Akik esetleg nem pontosan értenék, ez a dátum miért is jeles nap, azok bizonyára nem tudják, hogy 1989-ben egy bizonyos Dale Cooper különleges ügynök ezen a napon, helyi idő szerint egészen pontosan 11 óra 30 perckor lépte át Twin Peaks város határát, hogy kinyomozza Laura Palmer rejtélyes halálának ügyét – ez a döntés pedig nem csupán az ő életére, hanem az egész modern televíziózás világára óriási hatással volt. Így van, február 24. a nemzetközi Twin Peaks Nap, ha nem is hivatalosan, de a rajongók számára mindenképpen.

David Lynch és Mark Frost kultikus sorozata 1990-es premierjekor derült égből villámcsapásként érte a nézőket, egészen addig ugyanis a televíziós produkciók lényegében egyet jelentettek a közhelyes szappanoperákkal, komolytalan sitcomokkal vagy az egy kaptafára készülő krimikkel, amelyekben már az epizód végén kiderült, hogy ki a gyilkos. A Twin Peaks azonban mindezt gyökeresen megváltoztatta,

hogy különleges rendezői megoldásaival hozza zavarba az embereket. Mindezt úgy, hogy közben mindvégig megőrizte a szappanoperák és a krimikre jellemző dramaturgiai fogásokat is, időnként némi horrorral megspékelve.

A Twin Peaks néhány meghatározó karaktere (Fotó/Forrás: Port.hu)

A nagy sikerhez a meghökkentő stílus és a gyilkos kilétének homályban tartása mellett hozzájárult az is, ami Lynch szerint minden jó művészet alapja: a misztikum és a rejtély, amely a Twin Peaks esetében nem kevesebb volt, mint maga a sorozat kulcsfogalma, az egész produkció lelke. Ennek köszönhetően a rajongók máig is folyamatosan gyártják az elméleteket arról,

Hogyan kellene értelmeznünk azt a sok-sok furcsaságot, amit aligha kell bemutatni bárkinek is, aki életében látott akár egyetlen Lynch-alkotást is. Az egyik legemlékezetesebb megoldással az az amerikai youtuber jelentkezett, aki több mint négy és félórás videójában arra tesz kísérletet, hogy felfejtse a sorozat motívumrendszerét. Végső megállapítása szerint pedig a Twin Peaks központi gondolata egyetlen mondatra sűríthető össze: Ha túl sok tévét nézel, elrohad az agyad.

A rajongók kíváncsiságán persze az sem segített, hogy huszonöt évvel később Lynch elkészítette a folytatást is Twin Peaks – A visszatérés címmel, amely már csak nyomokban emlékeztetett az eredeti sorozatra. A 2017-es széria lényegében egy borzasztóan sötét, 18 órás avantgárd nagyeposz, amelyben Lynch mintha éppen azt demonstrálná, hogy a sorozat a kilencvenes években kimúlt, és ami maradt utána, az pusztán üres sóvárgás a misztikum után.

és lényegében a prototípusa volt a ma ismert sorozatoknak, amelyek szinte nagyobb népszerűségnek örvendenek már, mint a filmek. Éppen ezért összegyűjtöttünk 10+1 jelenetet az eredeti, 1990 és 1991 között sugárzott szériából, olyan emlékezetes, vicces vagy éppen igazán szürreális pillanatot, amelyek jól jelzik, mennyire furcsa, mennyire álomszerű, mennyire titokzatos ez a sorozat.

10. Cooper ügynök megérkezik Twin Peaksbe

Stílusosan kezdjük listánkat a már említett pillanattal, amikor a Kyle MacLachlan által megformált Cooper ügynök megérkezik Twin Peaksbe. A jelenet nem csak azért emlékezetes, mert pontosan kijelöli a történet kezdetét, de egyúttal minden idők egyik legjobb karakterbemutatásának is tekinthetjük, hiszen már ebből megérthetjük, miért lett az FBI-ügynök minden néző kedvence, Cooper ugyanis nem tipikus nyomozó. Ellenkezőleg: egy kisgyerek izgatottságával, végtelen optimizmussal végzi munkáját, éppúgy, ahogy a nézők is kíváncsian várták, hogy kiderüljön, ki is ölte meg Laura Palmert. 

9. A láma

Főhőseinket a történet egy pontján a nyomok egy állatorvosi rendelőbe vezetik. Miközben a zsúfolt váróteremben beszélgetnek, Cooper ügynök és Truman seriff közé befurakszik egy nő a lámájával. Ami pedig ezután történik, az minden bizonnyal a legviccesebb jelenet az egész sorozat történetében. És hogy mitől ennyire zseniális? Később derült ki ugyanis, hogy a jelenetet nem tervezték el: az teljes mértékben Kyle MacLachlan és a láma közös improvizációjából született.

8. Julee Cruise énekel

Twin Peakset nem csupán a rejtély és furcsábbnál furcsább karakterek tették emlékezetessé, legalább ugyanennyire fontos a zene állandó jelenléte, amely hol fenyegető, hol álomszerű, hol pedig igéző, de mindenképpen többet mond ezernyi szónál. A sok-sok példa közül álljon itt egy csodás jelenet – amely egyébként a sorozat egyik kulcsfontosságú pillanatához kötődik –, amelyben az éteri hangú Julee Cruise énekel Angelo Badalamenti zenéjére.

7. Audrey tánca

Ha már zene és különc karakterek: nem lehet szó nélkül hagyni Audrey Horne-t (Sherilyn Fenn) sem, a város elkényeztetett diáklányát, aki a sorozat elején lényegében a föld felett jár, valamiféle fantáziavilágban. Ennek a legjobb példája, amikor táncolni kezd a helyi étteremben, mikor meghallja a sorozat egyik visszatérő, álmoskás-bohókás számát. Megint csak: Lynch egyetlen egyszerű gesztussal lényegében mindent elmond a karakterről és erről a furcsa városról. 

