„A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma. Emlékszem, nap mint nap hajóval átmentünk Almádiból Siófokra” – jut eszembe az egyik kedvenc Cseh Tamás dalom, miközben a Várkert Bazár Balaton RETROspektív című tárlatán járkálva nézem a fotókat. Már délelőtt 11 órakor rekkenő a hőség, szinte azt kívánom, bár fejest ugorhatnék az egyik képbe lehűteni magam, amelyen egy bikinis nő ringatózik egy gumimatracon a tó vizén. Jobban megnézve azonban mégsem lennék a Marilyn Monroe-ra emlékeztető, egyrészes fehér fürdőruhát viselő nő helyében:

Nem ez az 1961-es felvétel azonban az egyetlen olyan fénykép, amely a male gaze-en, azaz a férfitekinteten keresztül láttatja a nőket. (Male gaze: a nők férfitekinteten keresztül való szemlélése, ábrázolásmódja és szexuális tárgyiasítása a médiában és a kultúrában, amely megjelenik a filmipartól kezdve a reklámokon át a művészetig. A fogalmat Laura Mulvey filmteoretikus vezette be – A szerk.)

Matracon napozó nő kíváncsiskodó fiatalokkal, 1961 (Fotó/Forrás: A szerző felvétele)

A kor akkori divatja szerint láthatunk a mólón, kényelmetlen hableánypózban üldögélő szőke nőt, aki mosolyogva önti ki a hőpalackból az italt, két, a vízben, bikiniben szexisen feszítő hölgyet vagy éppen egy Fabulon reklámplakát előtt álldogáló fiatal lányt.

„Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra főre!”

A nyolcvanas évek legnépszerűbb termékcsaládjáról egy különálló blokkban olvashatunk. A vállalat a mindenki kedvencének számító naptejét 1971-ben dobta piacra, és az akkori Kőbányai Gyógyszerárugyár néven működő Richter fejlesztette ki. A Fabulon egyik emblematikus arcára, Pataki Ágira mindenki emlékszik, a kiállításon azonban a fentebb említett fotón Sütő Enikő elhíresült plakátja látható, ám nem eredetiben. A kép témája ugyanis egy esernyőt szorongató fiatal lány, aki a Sütőt ábrázoló plakát előtt álldogál. A fotó akkoriban nagy port kavart: sokan azt találgatták, a modell valóban meztelenül szerepel-e a felvételen. (Utólag kiderült, hogy nem, mert egy mély kivágású topot viselt, amelynek nyakpántját hosszú haja takarta el. A vásárlók mindenesetre százhatvanezer flakonnyi Fabulon terméket kapkodtak el egy év alatt.

Joó Piroska manöken reklámfotózáson, 1962 (Fotó/Forrás: A szerző felvétele)

Ha már a meztelen hátaknál tartunk: az ingyenes, szabadtéri tárlaton ízelítőt kaphatunk az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek fürdőruhadivatjából is. Az ötvenes évek végén sikerült végre megszabadulni a puritán munkásnő idealizált alakjától, a szocialista nő „felszabadult” a hatvanas években: már a párizsi és a londoni divatbemutatókról is tájékozódhatott, a hatvanas évek elejéig a derékban merevített egyrészes fürdőruhák dominanciája után pedig szép lassan elterjedt a kétrészes bikini is.

A „hanyatló Nyugaton” 1956-ban hódította meg a közönséget, az És isten megteremté a nőt című filmnek, valamint a főszereplő Brigitte Bardot-nak köszönhetően, aki elsőként jelent meg bikiniben a filmvásznon. Magyarországon azonban csak a hatvanas évek közepén terjedt el a merésznek számító strandviselet. A hetvenes években a fürdőruhafelsőből eltűnt a kosárbetét, a combkivágás nyitottabb lett és ekkor terjedt el a még ma is divatos, puha háromszög formájú melltartó.

