Tánc

Zombi Erectus, avagy Darwin esete az élőholtakkal

2015.12.13. 11:58
Ajánlom
Fehér Ferenc legújabb koreográfiája, a Helló, Zombi! izgalmas és fájó látlelet társadalmunk működésmódjáról, a kiüresedés és az élőhalott-lét stációiról. De nem pusztán tükör, hanem egyszersmind perspektíva, amelynek tétje nem más, mint a kilépés lehetőségének és lehetetlenségének kettős imperatívusza. KRITKA

A halál ténye egyszerre elfedett és előtérben lévő jelensége a kortárs kultúrának. Amíg a hétköznapiság elrejti az élet végének integráns elemét, láthatatlanná teszi, hogy ne kelljen szembesülnünk önnön mulandóságunkkal, addig a filmipar egyre ontja magából az akció- és horrorfilmeket, amelyekben a voyeur biztonsági pozíciójából szembesülhetünk gyilkosságok és élőholtak tucatjaival. Fehér Ferenc új darabjának kérdésfelvetése jól látható módon reflektál a halál e kettős létmódjára és kultúrában elfoglalt szerepére.

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

Fehér kellően öntörvényű és a nietzschei értelemben dionüszoszi alkotó, akinek darabjaiban nem pusztán egy egészen sajátos, a kortárs tánc referenciáit felülíró táncnyelv jelenik meg, hanem egy olyan individuális gondolkodásmód is, amely nagyfokú személyessége által pillanatok alatt képes megszólítani a befogadót. Nincs ez másként a Helló, Zombiban sem, amely ugyan nem szólódarabja, hiszen Czap Gábor és Szitás Balázs is társalkotóként és táncosként szerepelnek, ezzel együtt nehéz nem észrevenni, hogy a színpadi jelenlét valamilyen formában mégis kiemeli Fehért a többiek közül.

Három egymáson, egymás mellett fekvő test nyitánya adja a felütését. Három, amely mégis egy, együtt mozogva, időnként szétválva majd újra egymáshoz visszatérve. Már a fekvésnek és a földön csúszásnak is erősen szimbolikus értelme van, amely a darab következő pontján válik igazán tisztává. A földön csúszó (rabruhás?) zombi-alakok ugyanis lassan, bizonytalanul, akár a járni tanuló kisgyermekek, felállnak. Ekkor válik igazán megérthetővé, hogy ami szemünk elé tárul, az egyfajta fejlődéstörténet. A darwini fajok eredetének új, imaginárius lépcsőfoka. Ez tettenérhető a két lábra állás, a felegyenesedés gesztusában, a mozgás eredendő töredezettségének fluidabbá válásában is. Kortárs Robinson Crusoeként a három zombi bejárja, belakja a teret, otthonosságot teremtve ezáltal önmaguk számára. De nem pusztán mozgásuk válik emberszerűvé, hanem egyszersmind olyan szocializációs gesztusok is megfogalmazódnak, amelyek még intenzívebbé teszik a néző számára ezen humanizáció értelmét, jelentőségét.

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

A kissé ugyan még esetleg, egymással lefolytatott páros táncok összeölelkezésében egyre inkább önmagunkra ismerhetünk. Ezen tükör-szerkezet pedig kötelező érvényű kérdések sokaságával szembesíti a befogadót.

Vajon mi is hasonlatosak vagyunk e zombi-lét életviteléhez? Tudunk pusztán nézőknek maradni ebben a kíméletlen térben, vagy be kell hogy lássuk, hogy szimbolikus értelemben e modern társadalom sokszor az élőhalottság attribútumait rendeli az abban élők mindennapjaihoz? És ha ez így van, milyen menekülési lehetőségeink vannak?

Fehér koreográfiájának legerősebb szála minden bizonnyal épp ezen kérdések tiszta, pontos feltevésében rejlik, amelyeket nem pusztán önmaga számára tesz tapinthatóvá, hanem ezzel párhuzamosan a befogadói magatartás integráns részévé is avatja. Teszi mindezt úgy, hogy nem válik didaktikussá, sem megmondó-emberré. Mintha a szókratészi bábáskodó módszer táncnyelvre való transzformációja tárulna szemünk elé, amely nem kész válaszokat sulykol a nézőbe, hanem engedi, hogy a kérdések mentén a válaszaink önmagunkban bontakozzanak ki.

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

A darab egyik legszebb etüdszerű jelenete a “zombik” lemezteledésének pillanata, amikor ruháikat eldobva tiszta testekként állnak és mozognak előttünk. Ez maga a felszabadultság pillanata, a valódi őszinteség, az álarctól való megfosztottság momentuma. Talán itt válik az élőhalott-lét leginkább emberivé mind a gesztusok, mind a mozgás, mind pedig a megjelenített szituációk értelmében. Ruhátlanul, vagy másképp fogalmazva szerepek nélkül tud igazán elemivé válni a pillanat. Képesek vagyunk álarcaink nélkül létezni? Le tudjuk tenni a hétköznapi szerepeinket, hogy pőre őszinteséggel álljunk önmagunk előtt? A cselekvés tétje talán a leglényegesebb az emberi életben.

Létezünk-e valójában a társadalmi szerepköreink nélkül?