6. Bob 

A következő jelenet viszont már Twin Peaks sötét oldalát mutatja meg: aki ismeri a sorozatot, az ugyanis tudja, hogy a városban misztikus erők is dolgoznak. (Ez egyébként az alkotók egyik legfontosabb koncepciója volt a produkció során, tökéletes egyensúlyba hozni az ellentéteket: szerelmet és gyűlöletet, örömöt és bánatot, életet és halált, fényt és sötétséget, vagy éppen a keserűt és az édeset. Nem véletlen, hogy a történet főhősei folyamatosan forró feketekávét isznak és isteni cseresznyés pitét esznek.) A sorozat letitokzatosabb sötét démona Bob, valamiféle perverz vadember, aki újra és újra visszatér, hogy kísértse az embereket. A sorozat egyik legmeghatározóbb felvétele, amint a férfi a kanapén átmászva közelít Laura Palmer unokatestvére felé. Lynchék döbbenetes hatékonysággal voltak képesek a szappanoperából átváltani a horrorba, ennek köszönhetően valószínűleg egész nemzedékek rémálmaiban bukkant fel hosszú ideig Bob. 

5. Cooper ügynök tanácsa

Ha detektívekre gondolunk, szinte automatikusan hidegfejű, búskomor, elemző, megszállott karakterek juthatnak eszünkbe, ám ez a legkevésbé sincs így ebben a sorozatban. Cooper ügynökből folyamatosan sugárzik valamiféle korrumpálhatatlan életszeretet, ami aztán átragad a helyi rendőrökre is. Ennek köszönhető ez az imádnivaló pillanat is, amikor hiába sürgeti hőseinket a nyomozás, az FBI-ügynök megállítja partnerét, hogy egy jótanácsot adjon neki, amely így szól: „Naponta egyszer ajándékozd meg magad! Ne tervezd el, ne is várj rá! Csak hagyd, hogy megtörténjen! Legyen szó akár egy új ingről, egy szundiról az irodádban, vagy két csésze finom, forró feketekávéról.”

4. Tűz, jöjj velem!

A következő rémálomszerű elsősorban azért fontos számunkra, mert itt hangzik el az a furcsa, enigmatikus vers, amely sokak szerint egyfajta megoldókulcs is a Twin Peakshez. („Az eljövendő múlt sötétjén át / a varázsló látni kíván. / Valaki két világ közt kántálja: / Tűz, jöjj velem!”) A vers később többször is előkerül, még a huszonöt évvel későbbi folytatásban is. A néhánysoros költemény rejtélyét ráadásul tovább fokozza, hogy az angol verzió egy szójátékot is rejt magában a one chants és a one chance szavak hasonló csengése miatt. 

3. A baglyok nem azok, aminek látszanak

Twin Peaksben nem csak Cooper ügynök osztja a jó tanácsokat, a sorozat egy pontján ő maga is kap néhányat, nem mástól, mint egy óriástól, aki a sebesült férfi hotelszobájában jelenik meg, hogy zavaros útmutatásaival segítse a nyomozást. Ekkor tudjuk meg azt is, hogy a baglyok nem azok, aminek látszanak. Bizony, az óriásnak köszönhetjük a sorozat egyik legikonikusabb mondatát is. 

2. Gordon Cole kávét rendel

Ebben az elbűvölően bugyuta jelenetben a David Lynch által alakított Gordon Cole-t olyannyira hatalmába keríti Shelly Johnson (Mädchen Amick) szépsége, hogy nemes egyszerűséggel megjavul a hallása, és ismét hallani kezd a készüléke nélkül. Ebben az alig másfélperces részletben gyakorlatilag minden benne van, amiért imádni lehet a Twin Peakset: szerelem, csoda, kávé, cseresznyés pite, a Tuskó Lady, na és persze: David Lynch. 

1. A törpe táncra perdül

Semmi kétség, hogy az első helyen kell szerepelnie Cooper ügynök álmának, ez az a jelenet ugyanis, amikor első alkalommal ismerhetjük meg azt a varázslatos helyszínt – a Fekete Barlangot, mint később megtudjuk –, amely cikcakkos fekete-fehér parkettájával, vörös bársonyfüggönyeivel a sorozat legmeghatározóbb eleme lett. Elképzelni is nehéz, mi játszódhatott le az amerikai nézők fejében, amikor először adásba került az első évad harmadik epizódja. Egészen eddig ugyanis még viszonylag kevés misztikus esemény játszódik le a sorozatban, majd a semmiből egy olyan helyen találják magukat, ahol látszólag semminek nincs értelme, és ráadásul még egy törpével is találkozunk, aki visszafelé beszél, majd pedig táncolni kezd egy játékos jazzdallamra. Abszurd, zavarbaejtő képsorok, de közben megbabonáz. Valahogyan mégis csak helyénvalónak érezzük. 

+1. A szikamorfák alatt

Kétségtelen, hogy a Fekete Barlang első megjelenése volt a legnagyobb szenzáció az eredeti sorozat történetében, de mégsem tudunk szó nélkül elmenni a második évad záróepizódja mellett, amelyben hosszas nyomozás után Cooper ügynök már nem csak álmában, hanem ténylegesen átlépi a két világ határát. És ami ott történik vele, arra aligha lehet bármilyen kifejezést is találni. Megérkezésének pillanatát Jimmy Scott angyali énekhangja teszi hátborzongatóan gyönyörűvé. 

Fejléckép: Jelenet a Twin Peaks: Tűz, jöjj velem! című filmből (fotó/forrás: PORT.hu)