(Fotó/Forrás: Várkert Bazár)

A nők élénk színű, virágos mintájú fürdőruhákban villoghattak a strandokon, szemben a nyolcvanas évekkel, amikor is a harsány színek mellett a sötét árnyalatok is divatba jöttek. A nyolcvanas évek vízválasztónak számított a divat területén is: az addig csak külföldön beszerezhető nyugati luxuscikkek az S-modell üzlethálózat és a Fontana Áruház megnyitásával elérhetővé váltak a magyaroknak is.

Balaton RETROspektív szabadtéri kiállítás a Várkert Bazárban (Fotó/Forrás: Várkert Bazár)

Bambi, NDK-s hűtőláda és Pálma matrac

Még ma is a strandolások és a balatoni nyarak elmaradhatatlan kellékének számítanak a korszak emblematikus kempingbútorai. Az alumíniumvázas, egyszínű, csíkos vagy virágmintás kempingbútorok mellé Pálma matrac dukált, amelynek szintén külön blokkot szenteltek a kiállításon. A hetvenes években évi egymillió darab Pálma matracot gyártottak: olyannyira kiváló minőségű árunak számítottak, hogy 95 százalékuk exportra készült. Nyilván az NSZK volt a legnagyobb felvevőpiac, ám az USA is szívesen vásárolta a terméket. A Pálma azonban hanyatlásnak indult a nyolcvanas években.

A matrac és a kempingbútorok mellett az Orion rádió hangja recsegte tele a strandokat. A gyár 1942-ben a világ rádióexportjának mintegy harmadát adta. Hiába, mert 1963-ban megszüntették a gyártást, és átálltak a televízió, a mikrohullámú sütő, a videómagnó és a hangfal gyártására.

Az ORION és SAFARI hőpalackokról is olvashatunk a tárlaton (Fotó/Forrás: Várkert Bazár)

Itthon a hatvanas évek közepén váltak népszerűvé a jellegzetes hűtőládák, amelyek nélkül elképzelhetetlen lett volna egy családi nyaralás vagy egy strandolás. (Az ételeket és italokat jégakkuval akár egy teljes napig hidegen tartó szerkezet egyébként nálunk a családban még a kilencvenes évek elején is jó szolgálatot tett.) Az ötvenes-hatvanas évek strandjairól nem hiányozhatott a kultikus, narancsízű ital sem, a Bambi. Az üdítő nevét a „dolgozó nép” egy életre megjegyezte Kovács Eszti először 1959-ben énekelt Pancsoló kislány című slágeréből.

A kultikus Bambi ital üvege (Fotó/Forrás: A szerző felvétele)

Ahogy nézem a kiállítás képeit, kedvet kapok a strandoláshoz, el is határozom, hogy délután elugrom valahová csobbanni. Gondolatban leltárt készítek arról, mit is vigyek magammal. A családi nyaralásokon használt szocreál, csúnyabarna és khaki színű színű kockás pléd már rég nincs meg, helyébe egy nyugati áruházláncban vásárolt takarót teszek majd be a táskába. Az NDK-s hűtőládától is már évekkel ezelőtt megszabadultam, egy kivizöld, műanyag jégtáskában cipelem az ásványvizet, a rádió helyett pedig a mobilomon és egy kis bluetooth hangfalon hallgatom a zenét. A harmincéves, régi jégakkukból azonban maradt még néhány darab. Megcsinálom a téliszalámis szendvicset, úgy, ahogy anyám csinálta anno, paprika is kerül bele, bár manapság ezek szinte már luxuscikknek számítanak. Állok a rekkenő hőségben, és a fotókat nézve azon töprengek, a tárgyakat ugyan lecseréltük, de mégis, mintha minden maradt volna a régiben. Egy Kispál-szám is eszembe jut erről, igaz, ez már a rendszerváltás után született:

Fejléckép: A kiállítás a Várkert Bazárban (forrás: Várkert Bazár)