Mértanfüzet, laposüveg és fali terítő tanúskodik a Trianon utáni Magyarország fájdalmáról. Alapításának évfordulójához kapcsolódva, csütörtöktől a kényszerű békekötéssel kapcsolatos gyűjteményt tett közzé a Néprajzi Múzeum az interneten.

Csurka Eszter festménye, amely a Trianon címet viseli, egyik legújabb alkotása (olaj, vászon, 145x210). A Pesti Vigadó sorozata.

A szeptember 17-én megnyílt, és a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékező „Mert nem lehet feledni…" című képző- és iparművészeti csoportos tárlat anyagából készült katalógus bemutatására november 3-án, szűk körben kerülhetett sor.

A Trianon utáni színjátszásról szóló sorozatunkban már többször foglalkoztunk Janovics Jenővel, aki Kolozsvárott két színházat is építtetett, s megalapította Közép-Európa első filmstúdióját is. Mögötte is állt egy asszony, akinek talán a legtöbbet köszönhetett. Ám róla a színháztörténetben sokkal kevesebb szó esik. Pedig Poór Lili nemcsak hűséges társa volt a direktornak, de szövetségese is a magyar kultúra fennmaradásáért folytatott küzdelemben.

Polgár Károly színész, rendező, színházigazgató a felvidéki magyar színháztörténet meghatározó személyisége. Ha nincs az államhatalomváltás, nagy valószínűséggel korának egyik legsikeresebb igazgatója lehetett volna, hiszen 1911-től ’19-ig megszakítás nélkül, a leghosszabb ideig vezette a pozsonyi magyar társulatot. A történelmi fordulat miatt azonban az egyik legnagyobb vesztese a (cseh)szlovákiai magyar színháztörténetnek.

Emlékkiállítás a Pesti Vigadóban a trianoni békeszerződés 100. évfordulója emlékére.

Ignácz Rózsának Trianon után nem volt esélye arra, hogy Erdélyben tovább tanulhasson. Tizenkilenc éves volt, amikor 1928-ban áttelepült az anyaországba. A Nemzeti Színház színésznője lett, majd irodalmi pályára váltott. A holokauszt idején a zsidók iránti szolidaritásból sárga csillagot tűzött ki, embereket mentett. 1956. november 4-e után nem volt hajlandó aláírni, hogy ötvenhat ellenforradalom volt. Budapesten csak az Irinyi József utcai lakóházán lévő emléktábla őrzi a nevét.

Faragó Ödön a szlovákiai magyar színháztörténet meghatározó személyisége, legendás színházigazgatója. Jelentősége nem csak abban rejlik, hogy az államhatalomváltást követően ő volt az első kisebbségi magyar színi direktor Csehszlovákiában: színházi reformkísérletei, kultúrpolitikai manőverei is mutatják színházvezetői nagyságát. Nem beszélve arról: a csehszlovákiai magyar színház történetében szinte ő az egyedüli, aki visszaemlékezéseiben, tanulmányaiban rögzítette a korszak színházi problémáit, közösségi dilemmáit. A csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszás kialakulásának első évtizede nagyrészt Faragó Ödön visszaemlékezéseiből, tanulmányaiból rekonstruálható.