Tánc

Vincze Balázs: "Keressük az embert a pózok mögött"

2013.02.04. 07:05
Ajánlom
A Pécsi Nemzeti Színházban február elsején, a Művészetek Palotájában február 5-én mutatja be a Pécsi Balett a Banális viszonyok - édes finomságok című táncjátékát. A 18. század világát idéző, Mozart allegróira épülő műről, valamint a populáris és kommersz színház különbségéről Vincze Balázst, a Pécsi Balett igazgatóját kérdeztük. INTERJÚ

- Mozart zenéje, élettörténete, Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című regénye vagy általában a 18. század világa ihlette a Banális viszonyok - édes finomságok című bemutatójukat?

- Mindez együtt, Mozart zenéje, Mozart szellemisége, Mozart kora, a 18. századi világ, ami rendkívül alkalmas arra, hogy a tánc nyelvén bemutassuk. Ha nem is a de Laclos-regény, de a belőle készült filmváltozat sokak számára ismert, szeretett alkotás, aminek varázsa jórészt a korban rejlik, amit megidéz. Ez a késő barokk-rokokó világ a külsőségekre épül, a belső értékek, érzelmek kifelé nem láthatóak. Ez egy nagyon érdekes, meghasonlott helyzetet teremtett abban az időben.

- A koreográfiában is megtalálható lesz a magamutogatásnak és a valódi érzelmek rejtegetésének kettőse?

- Igen, meglesz ez a kettősség. Van egy nagyon beszédes eszköze ennek a magatartásnak, a legyező, amivel teátrálisan, mégis az arcot olykor rejtegetve lehet bánni. Külön gesztusrendszere van az érzelmek kifejezésének a legyező által. Nemcsak a nők, hanem a férfiak is használtak ekkoriban legyezőt. A világot a külsőségek, a látszat mozgatták, közismert példa erre a parókaviselés, ezzel akartak szebbnek látszani, míg a hajukat, a fejbőrüket szörnyen elhanyagolták. Ezek a szokások ma már különösek, megidézésükkel remek helyzetkomikumot lehet teremteni a színpadon. Minden eltúlzott, nagyra nőtt ebben a világban, a tárgyak, a mozdulatok egyaránt, így lehetőség van egy groteszk hangulatú táncjáték létrehozására.

- A karikaturisztikus, groteszk játékon túl lesz-e a koreográfiának olyan része, ahol valódi érzelmeket mutatnak be, vagy egy sodró lendületű mulatságra, bravúros tánckomédiára számíthatnak a nézők?

- Sokat gondolkoztam az előadás kapcsán azon, hogy feltétlenül kell-e valami más egy másfél órás kikapcsolódáson, szórakozáson kívül. Egy kastélyban játszódik a történet, szerelmi kettősöket, szerelmi hármasokat láthatunk, kis helyzetképek elevenednek meg. Mégis minden komikus, groteszk, túlzó jelenetben keressük az embert a pózok mögött. Az előadás végén lebontjuk a díszletet, levetkőzik ezt a kort a táncosok is, és megmutatjuk magát az embert, a testet. Ott marad a színpadon a férfi és a nő. Törekedtem rá, hogy egy szórakoztató, jó humorú előadást hozzak létre a tánc nyelvén, de úgy találtam, szükség van a látványos kavalkád, sodró lendület mellett emelkedettségre is.

- Mozart mely zenéit, hogyan használja az előadásban?

- Vidám, izgalmas, olykor-olykor cinikus allegrókat használunk. A helyzetkomikumokat támasztja alá a zene. Nagyon könnyű volt rájuk koreografálni, mert ezek a művek beszélnek, úgy éreztem, hogy mindegyik kompozíció mögött van egy kis történet.

- Vannak-e konkrét szerepek, végigvitt karakterek ebben a narratív előadásban?

-Kis életképeket fűztem össze, és van 4-5 szerep, amit a két felvonás alatt végigviszek az előadásban. Nagyon régóta szerettem volna ezt a miliőt színpadra állítani, de nem tudtam librettóba kapaszkodni. Meg kell mondjam, izgulok, hogy milyen lesz a végeredmény, hiszen ha az ember megrendez egy Giselle-t, egy Spartacus-t vagy egy Fából faragott királyfit, ott egy sikerlibrettó van a háttérben. Ebben az előadásban a dramaturg is magam voltam.

- A tánc, a zene meséli el a történetet, prózai szöveget nem használnak?

- Nem használunk, de mint ahogy az előző koreográfiáinkban is, zörejeket, hangokat alkalmazunk. Alapvetően színházi embernek tartom magam, így nagyon fontosak számomra egy balettelőadásban is a színházi eszközök, a színpadi játék, a szerepformálás. A táncművészekkel közösen filmeket, képzőművészeti alkotásokat tanulmányoztunk, rá kellett hangolódni erre a miliőre. Pantomim jellegűen nagy gesztusokat tenni napjainkban nem megszokott, de a 18. században az volt. Az előadásban majdnem mindegyik zenetétel között némajátékok találhatók, amiket zajok, zörejek, a művészek hangja és pantomimikus mozgása segíti.

