A negyvennyolc éves Thomas Adès még mindig meglepő, még mindig extrém, pedig Wunderkidből hamarosan doyenné válik. Mi, hallgatók persze nem bánjuk.

Csupán néhány pillanat, nem repeszti meg az Upper West Side lakásainak ablakait. Viszont Thomas Adès új operájának egyik hangja olyan magas, amilyet még nem énekeltek a Metropolitan színpadán az operaház 137 éves történetében.

„Az életben nem akarok többet ilyen zagyvaságot hallgatni!” – Tiszteletben tartjuk, ha mondtál már valaha valami hasonlót, ezért készítettünk egy listát azokról a kihagyhatatlan zenékről, amiket soha nem akarsz hallani ebben az életben… de talán érdemes visszatérni rájuk, miután meghaltál.

2004. február 10-én mutatták be a londoni Királyi Operaházban A vihar című operát, amelyet Thomas Adès komponált Meredith Oakes librettójára. A londoni Covent Garden, Strasbourg, Koppenhága, Santa Fe, Frankfurt, Lübeck, New York, Bécs után májusban hozzánk is megérkezik a mű, amely nem csupán egyszerű operaadaptáció, hanem Shakespeare szellemiségéhez hű, autonóm alkotás.

A Domingo fémjelezte Shakespeare Estély után május 18. és június 2. között három helyszínen 17 különféle Shakespeare adaptációt, köztük több bemutatót tűz műsorára az Oepraház. A sztárvendég ezúttal a walesi bariton Bryn Terfel.

Talán a folytatást már mormolják is magukban az olvasók a pszeudo-Villon versből, Faludy György Haláltánc-balladájából. Nagyjából hasonló "történet" bontakozott ki Thomas Adès Haláltánc című oratorikus kompozíciójának librettójából. KRITIKA

Az eredetileg meghirdetettől eltérően nem Thomas Adés, hanem Timothy Redmond vezényli a Concerto Budapest mai (március 31.) koncertjét.

Egyszer - amikor még azt hittem, érzelmi kérdésekben lehet érvekkel vitatkozni - egy barátomat kérdőre vontam, hogy közös barátunkat (aki egész addig az ő barátnője volt) miért csapta be, miért hanyagolja, miért bujkál előle. Mire ő: van olyan, hogy az ember arra ébred, hogy akit szeretett, az nem jelent számára semmit. Én ugyan nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de mintha Ian Bostridge és Schubert példája is az efféle érzelmi kiürülés lehetséges voltát támasztaná alá. KRITIKA