Vagy pontosabban fogalmazva merünk e lemeztelenedni nem csupán a külvilág, hanem önmagunk előtt is? Van-e bennünk félelem, hogy mi marad akkor, ha minden sallang lekerül rólunk?

Helló, Zombi!

Helló, Zombi! (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)

Mert Fehér darabjának igazi tétje nem magában a színre vitt táncban rejlik, hanem a bennük integrált kérdések sokaságában. Abban az úton-létben, amely nem teleologikus módon teremti meg a válaszadás szükségességét, hanem épp a közös kérdezés folyamatosságának retorikája mentén artikulálódik. Nem ad kész szövegkönyvet életünk mozzanataira, hanem sokkal inkább bátorít arra, hogy szembenézzünk az általa és önmagunk által feltett kérdésekkel. Az állandó hic et nunc terébe belehelyezve mindezt. Oly módon őszinte darab, amelynek mentén jó esetben önmagunk által is őszintévé tudunk válni saját Énünk és a világ felé. És ennél nagyobb bátorságra nincs szükség a jelenkori kultúránkban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kiemelkedő életművek és emberi teljesítmények – Átadták az Cziffra Fesztivál díjait

Idén rekordszámú pályázat érkezett. A díjakra a Cziffra Fesztivál felhívása szerint művészeket, kulturális szakembereket lehetett jelölni; a döntést végül a jelölési időszak lezárultával az öttagú szakmai zsűri hozta meg.
Színház

„Minden téren jönnek előre a nők” – Interjú Péterfy Borival

Az Átrium új bemutatója, a Mefisztó Klaus Mann Mephistójának szabad átirata a kortárs kabaré műfajában, sok zenével és meglepetéssel. Az Urbán András rendezte előadásban Péterfy Bori a többi színészhez hasonlóan sokféle karaktert villant fel.
Klasszikus

Világsztárok a Müpában: klasszikusok és ősbemutatók az új évadban

Türelemre, alázatra és rugalmasságra tanított az előző időszak – idézte fel az elmúlt másfél évet Káel Csaba vezérigazgató a Müpa évadnyitó sajtótájékoztatóján, emlékeztetve rá, hogy ez a nyitás most többet és mást jelent mindenki számára. A következő szezon a megújulás jegyében telik: a visszatérő közönségkedvencek mellett számos új program érkezik az intézménybe, a magyar sztárok mellett pedig a nemzetközi művészvilág kiemelkedő alkotói is képviseltetik majd magukat a koncerttermekben.
Vizuál

Évtizedes elfeledettség után először látható Péli Tamás monumentális pannója

A Születés című alkotás szeptember 26-ig látható a BTM Vármúzeum Barokk Csarnokában. A páratlan jelentőségű, de hányattatott sorsú, ez idáig a közönség elől elzárt fára festett táblakép központi motívuma a roma nép képzelt-megálmodott eredetmítosza.
Klasszikus

Barokk forgatag – Zenei időutazásra hív a 37. Régi Zenei Napok

Minden eddiginél több koncerttel és kurzussal várja közönségét és hallgatóit a Régi Zenei Napok Vácon és Gödöllőn július 3. és 10. között. A műsorban különleges zenei csemegék is helyet kaptak, a professzorok között érkezik Malcolm Bilson és Simon Standage.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Átadták a Magyar Táncművészek Szövetségének kitüntetéseit

A szövetség hagyományosan április 29-én adja át a díjakat, a járványhelyzet miatt azonban a tavalyi és idei díjátadót is el kellett halasztani. A négy díjazott végül június 5-én vehette át a kitüntetést.
Tánc hír

Verbunkost táncol a Kárpát-medence

Hagyományteremtő céllal, az egész Kárpát-medencére kiterjedő eseménysorozatot indít útjára a Hagyományok Háza. A június 12-én első alkalommal megrendezésre kerülő Verbunk Napja egy országhatárokon átívelő kezdeményezés, melyen több száz táncos egy időben táncolja majd a tájegységekre jellemző verbunkosokat.
Tánc ajánló

Tánc-cirkuszi kavalkád, élőzenével kísérve

Június 5-én debütál a Duda Éva Társulat és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója a RAMAZURI. Duda Éva Társulat ezzel az előadással elemelkedik a hagyományos táncszínházi formáktól és egy látványos, élőzenével kísért, valamint akrobatikai elemekkel tarkított tánc-cirkuszi előadást tűz színpadra.
Tánc hír

"Gyűrjed a szoknya / csapjad a csizma ráncát"

A Gyermek Néptáncosok Országos Szólótánc Fesztiváljának döntőjét június 4. és 6. között rendezik meg Szarvason. A rangos verseny regionális fordulóin közel ezer gyermek mérette meg magát három korcsoportban, és a válogatókon eltáncolt több mint 460 produkció közül, a zsűri végül 71-et választott ki.
Tánc ajánló

Róna Viktor és Orosz Adél - Ritka pillanatok a magyar balett aranykorából

Folytatódik a Percről-percre Róna Viktorral tánctörténeti sorozat ezúttal Orosz Adél művészetének felidézésével az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet youtube csatornáján. Május 31-én a Kincsvadászat videósorozat Lakatos Gabriella balettművész pályáját idézi fel.