Tánc

Vérében van a flamenco

2018.12.28. 09:10
Ajánlom
Pirók Zsófia anyanyelvi szinten beszéli a flamenco nyelvét, szó szerint: első mestere édesanyja volt, majd hivatalos táncképesítést is szerzett Andalúziában. Mióta hazatért, sorra készíti azokat az előadásokat, amikben már nem csak a spanyol virtus, de a magyar identitása is helyet kap.

Azt mondják, flamenco táncos csak úgy válhat valakiből, ha beleszületik ebbe a világba. Te nem Andalúziában láttad meg a napvilágot, mégis beleszülettél ebbe a kultúrába.

Ez tényleg egy érdekes egybeesés. Anyukám (Lippai Andrea balett- és flamenco táncművész, pedagógus – a szerk.) a születésem után egy évvel, 1991-ben kezdett a klasszikus balett szakmából átevezni a flamenco területére. Teljesen beleszeretett ebbe a kultúrába, és

állandóan ezek a zenék, ritmusok mentek otthon, hallottam, ahogy a pincében gyakorol.

Aztán 1998-ban családostul kimentünk Sevillába, és akkor még annak a lehetősége is megcsillant, hogy kiköltözünk, ugyanis édesanyámat felkérte az egyik flamencoiskola, hogy tanítson balettet, amiért cserébe ők flamencóra oktatták volna. Már akkor nagyon otthonosan éreztem magam ebben a világban. Végül nem maradtunk kint, viszont később úgy hozta a sors, hogy én visszamehettem.

Első külföldi diákként diplomáztál a sevillai Conservatorio Profesional de Danza flamenco szakán. Mennyire számítottál csodabogárnak?

Mivel külsőre teljesen beleillettem a környezetbe, ezért látszatra nem tűntem ki. Azt viszont nem értették, hogy lehet az ő műfajuk iránt annyira lelkesedni, hogy valaki a családját és barátait is hátrahagyja, csak hogy ezt tanulhassa. Egyébként rengeteg olyan magániskola van, ahová külföldi diákok járnak, viszont én a hivatalos spanyol oktatási rendszerben vettem részt, a diplomámon rajta van, hogy a király adja a hozzájárulását. Tehát ez egy másik szintje a flamencooktatásnak, amiben tényleg csodabogárnak számítottam.

ZsofiaPirokFlamenco_Foto_Geman_Eman8-184238.jpg

Pirók Zsófia (Fotó/Forrás: Geman Eman)

Volt lehetőséged belekóstolni a flamenco autentikus, zárt, misztikus varázsába, eljutni az underground közegekbe?

Azért mentem ki, mert nagyon érdekelt, hogy mi van ennek a misztériumnak a hátterében. Egészen zárt közegekbe is befogadtak: tagja lettem egy peña flamencának, ami egy olyan flamencós baráti közösség, akik összejöveteleket szerveznek, együtt táncolnak, énekelnek, olykor előadásokat rendeznek. Három előadásom volt itt, valamint részt vettem egy általuk szervezett versenyen is, egy Isten háta mögötti a faluban. Ennek a megmérettetésnek az a lényege, hogy a helyszínen találkozol először a zenészekkel, a zsűri pedig azt értékeli, hogy a flamenco nyelvét ismerve hogyan tudsz velük kommunikálni.

Csodálatos és megrendítő volt jelen lenni egy olyan tertulia flamencán is, ahol idős férfiak ültek körbe egyetlen gitárossal, egymásnak adták a hangot, mindenki kiénekelte magából a saját bánatát.

Ott tényleg kívülálló voltam. Ezek az élmények a legjobbak, amikor ott tudsz ülni közöttük és át tudod élni ezt az életérzést. Egyébként állandó vitatéma a flamenco közösségeken belül, hogy a flamenco az andalúz cigányok műfaja-e, vagy pedig sem. Nekem Paco Fernández, egy nagyon megbecsült, cigány származású flamencogitáros mondta, hogy ez a műfaj mindenkié és ők sem akarják kisajátítani. Viszont azt is hozzátette, hogy a cigányság nélkül a flamenco nem lenne az, ami. Egy időben ez egy tiltott műfaj volt, de ők akkor is művelték, hiszen ők egy „szabad nép, akikre nem vonatkozik semmilyen szabály”. Viszont nem ők hozták létre a flamencót. Annyira örültem, hogy ezt pont ők mondták.

