Tánc

Vági Bence lefújta a cirkuszra tapadt csillámport

2019.04.07. 12:30
Ajánlom
Egy kétéves munkafolyamat eredményét láttuk április 5-én Münchenben, ahonnan Európa legnagyobb utazócirkusz társulata, a Circus Krone hamarosan négyéves turnéra indul, hogy bemutassa a magyar alkotócsapattal közös, Mandana - cirkuszművészet újragondolva - című produkcióját.

A cirkusz körkörös természetű, ezt tudjuk. A sátor, a porond, a lyra, amin a légtornászok a levegőben táncolnak, a karika, vagy a labda, amit a zsonglőr dobál, az egykerekű bicikli, a spirál mozdulat, amivel a gurtnira felpördül az artista – a kör ezerféleképpen van jelen a cirkuszban, és úgy látszik, ez a forma a műfaj génjeibe van kódolva. Bár úgy tűnt, Vági Bence és Recirquel a cirkusz megújítására törekszik, utóbb kiderült, hogy inkább – nevéhez híven – a cirkuszban rejlő energiákat hasznosítja újra, és nem tud szabadulni a magába visszatérő kör öleléséből.  Ezt Bence is megerősíti, aki azt mondja,

minél letisztultabb formákra törekszik, annál gyakrabban bukkannak fel rendezéseiben a tradicionális cirkusz elemei.

A My Land-ben a földet a haza, otthon szimbólumaként használták, és bár látszólag ezzel az archaikus elemmel távol kerültek a cirkusz csillogásától, valójában ez az egyetlen előadó-művészeti tér a világon, ahol föld van a porond közepén. A dobozszínpadra tervezett kétszemélyes Non solusban az artistákat tükörfalak vették körül, ami visszahozta a cirkuszra jellemző 360°-os, körkörös nézést. És lám, a kör, vagy spirál most visszatért a kezdő pontjához, amikor Vági Bence és a Recirquel alkotói gárdája Európa legnagyobb, tradicionális utazócirkusza, a Circus Krone – nevesül Jana Mandana és Martin Lacey igazgatók – felkérésére rendezte meg a társulat legújabb produkcióját, amit a következő négy évben több mint kétszázszor játszanak majd Európa-szerte. Mivel Vági alapvetően egy 5000 fős sátrat, közel 20, a világ összes tájáról megvásárolt cirkuszi számot, 80 állatot és egy több mint 100 éves tradíciót kapott kézhez, elsősorban leporolásról lehetett szó.

mandana5-093649.jpg

A függöny mögött (Fotó/Forrás: Hirling Bálint)

Ha alapjaiban forgatja fel a cirkuszt, talán túl nagy port kavart volna. Már csak azért is, mert a cirkuszban - szemben a színházzal - nem egyetlen ember, a rendező akarata érvényesül, hiszen az artisták a kezdetek óta önállóan készítik számaikat, egymás túlszárnyalására törekedve. Ezért ehhez az „újraálmodáshoz”, rebrandinghez hatalmas alázat kellett mindkét oldalról, ahogy azt Vági Bence többször hangsúlyozza is. A másfél, kétéves munkafolyamat során tehát egyik szemüket a múlton, másikat a jövőn tartották. Először bevették magukat a társulat archívumába, a bohócként és lengődrótosként ismert Pintér Áron egyesével befotózott és rendszerezett minden rekvizitet és jelmezt, díszletelemet, ami alapján Kasza Emese egységes és gyönyörű pasztell színű, kifinomult jelmezeket, Farkas Gábor Gábriel pedig a Circus Krone-ra történetileg is jellemző keleties, perzsa hatású díszleteket, megjelenést tervezett. A készen kapott cirkuszi számokat kielemezték, Illés Renátó és Zsíros Gábor ezekhez hozzátette a Recirquelt fémjelző koreografikus gondolkodást, cirque danse-t, Szirtes Edina Mókus pedig kétórás szimfonikus zenei dramaturgiára fűzte fel a történetet, ami az egész show-nak egy érzelmi ívet, ritmust adott, Kristóf Krisztián pedig cirkuszos tapasztalataival segítette a munkamenetet és kommunikációt a két társulat között. Ezáltal

a varieté-jelleg eltűnt és előtérbe került a színházi hatáskeltés.

