Tánc

Zombi Erectus, avagy Darwin esete az élőholtakkal

2015.12.13. 11:58
Ajánlom
Fehér Ferenc legújabb koreográfiája, a Helló, Zombi! izgalmas és fájó látlelet társadalmunk működésmódjáról, a kiüresedés és az élőhalott-lét stációiról. De nem pusztán tükör, hanem egyszersmind perspektíva, amelynek tétje nem más, mint a kilépés lehetőségének és lehetetlenségének kettős imperatívusza. KRITKA

A halál ténye egyszerre elfedett és előtérben lévő jelensége a kortárs kultúrának. Amíg a hétköznapiság elrejti az élet végének integráns elemét, láthatatlanná teszi, hogy ne kelljen szembesülnünk önnön mulandóságunkkal, addig a filmipar egyre ontja magából az akció- és horrorfilmeket, amelyekben a voyeur biztonsági pozíciójából szembesülhetünk gyilkosságok és élőholtak tucatjaival. Fehér Ferenc új darabjának kérdésfelvetése jól látható módon reflektál a halál e kettős létmódjára és kultúrában elfoglalt szerepére.

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

Fehér kellően öntörvényű és a nietzschei értelemben dionüszoszi alkotó, akinek darabjaiban nem pusztán egy egészen sajátos, a kortárs tánc referenciáit felülíró táncnyelv jelenik meg, hanem egy olyan individuális gondolkodásmód is, amely nagyfokú személyessége által pillanatok alatt képes megszólítani a befogadót. Nincs ez másként a Helló, Zombiban sem, amely ugyan nem szólódarabja, hiszen Czap Gábor és Szitás Balázs is társalkotóként és táncosként szerepelnek, ezzel együtt nehéz nem észrevenni, hogy a színpadi jelenlét valamilyen formában mégis kiemeli Fehért a többiek közül.

Három egymáson, egymás mellett fekvő test nyitánya adja a felütését. Három, amely mégis egy, együtt mozogva, időnként szétválva majd újra egymáshoz visszatérve. Már a fekvésnek és a földön csúszásnak is erősen szimbolikus értelme van, amely a darab következő pontján válik igazán tisztává. A földön csúszó (rabruhás?) zombi-alakok ugyanis lassan, bizonytalanul, akár a járni tanuló kisgyermekek, felállnak. Ekkor válik igazán megérthetővé, hogy ami szemünk elé tárul, az egyfajta fejlődéstörténet. A darwini fajok eredetének új, imaginárius lépcsőfoka. Ez tettenérhető a két lábra állás, a felegyenesedés gesztusában, a mozgás eredendő töredezettségének fluidabbá válásában is. Kortárs Robinson Crusoeként a három zombi bejárja, belakja a teret, otthonosságot teremtve ezáltal önmaguk számára. De nem pusztán mozgásuk válik emberszerűvé, hanem egyszersmind olyan szocializációs gesztusok is megfogalmazódnak, amelyek még intenzívebbé teszik a néző számára ezen humanizáció értelmét, jelentőségét.

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

A kissé ugyan még esetleg, egymással lefolytatott páros táncok összeölelkezésében egyre inkább önmagunkra ismerhetünk. Ezen tükör-szerkezet pedig kötelező érvényű kérdések sokaságával szembesíti a befogadót.

Vajon mi is hasonlatosak vagyunk e zombi-lét életviteléhez? Tudunk pusztán nézőknek maradni ebben a kíméletlen térben, vagy be kell hogy lássuk, hogy szimbolikus értelemben e modern társadalom sokszor az élőhalottság attribútumait rendeli az abban élők mindennapjaihoz? És ha ez így van, milyen menekülési lehetőségeink vannak?

Fehér koreográfiájának legerősebb szála minden bizonnyal épp ezen kérdések tiszta, pontos feltevésében rejlik, amelyeket nem pusztán önmaga számára tesz tapinthatóvá, hanem ezzel párhuzamosan a befogadói magatartás integráns részévé is avatja. Teszi mindezt úgy, hogy nem válik didaktikussá, sem megmondó-emberré. Mintha a szókratészi bábáskodó módszer táncnyelvre való transzformációja tárulna szemünk elé, amely nem kész válaszokat sulykol a nézőbe, hanem engedi, hogy a kérdések mentén a válaszaink önmagunkban bontakozzanak ki.

