel

Október elején nálunk is megjelent Woody Allen az Egyesült Államokban nagy port kavart önéletrajza Apropó nélkül címmel a Jaffa Kiadónál. A kiadó kommunikációs vezetőjét, Németh Lucát arról kérdeztük, mennyire számít ellentmondásos lépésnek egy ilyen kötet kiadása vagy akár maga a szöveg.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

Mintha különböző játszmákon száguldoznánk végig

A PR-Evolution társulat legújabb előadása szituációkon, emberi játszmákon száguld végig, hogy a végén megtalálja a kiutat és a tanulható szeretet, az Agapé egyes állomásait. Nemes Zsófiával, a PR-Evolution Dance Company vezetőjével Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc ajánló

Egy ősi jegesmedve is megjelenik a Recirquel legújabb előadásában

A Solus Amor időtlen térben kutatja a szeretet rétegeit. A monumentális légi balettben egy hatalmas jegesmedve-báb is feltűnik, ami a West Enden nagy sikerrel játszott War Horse című produkció élethű lóbábjait is készítő bábtervező, Janni Younge munkája.
Tánc magazin

70 éve a tánc szolgálatában

1950. október 14-én Állami Balett Intézetként nyitotta meg kapuit a mai Magyar Táncművészeti Egyetem. Az intézmény fennállása óta számos változás történt, a képzés mára a táncművészet teljes műfaji spektrumát lefedi. A különleges évfordulóról egy előadás keretében emlékeznek meg a Nemzeti Táncszínházban.
Tánc kult50

Társadalmi krízistánc – Duda Éva a Kult50-ben

Csodaország első ránézésre a legjobb hely, ahol elképzelhetjük az életünket: itt minden a mi szórakozásunkat szolgálja, és bármi megtörténhet, amire vágyunk. Ez azonban csak illúzió. A felszín alatt káosz uralkodik, a világ velejéig romlott. Természetesen nem véletlen, hogy a szociálisan érzékeny, kritikus gondolkodású Duda Éva éppen 2019-ben döntött úgy, hogy táncba ülteti ezt a témát.
Tánc interjú

„El lehet mondani az igazságot úgy, hogy ne fájjon” – Beszélgetés Keleti Évával

A Teréz körút egyik csodálatos bérházának klasszikus polgári lakásában ülünk Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfussal. Otthona középpontjában az az óriási asztal áll, ami mellett minden vasárnap összegyűltek a család idősei és fiataljai, máskor pedig a hatvanas-hetvenes évek legnagyobb színészei, táncművészei, rendezői és koreográfusai foglaltak helyet. Ezekben a szobákban töltötte utolsó karácsonyát Róna Viktor, innen rohant át Keleti Éva segíteni, amikor a közelben lakó Orosz Adél hazatért újszülöttjével.