Még alá sem írták a trianoni szerződést, Délvidéken már 1920 előtt megszűnt a hivatalos magyar nyelvű színjátszás. A korszak egyik színész-rendező krónikása, Janovics Jenő megírta emlékirataiban, hogy „az utódállamok között Jugoszlávia bánt legkíméletlenebbül a magyar színházzal”, ami azt jelentette: 1945-ig ugyan történtek próbálkozások újjáélesztésével, ám mindegyik rendre elbukott.

Trianon után sok magyar színész menekült el Erdélyből, s próbált érvényesülni az anyaországban. Az emigrálók egyike, Szabó Ernő egy régi vándorszínész-dinasztia sarja volt. Később a második világháború borzalmai elől visszamenekült Erdélybe. Tizenöt év múlva települt át végleg Magyarországra. 1956-ban forgatta élete első játékfilmjét: Fábri Zoltán a Hannibál tanár úr címszerepét bízta rá. A honi filmkritikusok az alkotást minden idők 12 legjobb magyar filmje közé választották. De a színész hangját sokan a rádiós Szabó családból ismerték meg. A magyar színművészet egyik legérdekesebb alakjának történetét azonban máig nem dolgozták fel.

A kolozsvári magyar színjátszás történetének egyik legnehezebb korszaka volt a két világháború közötti időszak, az a 22 év, amikor először kellett kisebbségi színházként – a túlélés legfőbb szempontját szem előtt tartva – megmaradnia. Ezeket az éveket a fennmaradáson túl az a szándék mozgatta, hogy az adott politikai-gazdasági helyzet korlátai között a magyar színjátszás megtalálja a maga és a közönsége számára is megfelelő hangot. Az impériumváltás időszakát Janovics Jenő visszaemlékezései alapján tárjuk föl. Ő igazgatta az akkor Országos Nemzeti Színház nevet viselő kolozsvári színházat, amely Magyarország második nemzeti színháza volt.

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet támogatásával jelent meg Egy angol úr – Erdélyből címmel Balázs Samu életútja. Ez az első könyv, amely eredeti dokumentumok és interjúk alapján tárja fel az 1981-ben elhunyt Kossuth-díjas színművész életét. Nem mellőzi a személyes hangot sem, ugyanis a szerző a színész fia, Balázs Ádám. Ötven év kutatómunkája van ebben az anyagban, amely nem csak az édesapjáról szól. Megismerhetjük a Trianon előtti és utáni erdélyi színjátszást és kultúrpolitikai helyzetet, a fasizálódó Magyarország légkörét, s azt is: hogyan vált embermentővé egy rendkívül zárkózott, különc művész. 

A Vérző Magyarország című felolvasó-színházi előadás bemutatójával, július 3-án indul a Kultkikötő 2020-as évada. A Rusznyák Gábor rendezésében színpadra állított előadás a 100 évvel ezelőtti eseményeket dolgozza fel.

Jankovics Marcell Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke és rendes tagja Trianon című kiállítása 1526-tól tekinti át a magyar történelem eseményeit, amelyek a trianoni békediktátumig vezettek, egészen azok napjainkra gyakorolt hatásával együtt.

Trianon és a hozzá kapcsolódó valamennyi kérdés olyan erős politikai felhangot kapott, hogy minden, a témával kapcsolatos kutatás vagy kötet darázsfészekbe nyúl. Tudva, hogy milyen heves érzelmeket vált ki az I. világháborút lezáró egyezmény, meglepő, milyen keveset beszélünk az egyes emberekre gyakorolt hatásáról, s arról, hogy miképp csapódott le a mindennapokban, a lakosságon a területek elcsatolása. Ablonczy Balázs történész ezt a hiányosságot igyekszik pótolni a napokban megjelent az Ismeretlen Trianon című kötetével.

A Trianon című előadással emlékezik meg a székesfehérvári Vörösmarty Színház a 100 éve aláírt békediktátumra. Június 4-én 16.31-kor a színház Facebook oldalán online elérhető lesz az évad utolsó nagyszínpadi bemutatójából készült rendhagyó összeállítás.