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

A darab egyik legszebb etüdszerű jelenete a “zombik” lemezteledésének pillanata, amikor ruháikat eldobva tiszta testekként állnak és mozognak előttünk. Ez maga a felszabadultság pillanata, a valódi őszinteség, az álarctól való megfosztottság momentuma. Talán itt válik az élőhalott-lét leginkább emberivé mind a gesztusok, mind a mozgás, mind pedig a megjelenített szituációk értelmében. Ruhátlanul, vagy másképp fogalmazva szerepek nélkül tud igazán elemivé válni a pillanat. Képesek vagyunk álarcaink nélkül létezni? Le tudjuk tenni a hétköznapi szerepeinket, hogy pőre őszinteséggel álljunk önmagunk előtt? A cselekvés tétje talán a leglényegesebb az emberi életben.

Létezünk-e valójában a társadalmi szerepköreink nélkül?

Vagy pontosabban fogalmazva merünk e lemeztelenedni nem csupán a külvilág, hanem önmagunk előtt is? Van-e bennünk félelem, hogy mi marad akkor, ha minden sallang lekerül rólunk?

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

Mert Fehér darabjának igazi tétje nem magában a színre vitt táncban rejlik, hanem a bennük integrált kérdések sokaságában. Abban az úton-létben, amely nem teleologikus módon teremti meg a válaszadás szükségességét, hanem épp a közös kérdezés folyamatosságának retorikája mentén artikulálódik. Nem ad kész szövegkönyvet életünk mozzanataira, hanem sokkal inkább bátorít arra, hogy szembenézzünk az általa és önmagunk által feltett kérdésekkel. Az állandó hic et nunc terébe belehelyezve mindezt. Oly módon őszinte darab, amelynek mentén jó esetben önmagunk által is őszintévé tudunk válni saját Énünk és a világ felé. És ennél nagyobb bátorságra nincs szükség a jelenkori kultúránkban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A nagyorrú Beatle – Ringo Starr 80 éves

A Beatles egykori dobosa virtuális jótékonysági koncerttel ünnepli a kerek évfordulót.
Vizuál

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Klasszikus

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.
Plusz

Freund Tamás a Magyar Tudományos Akadémia új elnöke

A neurobiológus a hat év után leköszönő Lovász Lászlót váltja a Magyar Tudományos Akadémia élén.
Klasszikus

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Táncba hívunk! - A Duna Művészegyüttes nyári programja

A Duna Művészegyüttes idén nyáron gyerekelőadással is készül.
Tánc hír

Kezdőket és profikat is vár a Duda Éva Társulat nyári workshopja

A Duda Éva Társulat első alkalommal rendezi meg nyolc napon át tartó intenzív kurzusát augusztus 1. és 8. között, amelyre kezdőket, haladókat és profi táncosokat is várnak.
Tánc ajánló

A Cirkusz az Éjszakában zárja a Müpa online közvetítéssorozatát

A Recirquel előadása június 28-án 19 órától első alkalommal látható teljes egészében online.
Tánc ajánló

Hazai és nemzetközi néptánc kavalkáddal készül a Nemzeti Táncszínház

A flamenco, a tangó, a kortárs és a hagyományőrző magyar táncok töltik be a Millenárist július 16. és 23. között a Nemzeti Táncszínház nyáresti, szabadtéri táncestjein, a TáncParkon.
Tánc interjú

Misztikus terek, avagy visszatérés a képzőművészethez – Gergye Krisztián festményeiből nyílik kiállítás Kőszegen

A hazai kortárs színház- és táncművészet kiemelkedő alkotója ezúttal új oldalát mutatja meg: festőként lép elő a Levitációk című tárlaton, amelyen főként a karantén idején született alkotásaiból láthatunk válogatást. A Kőszegi Várszínház kiállításának megnyitóját június 21-én, vasárnap 18.00 órakor tartják a Jurisics-vár lovagtermében.