- A komikumot hogyan tudják a tánccal, a mozgással megteremteni? Hogyan fér meg egymással, hogyan folytat párbeszédet a pantomim és a modern balett?

- A pantomim ma már egy elavult műfaj, a koreográfusok próbálnak nem a túlzó és egyértelmű gesztusok, hanem a mozdulatok nyelvén fogalmazni. De ebben az előadásban szerencsére nagyon jól lehet használni, és kell is használni a pantomimet. Mert azt a kort akarjuk megjeleníteni, amikor az emberek nem felvették a zsebkendőjüket a földről, hanem ívesen lehajoltak a keszkenőért, és úgy fogták a kezükbe a hímzett, csipkés szövetdarabot, hogy annak jelzéseit mindenki jól lássa a bálteremben. Minden mozdulatot föl kellett nagyítanunk, és ebben a pantomim nagy segítségünkre volt, épp úgy, ahogy a komikum kijátszásában is. A balett minden profi együttesnél az alapja a táncnak, nálunk is klasszikus képzettségű táncosok dolgoznak, akik elsajátították a modern tánctechnikát. A balett eszközeiből indul ki a koreográfia, de alapvetően egy modern technikával, a Matt Mattox jazz tánc technikával dolgozunk. Ennek a stílusnak, akárcsak a klasszikus balettnek, megvannak a mozdulatsorai, a gyakorlatai, és ezekből építkezik a koreográfia. Ezek folyamatos, egymásba érő, összefüggő mozgássorok. Intenzíven használjuk a tereket, előre, hátra, oldalra, föl-le mozgunk. Ezzel szemben a klasszikus balettben a mozdulatok sokszor statikusak, egy póz, aztán szünet, aztán újabb póz, és nagyon közönségcentrikusak, előre dolgoznak, míg a Matt Mattox technika megengedi, hogy akár a hátunkat mutassuk a közönségnek. A modern tánc a közönség számára talán természetesebb mozgást mutat. Emellett próbálom a saját stílusomat is kikísérletezni, megmutatni a munkáimban.

- A jelmezek és a díszlet a táncszínpadokon megszokottnál gazdagabban jelennek meg. Olyannyira, hogy a táncot nagyban befolyásolják. Van, hogy jókora krinolinban kell táncolnia az előadónak, és nemcsak a táncos, hanem a ruha is mozog. A bútorok is életre kelnek. Hogyan fest majd és milyen célt szolgál a tárgyak koreográfiája?

- A táncnak tér kell, általában a díszlet- és jelmeztervezők is szakosodnak tánc vagy prózai területre. A közönség azonban igényli a magas szintű vizualitást, szükséges a profi fénytechnika, az impozáns díszletek, finoman, ízlésesen kidolgozott jelmezek. A jelmezes próba mindig nagyon fontos a táncosoknak, hiszen lábemelések, ugrások vannak, a fizikai megterhelést a ruhának nem nehezíteni, hanem könnyíteni kell. A Banális viszonyok esetében parókákat is használunk, ellenőriznünk kellett, hogy tudunk-e velük táncolni, nem sodródnak-e le az emelések, az átbújások során. Számomra nagyon fontos a látvány, pirotechnikai eszközöket is szeretnék alkalmazni az előadásban, remélem működni fog az elképzelésem. A díszlet látványos lesz, de egyszerű. A kellékek, a bútorok, néhány ruhadarab, sőt a díszlet falai is mind mozogni fognak, teret engednek a táncnak vagy egyenesen partnereivé válnak az előadónak. Együtt fognak táncolni egy nagy báli asztallal vagy egy franciaággyal. A koreográfia a színpad egészére kiterjed, pontos munkát követel nemcsak a táncosoktól, hanem az ügyelőtől, a díszletmunkásoktól, a hang- és fénytechnikusoktól is.

- A pécsi bemutató után a Művészetek Palotájában tartják a budapesti premiert. Rendszeresen a Nemzeti Táncszínházban és a Müpában látható a Pécsi Balett repertoárja. Az ország más színházaiba, vidékeire is eljutnak?

- A táncművészet nehézsége, hogy megfelelő feltételek kellenek az előadáshoz, balettszőnyegre van szükségünk, nem tudunk parkettán táncolni, mert megcsúszik a táncos, kitöri a bokáját, és vége a karrierjének. Olyan eset is volt, amikor azért nem tudtunk elvállalni egy fellépést, mert nem volt az emelésekhez megfelelő belmagasság. De így is igyekszünk a lehető legtöbb helyre eljutni, pár hónapon belül Veszprémbe és Zalaegerszegre is ellátogatunk. További nehézsége a vendégjátékok megszervezésének, hogy míg a Győri vagy a Szegedi Balett önálló társulat, addig a Pécsi Balett nem csak a saját repertoárját játssza, hanem a Pécsi Nemzeti Színház tánckara is egyben, így kevés a turnézásra fordítható idő, nagyon nehéz az egyeztetés.