mandana6-093616.jpg

Levegőakrobaták, akik között két, a Baross Imre Artistaképzőben frissen végzett magyar artista is szerepet kapott (Fotó/Forrás: Hirling Bálint)

De mit tehettek az állatokkal? Ők ma a cirkusz legmegosztóbb szereplői, nagy történetű társulatok is belebuktak abba az utóbbi időben, hogy kihúzták az állatos számokat, és ezzel olyannyira visszaesett a látogatottságuk, hogy csődbe mentek. A Circus Krone-nak is elválaszthatatlan részei az állatos számok, már csak azért is, mert vezetői – Jana Mandana, és Martin Lacey – mindketten állat trénerek, vagyis idomárok. Vági Bence azt mondta, ha nem lehet megválni az állatoktól, tegyük hát őket a mese főszereplőivé. Janában és Martinban meglátta annak a két állatnak a karakterét, amivel évtizedek óta foglalkoznak: Janában a lovat, Martinban az oroszlánt, és a két különböző személyiségtípusra fűzött fel egy szerelmi történetet. Ebből pedig adódott néhány olyan döbbenetes pillanat, ami új megvilágításba helyezte cirkusz-ember-állat viszonyát. És itt elérkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy

mit adhat ez a több mit százötven éves műfaj a mai kor emberének?

Az artista a saját korlátain felülemelkedő és a társadalom béklyóitól megszabaduló embert szimbolizálta mindig is. Ezt láttuk most olyan, valóban életveszélyes számokban, mint amikor nyolc méteren kifeszített kötélen három egymásra épülő szinten egyensúlyozott végig nyolc artista, amikor egy női légtornász az  harapásával tartotta meg férfi társát, amikor a lovas pas de deux-ben a férfi fején állt meg női partnere, amikor a hajlékonysági számban gyönyörű lírai zenére fordult ki önmagából minden lehetséges irányban a szomorú Arlekin, vagy amikor a komikus saját magán, gyengeségein tudott nevetni és ezzel nevettetni.

mandana4-095034.jpg

Kötéltáncosok nyolc méter magasan (Fotó/Forrás: Hirling Bálint)

Ehhez képest az állatidomár az az ember volt eredetileg a cirkuszban, aki nemcsak önmagát, saját félelmeit, de az állatok királyát, az oroszlánt is le tudta győzni. Abban a pillanatban azonban, ha az állatot nem alávetettnek, hanem partnernek tekintjük, ez a viszony átalakul és új jelentésekkel gazdagodik. Az előadásban, Martin Lacey oroszlános számában ez valóban egyetlen pillanatba sűrűsödött.

Amikor egy száznegyven kilós, tömény izomzatú csúcsragadozó és egy feleannyi súlyú ember hosszú ölelésben fonódott össze, valami evolúciós varázslat történt.

Azt is üzeni ez, hogy szeretet hatására még egy ösztöneitől vezérelt vadállat is ki tud lépni a megszokásaiból – felül emelkedik saját korlátain. Amennyire giccsesnek hangzik ez, annyira természetes, sőt ösztönös volt ez ott és akkor, mert Martin Lacey és az oroszlánok egy platformra kerültek: ő olyan alázatosan bánt az oroszlánjaival, mintha egy lenne közülük, az oroszlánok pedig úgy dörgölőztek hozzá, mint a hálás és elégedett házimacskák.

mandana3-094117.jpg

Martin Lacey és a táncoló tigris (Fotó/Forrás: Hirling Bálint)

Hasonlót láttunk Jana Mandana és lovai – akik között egy csapat hortobágyi Nonius is volt(!) – közös számaiban, ahol szavak nélkül kommunikáltak egymással. Mivel bevezettek minket napközben a kulisszák mögé, láthattuk, hogy nemcsak ők, de a háttérben dolgozó trénerek is ugyanilyen türelemmel és szeretettel foglalkoznak az állatokkal, akik prémium minőségű ételeket fogyasztanak, fogorvosuk, állatkórházuk és nyugdíjas otthonuk is van. Martin pedig a német kormánynál is azért kampányol, hogy a cirkuszokban ellenőrizzék és javítsák az állatok tartási körülményeit. Ezen felül minden állat karakterét ismerik és ahhoz mérten adnak nekik feladatokat. Aki nem szeret ugrani, az nem ugrik.