Hogy néz ki jelenleg a flamencoélet Spanyolországban és a nemzetközi színtéren?

A flamenco mára már kinőtt ezekből a zárt közösségekből, és elképesztően tág lett az értelmezése. Rengeteg stílussal lehet ötvözni: vannak nagy együttesek sok táncossal, koreográfiával, szcenikával a háttérben, készülnek táncszínházi darabok, ahol történeteket mesélnek el, és absztrakt kortárs flamencoelőadások is. Tehát nemcsak a szólisztikus része létezik már.

Én mindig is úgy éreztem, hogy minden ágazatába szeretnék belekóstolni: elsajátítani az autentikus formáját, de azokat a kortárs előadásokat is imádom, amikor mindenki egyszerre táncol – óriási erő van benne.

Ebből a szempontból a jazzhez szoktam hasonlítani, hiszen az is egy zárt közegből indult és mára egy mindent befogadni képes műfaj lett. Pont ezért egymással is lehet ötvözni a két műfajt.

_MG_5921-184429.jpg

Folkamenco (Fotó/Forrás: Szűcs Árpád / Nemzeti Táncszínház)

A flamenco ráadásul egyedülálló műfaj abból a szempontból, hogy ott a táncos zenész is, hiszen az elképesztően bonyolult ritmusok előadásához nagy felkészültség kell. Jól gondolom?

Ez két szempontból is így van: a lábunkkal kiadott hangok megfelelnek egy plusz ritmushangszernek, ahol nagyon pontosnak kell lenni, a lábkopogás teljes értékű része a zenének, nem értelmetlen toporzékolás. Másfelől a táncos a gesztusaival és lábával irányítja is a zenét, mintha karmester lenne.

Ebből az ötletből született A táncoló karmester című előadásod?

Igen. A Nemzeti Táncszínház igazgatója, Ertl Péter kért fel, hogy készítsek ebből egy előadást a Zeneszüret Fesztivál elnevezésű karmester fesztiválra, hiszen neki már sokat meséltem arról, hogy a flamenco szorosan kapcsolódik a karmesterszerephez. Ebben a darabban az autentikus flamencohangszerek – a gitár, a cajón és az ének – mellett megjelenik a zongora, a klarinét, és a furulya is. A hangsúly a táncos és a zenészek közötti viszonyon van: a zenekar a jelzéseim szerint cselekszik, miközben meghagyjuk az improvizáció lehetőségét.

Legutóbbi, Folkamenco című előadásodban pedig a magyar néptánccal kapcsolódik össze a flamenco. Látsz valamilyen hasonlóságot a két nép lelkivilága között?

Én a családom révén erősen kötődöm a magyar néptánchoz, és szerettem volna egy olyan előadást, ahol a szívemhez közel álló két kultúra összekapcsolódik.

Alkotói szempontból kihívást jelentett, hogy zeneileg és tánc tekintetében is szervesen fuzionáló előadást hozzak létre. Motívumvilágában, ruhákban, és a háttérvetítésben is ötvöztük a két kultúrát. Egy flamenco és egy magyar népi zenekar is van benne, viszont a táncok teljesen közösek, hiszen az azonosságokat, a találkozási pontokat kerestem az egész előadás során. Gyimesben például a nők is ropogtathatnak, és nagyon hosszú csujogatások, odamondások, átkozódások is jellemzőek arra a vidékre. Ezért készült egy olyan szám, ahol a női táncosok ezeket a gyimesi csujogatásokat kántálják, egyikük pedig ropogtat is, miközben én flamencót táncolok rá, és ez a kettő időnként összetalálkozik. Szerintem mindkét népre jellemző – és ezt a zene is tükrözi – az élni akarási vágy. Akármilyen nehézségeken mész keresztül, fölállsz belőle és mész tovább. Ezt az előadást játsszuk majd a következő évadban, talán már a Nemzeti Táncszínház új épületben.

