Amikor - még az elmúlt évezredben - a Műhely Alapítvány az első Inspirációt kezdeményezte, a koncepció az volt, hogy pályázati alapon kerüljenek be az estre azok a fiatal, színpadra még nem sokszor jutott koreográfusok, alkotók, akik valamilyen újító, kísérletező szándékkal lépnek fel.

Szabó Réka társulatának, a Tünet Együttesnek február 14-én lesz a következő bemutatója a Trafóban. Az általában intim közelséget biztosító terekben játszó társulat tehát kilép egy nagy színházi térbe, ám nem ez lesz az egyedüli újdonsága előadásuknak, a Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok című produkciónak.

Úgy tűnik nekem, hogy vannak a (kortárs tánc)színháznak olyan előadói, társulatai, amelyekhez nem lehet valamifajta pátosz, valamifajta pozitívnak tartott előítélet nélkül közeledni. Erről persze "tehet" az adott előadó és/vagy társulat, ám a kritikusi elfogultság közmegegyezéses hangoztatása nagyon leszűkítheti nemcsak a befogadás, hanem akár az alkotás kereteit is.