Ha lehet valahogy állatos cirkuszt csinálni, csak így lehet.

Vági Bence és a Recirquel csapata tehát látszólag semmi különöset nem csinált, csak lefújta az évtizedek során rárakódott felesleges flittert a cirkuszról, ami így természetesebb fényében tudott felragyogni. Mint amikor Jana Mandana meglátta magát Kasza Emese új, rá szabott jelmezében, és rohant, hogy mutasson egy fotót, amin ugyanígy nézett ki a nagymamája. A spirál visszatért a kiindulópontjához, de már más minőségben. Egyedül a bohócok, ők maradtak a múltban a közönséget bevonó, kellemetlen és unalmas vicceikkel. Talán egy következő vérfrissítés során már róluk is lekerül a képzeletbeli piros orr, amit most olyan magasan hordanak.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Nem is igazi basszus, inkább bariton, mondja magáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legjelentősebb operajátszó helyekre hívják. Pünkösdkor például Salzburgba, de az alábbi beszélgetéshez is Párizsba telefonáltunk. Márciusban A Mester és Margarita premierjén láthatjuk színpadon.
Klasszikus

A 94 éves Kurtág György Mozartot játszik – VIDEÓ

Feleségének, Mártának tett ígéretét teljesíti be azzal, hogy február 19-én előadja Mozart F-dúr szonátáját a BMC-ben.
Klasszikus

Richter, Ojsztrah és Rosztropovics közös Beethoven-felvétele, ami borzalmasan sikerült

Maga Richter is azt mondta rá, nem hajlandó vállalni, de nem volt mit tenni, az EMI klasszikus zenei supergroup-ot álmodott magának.
Zenés színház

Vitray Tamás Händel-operában lép színpadra

Nem mindennapi operabemutatóval készül idei évadára a Szegedi Szabadtéri. Händel vígoperai jellegű művében, az Agrippinában Mester Viktória és Ludovik Kendi mellett Vitray Tamás is színpadra lép.
Plusz

9,3 milliárd forintot kaptak tavaly a zeneszerzők

2019-ben több mint 17 ezer új dal született és közel 14 ezer magyar szerző részesült jogdíjból. Minden korábbinál több jutott a hazai alkotóknak, mint a külföldieknek: közel 5 milliárd Ft jogdíjat kaptak egy év alatt. Az Artisjus szerzői egyesület közzétette 2019-es zenepiaci statisztikáit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Ünnepelt koreográfusok munkái a Budapest Táncfesztiválon

Franciaország, Nagy Britannia és New York neves táncegyüttesei mellett a legnagyobb magyar tánctársulatok is várják az érdeklődőket február 27. és március 11. között.
Tánc gyász

Elhunyt Erdélyi Alice balettművész

Az Operaház egykori magántáncosa 91 éves volt.
Tánc balett

Pénzhiány miatt elmarad a rangos balettverseny

Pénzhiány miatt idén nem rendezik meg a világ egyik legrégibb és legtekintélyesebb balettversenyét, a „balettolimpiát” a bulgáriai Várnában.
Tánc hír

Fiatal táncosoknak hirdet ösztöndíjat a MANK

A Fülöp Viktor táncművészeti ösztöndíj egy éven át tíz fő részére havi bruttó 200 ezer forint összegű támogatást jelent.
Tánc interjú

Birkózó a színházteremben – Interjú Nagy Józseffel

1986 decemberében a Szkénében mutatta be első előadását Nagy József alias „Szkipe”, de A pekingi kacsára Párizs figyelt fel igazán. A világhírű koreográfussal élete meghatározó állomásairól is beszélgettünk: Magyarkanizsa, Budapest, Párizs, majd vissza.