Hullan Bea: Nadine (Fotó/Forrás: Hullan Bea, Próféta Galéria)

Hullan Bea autodidakta festő, gyerekkora óta fest, 2014 óta pedig már ez is a hivatása. Az első időszakában tájképeket festett. Korai munkáit áthatja a szürrealizmus és néhol a kubizmus, de egyre inkább kialakul a saját kifejezésmódja. Folyamatos fejlődése már táj és városképein is megfigyelhető, nem véletlenül fedezték fel már korán a műértők, ennek az időszaknak a képei mind gyűjtők tulajdonaiba kerültek.

Női portrékat 2016-tól fest, gondolatait és érzéseit ezen keresztül tudja a legjobban átadni. Ezek az alkotásai, amelyek már méreteiknél fogva is impozánsok, szinte ráborulnak a nézőkre, és magukkal ragadják saját világukba. Olaj-vászon képei karakteres nőket mutatnak be, mindezt egy egészen különleges, széttöredezett, kaleidoszkóp-szerűen megjelenő képi világban. Intenzív színhasználat, határozott vonalvezetés és szuggesztív nőalakjainak erős lélekábrázolása jelenik meg a festményeken.

Milyen nőkről szólnak a képek? Maiakról. Modernekről. Régiekről és újakról, kortalanokról. Nőkről, akiknek a művész olvas a tekintetükben, és akik történeteket elevenítenek meg a számára. Nőket fest, akiket ismerünk, vagy akikről azt hisszük, hogy ismerjük őket. Tudatosan vagy tudat alatt, de női karakteri egy-egy női archetípusnak is megfeleltethetőek. Ott van az anya, a szerető, a harcos, vagy épp a házi tűz őrzője. Bár képeinek főszereplői különböző karakterűek, korúak és identitásúak, mégis összeköti őket Hullán Bea egyéni látásmódja és személyisége. A nézők pedig magukra ismerhetnek egy-egy tekintetben, érzésben, történetben.

Fejléckép: Hullan Bea: Julika / fotó: Próféta Galéria