Zenés színházi vonalon kezdted a pályádat. A cirkusszal hogyan kerültél kapcsolatba?
Azt szoktam mondani, hogy mi nem cirkuszt csinálunk, hanem színházat, cirkuszi fókusszal. Nagyon szerettem a cirkuszt kicsi gyerekkoromban is, amikor a nagyszüleimmel sokat jártunk ki a Ligetbe piknikezni, aminek mindig része volt a cirkuszlátogatás is. Valószínűleg nagyon mély hatást gyakorolt rám a műfaj, mert később arra lettem figyelmes, hogy bármilyen munkát végeztem, mindig a cirkusz felé orientálódtam. Több ilyen erős pont volt. Készítettem például egy táncszínházi vizsgaelőadást, amiben cirkuszi hangulatú képeket hoztam létre. A diplomamunkámat pedig Tod Browning 1932-es Freaks című filmje alapján a cirkuszba zárt torzszülöttekről írtam. De valójában először Edinburghban, a Fringe fesztiválon láttam olyan előadásokat, melyek magukba foglalták a cirkuszt, a színházat és a táncot. Ez nagyon tetszett, és úgy éreztem, hogy ilyet szívesen csinálnék én is.
Recirquel: My Land (Fotó/Forrás: Réthey-Prikkel Tamás)
Érdekes, hogy éppen ezen a fesztiválon értetek el hangos sikereket, tavaly a Párizs Éjjel című előadással, idén pedig a My Landdel, amivel az első díjat is elhoztátok.
Ne is mondd! (nevet)
A Fringe fesztiválon éppen az újszerűségét dicsérték a rendezéseidnek. Szerinted miben rejlik ennek az újszerűségnek a kulcsa más „újcirkuszi” produkciókhoz képes?
Talán abban, hogy
találtunk egy olyan nyelvet, ami nagyon közel vitte az előadásunkat a táncszínházhoz.
Ez szintén egy nagyon személyes szál, mert eredetileg táncos voltam, később koreográfusnak tanultam, és a belülről fakadó mozdulatok iránti szeretetem ott van a Recirquel előadásaiban is.
Andreii Spatar a My Land című előadásban (Fotó/Forrás: Réthey-Prikkel Tamás)
Nagyon szeretem azt a fajta visszafojtott tüzet, ami a szláv embereket jellemzi. A nyugodt, kiegyensúlyozott tudást, ami hatalmas szenvedéllyel párosul.
Ezt láttam meg először Andrii Spatarban, aki egy világklasszis handstand művész. Budapesten sétáltunk, és éppen a Bazilika lépcsőjén álltunk, amikor megkért, hogy csináljak neki egy olyan új handstand számot, amivel világhírűvé válhat. A tehetsége egyébként abszolút feljogosítja erre. Elmesélte a történetét, hogy egy moldáv településről származik, a szülei földművesek, és így ő is erősen kötődik a földhöz. Innen jött az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha a földön állna kézen, hiszen ez az őserő ott, ahonnan ő jön. Bennem pedig az kezdett el alakulni, hogy szép lenne társítani a földet mint a sötétséget, és ellenpontját, a fényt, hiszen az élet a földből mindig felfelé, a fény felé tart. Így született meg az alulról megvilágított földasztal gondolata, illetve a játéknak keretet adó föld-fény ellenpontozás.
Ezzel az archaikus földmotívummal már egészen távol kerültetek a klasszikus cirkusz flitteres csillogásától.
Igen, de közben pedig a cirkusz az egyetlen előadó-művészeti tér a világon, ahol föld van a porond közepén.
Az előadás címe My Land, de mennyire van ebben benne a te magyar identitásod és mennyire az övéké? Hogyan tudtál kellően közel kerülni az ő világukhoz?
Valóban érdekes kérdés, hogy én magyar rendezőként hogyan foglalhatom össze ukrán fiatalok véleményét az ő hazájukról. Izgalmas módon készültünk erre: mélyinterjúk során mondták el a saját történetüket, sokat beszélgettünk a gyerekkorukról, és ezt sikerült beleilleszteni úgy a saját világnézetembe, hogy a végeredmény a lehető legobjektívebben beszéljen a föld ősiségéről.