_MG_5908-184427.jpg

Folkamenco (Fotó/Forrás: Szűcs Árpád / Nemzeti Táncszínház)

A végén kanyarodjunk vissza oda, ahonnan elindultunk. Ha jól tudom, még mindig rendszeresen lépsz föl édesanyáddal, Lippai Andreával. Milyen érzés együtt táncolni?

Igen, még mindig föllépünk együtt. Ő pont 25 éves volt, amikor én születtem, és a táncművész pálya körülbelül 50 éves korig tervezhető, de már az is szinte kiváltságnak számít. Anyukám fokozatosan, szép lassan kifelé tart ebből az ágazatból, de szerencsére a flamencóban megvan annak a lehetősége, hogy sokkal tovább élvezhesse. Anyukám ráadásul egy szupernő, általában testvéreknek néznek minket. Sokszor én is megdöbbenek, amikor visszanézem magunkat felvételről, hogy mennyire ugyanolyanok a mozdulataink. De az ő útját szemlélve természetesen annak a szele is megcsapott, hogy ez a pálya sem tart örökké, amelyre fiatalon még nem igazán gondol az ember. Éppen ezért most kezdtem el igazán értékelni, hogy együtt táncolhatunk. Ez egy csoda! Mindketten nagyon hálásak vagyunk minden alkalomért.

Kapcsolódó

"Egyszerre vagyok hangszer, táncos és karmester" - interjú Pirók Zsófiával

Az eklektikus és a komolyzenei világot izgalmasan felforgató Melodika Projecttel lép fel Pirók Zsófia, az elismert flamenco táncos a Pesti Vigadóban, december 28-án. Ennek a különleges előadásnak a kapcsán beszélgetett a PS Magazin Zsófival, aki — édesanyja példáját követve — már kiskorától kezdve táncol, sevillai tanulmányai óta pedig egy egészen modern, kortárs módon közelíti meg ezt a hagyományos spanyol táncot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Modigliani napi száz rajzot is készített, de ugyanilyen tempóban meg is semmisítette műveit

1920. január 24-én, alig 36 évesen hunyt el Amedeo Modigliani olasz festő, szobrász. A szegénységben élő művész jellegzetes elnyújtott alakjai ma már csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.
Jazz/World

Visszakapta az ellopott hegedűjét Lajkó Félix

Sajtónyilvánosság előtt kapta vissza ellopott hegedűjét Lajkó Félix január 23-án, csütörtökön, Újvidéken.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Milyen hatással van az alkotói munkára a klímavészhelyzet? – Beszélgetés a Trafóklubban

A klímavédelem témakörét járja körbe február 13-án Duda Éva (Duda Éva Társulat), Hevesi Flóra (Greenpeace) és Macskásy Éva (Fridays For Future) a Trafóban.
Tánc ajánló

Vizuális színpadi varázslat – Kiállítás a Magyar Állami Népi Együttes jelmezeiből

A Magyar Állami Népi Együttes mindennapjait is bemutató tárlatot Bodor Johanna táncművész, koreográfus nyitja meg január 25-én.
Tánc hír

Cirkusztörténelmet írt ifj. Richter József és Merrylu Richter

Pas de deux – balett lóháton című produkciójukkal elnyerték mindkét fődíjat, a magyar cirkuszigazgatók aranyfokozatú díját és fesztivál nagydíját, az Arany Pierrot-díjat is.
Tánc hír

Latin életérzés a Szegedi Kortárs Balett előadásában

Három egyfelvonásos produkcióval indítja az új év bemutatóinak sorát a Szegedi Kortárs Balett februárban. Az előadásokon keresztül a vágy megnyilvánulásának különböző fajtáival foglalkoznak.
Tánc interjú

„Sok kihívás elé állítjuk a szereplőket” – Interjú a Szent Boszorkány alkotóival

A 2019-es Staféta-pályázat kiemelt kategóriájának egyik nyertes alkotópárosával, Pál Dániel Leventével és Kalmár Ákossal a Szent Boszorkány című újcirkuszi est január 7-ei bemutatója kapcsán beszélgettünk.