Nemrégiben adtunk hírt a Hodworks Lábán Rudolf-díjas Basse danse című előadásának külföldi fellépéseiről, de a hazai kortárstánc-produkciók külföldi vendégjátékairól, fesztiválmeghívásairól szerencsére folytatható. Ezúttal két részben budapesti rezidenciájú társulat, a Frenák Pál Társulat (Budapest-Párizs) és a Bloom! kollektíva (Budapest-London) közeljövőbeli, az Egyesült Államok fontos tánchelyszíneit érintő fellépéseit adjuk hírül.
A Dance Salad Nancy Henderek nevéhez fűződik, aki húsz éve alapította fesztiválját Brüsszelben, és 1995 óta rendezi a gálát Houston városában. Az eseményen 2004 óta külföldi művészek is felléphetnek - 2010-ben a Magyar Nemzeti Balettet és Duda Évát is láthatta a közönség -, s a fesztivál mára a nemzetközi táncélet egyik legrangosabb eseményévé nőtte ki magát. Nancy Henderek nem nagy neveket vagy felfedezésre váró sztárokat invitál a programba, hanem olyan darabokat választ ki, amelyek megérintik őt, amelyeket érdekesnek, izgalmasnak talál. A fesztiválon idén a Frenák Pál Társulat Seven című produkcióját is bemutatják. Frenákék először utaznak az Egyesült Államokba.
Frenák Pál táncos-koreográfus 1999-ben tért vissza Magyarországra hogy megalapítsa francia-magyar táncegyüttesét. A hazai táncéletbe egy radikálisan új stílust hozott a maga dinamikus mozgásvilágával, újfajta érzékenységeivel, a verbális üzeneteken túlmutató kifejezési formáival. Innovatív tér- és testhasználata meghatározó hatással volt a hazai kortárs tánc fejlődésére. Seven című darabjának premierjére - a társulat tízéves fennállását ünneplő eseménysorozat részeként - a Művészetek Palotájában került sor. A koreográfiát Frenák Pál ugyanazon emlékképei inspirálták, amelyek annak idején a Gördeszkák című korai munkáját is. Mintha az elmúlt évek témái - párkapcsolatok, szexualitás, nemi identitás - háttérbe húzódnának és inkább a magányos egyén és a csoport belső, pulzáló állapotai, a társas lét felbomlásának és újjáépülésének dinamikája foglalkoztatná.
Az átalakulás, az átmenet érdekli, az a határvonal, amely a letisztult formák és kész identitások között húzódik. A kételyekkel terhes, köztes állapot, amelyben csak pillanatokra mutatkozhat meg bármi is egyértelműen és vitathatatlanul. A színpadi tér és az elasztikus térformák - mint azt Frenáknál már megszokhattuk - ennek az állandó mozgásnak, a táncosok robbanékony jelenlétének adnak markáns, értelmezhető kontúrokat.
A Bloom! Lábán Rudolf-díjas City című produkciója New Yorkba, Philadelphiába és Pittsburghbe utazik kortárstánc-fesztiválokra. A koreográfia témájául szolgáló a városban mindenki siet; a munkások, a kereskedők, a politikusok, az újságárusok, a munkanélküliek; mindegyik a maga zárójelében, a maga szegletében, a maga árnyékában, lehalkított hanggal. Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mennyi az idő, válaszolsz neki? Ha valaki elesik az utcán, felsegíted? Ha valaki elkéri az apród, odaadod neki? Egy csapda lehet, egy kelepce. Mindig Coca-Cola. A társadalmi konvenciók tornyában élünk. Egy toronyban, ami az emberek Bábeljéből épült. A City egy táncelőadás, amely a kortárs kozmopoliszban a csoport és az egyén közötti kapcsolatot járja körbe. I'm Lovin' It.
A Bloom! táncművészek eklektikus együttese, akik 2009-ben azzal a hittel vágtak neki a munkának, hogy az együttműködés az erőteljes és eleven munkák létrehozásának az alapvető feltétele. Az együttes első alkalommal Budapesten találkozott, magyar, spanyol és olasz tagjai vannak. Az együttes filozófiája szerint az alkotók újraértelmezik a koreográfus és az előadó közötti hierarchiát, így lehelve életet az alkotófolyamatba, amelyben minden művész egyenlő mértékben és felelősséggel vesz részt. A City a Jardin d'Europe és a Műhely Alapítvány jóvoltából jött létre, a Dányi Viktória, Molnár Csaba, Sebestyén Tímea, Solinas Moreno és Igor Urzelai alkotta együttes első közös munkája volt.
hírlevél