Évezredek óta ismétlődő vallási történeteket és mítoszokat vettünk alapul, amelyek váratlanul összetalálkoztak az ő személyiségükkel.
Így a My Land egy ősi világot mutat be úgy, hogy közben a művészek saját magukról mesélnek.
Recirquel: My Land (Fotó/Forrás: Réthey-Prikkel Tamás)
Mennyire akartál konkrét olvashatóságot adni az egyes jeleneteknek? Van például egy labdazsonglőrös szám, amiből én a háborúra és a lőfegyverekre asszociáltam.
Annak a jelenetnek az a háttértörténete, hogy az idősebb zsonglőr a fiatalabb zsonglőrnek a példaképe. Amikor kiderült, hogy egy jelenetben fognak dolgozni, akkor a fiatalabbik majdnem szívrohamot kapott attól, hogy színpadra kerül a példaképével. Rögtön kialakult egy jó értelemben vett rivalizálás köztük. Tehát az ő élettörténetüket is belefogalmaztuk a jelenetbe, valamint az én gyerekkori emlékemet is egy mexikói útról, ahol egy olyan maja labdajátékról meséltek nekem, amelyben a győztesnek az volt a jutalma, hogy feláldozták őt, és a szívét odaadták az istennek. Ebben a jelenetben az idősebb zsonglőr valójában azért akar győzni, mert meg akarja óvni a fiatalabbik fiút a haláltól. Az ő belső monológjuk azt viszi végig, hogy
„Te mit csinálsz? Ha győzöl, meg fogsz halni”.
De a fiatalabbik nem érti, hogy a játék vége az áldozat. Szerintem gyönyörű kép, ahogy átmegy a fénybe a győztes.
Egyetlen lány szereplő van az előadásban. Miért lett ez egy férfierő-uralta előadás?
Ezt megfordítanám. Az én olvasatomban minden szereplő valamilyen módon kapcsolatba lép a női főszereplővel, de egyikőjük sem tudja megkaparintani azt az őserőt, amit a nő képvisel. A férfialakok végül mind eltűnnek, és csak a nő által szimbolizált ősi egység, a föld marad meg.
Recirquel: My Land (Fotó/Forrás: Réthey-Prikkel Tamás)
A magyar artisták hogyan élték meg ezt a produkciót, és azt, hogy ők nincsenek színpadon?
Nagy részük társalkotóként dolgozott a My Landben, fantasztikus munkát nyújtva mellettem. Ők már a FINA gála alatt is alkotógárdaként dolgoztak. Azt hiszem, megértették, hogy a My Land sikere az egész társulat sikere, hiszen abban, hogy társulatként idáig eljutottunk, benne van az ő elmúlt hat évük megfeszített munkája is.
Ritka manapság, hogy egy rendező alapvetően az előadói oldalon dolgozó fiatalembereket társalkotónak tekintsen. A Recirquel tulajdonképpen egy műhely is?
Száz százalékban műhely.
Mindig is az volt az álmom, hogy a tudást megoszthassam. Hiszen minél több ember vesz részt a szellemi együttgondolkodásban, annál jobb lesz a végeredmény is.
Le kell győzni az Egót, és hagyni kell mások ötleteit is beáramlani. Ezek a fiatalok nagyon ügyesek, és erre én borzasztóan büszke vagyok. A szabadságomat az is fűti, hogy hiszek benne, ők lesznek majd az a következő generáció, akik az újcirkuszt még szerteágazóbbá tudják emelni. Mert ők valóban tudják, hogy mi az a cirkusz, és mi az a színház.
Recirquel
A My Land hazai premierjére készülve készítettünk egy dokumentumfilmet a kreatív folyamatról, az alkotókról, akik megálmodták és létrehozták legújabb produkciónkat, valamint az artistákról, akik a...
hírlevél