- Idén 53 éves a Pécsi Balett. Van-e arra lehetőség, hogy függetlenedjenek a színháztól?

- Évek óta azt szeretném elérni, hogy az együttes önálló legyen. Ez pénzkérdés. Megszületett az új előadó-művészeti törvény, öt vidéki intézmény kapta meg a nemzeti rangot: Debrecen, Miskolc, Szeged, Győr és Pécs. Mi az összes többi vidéki Nemzeti Színházhoz képest százmillió forinttal kevesebbet kapunk. Remélem, hogy eljön majd az idő, amikor önálló társulatként dolgozhatunk, azzal együtt, hogy én színházi embernek tartom magam, nagyon jól érzem magam a színházban. Fontosnak tartom, hogy a táncművész beletanuljon például egy operett működésébe, olykor-olykor kapjon egy kisebb szerepet, hiszen ez is segíti a színpadi jelenlétét. Úgy vélem, autonómiát kell a színházon belül biztosítani a Pécsi Balettnek, mert nem helyes, hogy a mindenkori színházigazgatótól függjön a nagy hagyományú pécsi táncművészet sorsa. A Pécsi Balett művészei profi táncosok és nem biodíszletek. Szerencsénk van, hogy az intendánsszerű gondolkodást képviseli a mostani színházvezetés, ez régóta hiányzott a Pécsi Nemzeti Színház életéből. Rázga Miklós igazgatónknak épp úgy fontos a balett, az opera, mint a prózai színház is.

- Úgy gondolom, hogy a színházon belüli működés magával hozza, hogy alkalmazkodni kell a színházi terekhez, témákhoz, a közönség ízlését nemcsak az együttes repertoárja, hanem az egész színház repertoárja befolyásolja.

- Tény, hogy nagyon komoly elvárása van velünk szemben a fenntartónak. Nekünk évi 30-40 táncelőadást nagy nézőtér előtt kell játszanunk. Eddig a kommerszet és a populárist összemosta a tánckritika is, de most már úgy érzékelem, sokan látják, attól, hogy egy előadás populáris, lehet még professzionális, sőt fantasztikus is. Egy nagy együttesnek minden előadásával a nézőket kell megszólítania.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.
Vizuál

Pazar Vaszary-válogatás a Kieselbach Galéria nyári tárlatán

Vaszary Jánostól nyolc kiváló olajfestmény és több jelentős grafika is látható a Kieselbach Galéria A legnagyobbak - Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig címmel nyílt reprezentatív nyári tárlatán.
Könyv

„Digitális boomot várok” – beszélgetés Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával

Az OSZK új főigazgatója tavaly márciusban lépett hivatalba, azóta felgyorsultak a digitalizációs folyamatok a nemzeti könyvtárban. Erről, és az augusztus elején nyíló, Babits Mihály és Török Sophie több mint 6600 dokumentumból álló levelezését feldolgozó adatbázisról is kérdeztük Rózsa Dávidot. 
Klasszikus

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A képzőművészet és a tánc harmóniája

A Gergye Krisztián Társulat Szinesztézia című különleges és rendkívül látványos összművészeti estjét, július 29-én a szentendrei MűvészetMalomban lehet megtekinteni.
Tánc hír

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Tánc hír

Magyar Éva újra táncol

A nemrég 60. születésnapját ünneplő színész-koreográfust Ebony Buckle énekesnő új videójában láthatjuk újra táncolni, a videoklip koreográfiáját is ő jegyzi. 
Tánc ajánló

Mediterrán hangulatú Hervé Koubi-balett és Mozart-ünnep a hétvégén a Margitszigeten

Ki ne emlékezne a Hervé Koubi társulat – a francia székhelyű, algériai gyökerű csapat – 2019-es nagysikerű produkciójára a Margitszigeten. Akkor a mediterrán hangulatú trilógiájuk második darabját, a Barbár éjszakákat adták elő, melyet most pénteken a harmadik darab, az Odüsszeia követ. Ha az időjárás túl szeles lenne, akkor – a levegőszámok biztonsága érdekében – az első darabot varázsolja a közönség elé az ismert formáció. Egy biztos: mindenképpen elvarázsolják majd a közönséget.
Tánc interjú

Esti koktél – ideje egy kicsit lazulni

Július 19-én a Nemzeti Táncszínház TáncParkjában sanzonokra készült kortárs darabbal mutatkozik be a PR-Evolution társulata. Az alkotó, Nemes Zsófia két remek énekessel és élő zenével a huszadik század első felének könnyed, de költői igényességű énekes műfajára próbálja rá a kortárs tánc mozgás anyagát, ami furcsa, fanyar, édeskés műfaji koktélt eredményez. Nemes Zsófiával Péli Nagy Kata beszélgetett.