Sorra dőlnek meg idén is a melegrekordok Nyugat-Európában, a rekkenő hőség miatt Magyarországon harmadfokú riasztás van érvényben jelenleg is. Mint tudjuk, nagy melegben forró italt érdemes fogyasztani, az ugyanis jobban képes lehűteni a testünket. E gondolat mentén mi kiválasztottunk tíz nagyszerű, időtálló filmet, amelyek cselekménye elviselhetetlen kánikulában játszódik.

Tizenkét dühös ember (12 Angry Men, 1957)

Sidney Lumet korszakalkotó filmje gyakorlatilag egyetlen szobában játszódik. A dráma története szerint egy bírósági tárgyalás esküdtjei visszavonulnak megtárgyalni az esetet. A fő kérdés, bűnös-e a vádlott fiú. A tét halálbüntetés. Az ügy egyértelműnek tűnik, az füllesztő meleg miatt gyorsan eldöntenék a kérdést és dolgukra indulnának, egyetlen esküdt azonban nincs meggyőződve a fiú bűnösségéről. Márpedig addig, amíg nincs teljes egyetértés, senki sem mehet haza időben.

Szemet szemért (Do The Right Thing, 1992)

Spike Lee vígjáték-drámája egy brooklyni gettó napját mutatja meg az év egyik legforróbb napján. Ahogy a hőmérséklet emelkedik, úgy szökik az egekbe az feszültség is egy olasz étteremtulajdonos és a környéken élő fekete közösség tagjai között. A film legnagyobb erénye – a rendező utánozhatatlan stílusa mellett –, hogy nem a bosszú jogossága mellett áll ki. Épp ellenkezőleg: senkit sem démonizál, elfogulatlanul megmutatja mindenkinek a jó és rossz oldalát, még a környéket ellenőrzés alatt tartó rendőröket sem láttatja megveszekedett rasszistáknak. Spike Lee tanmesének is beillő filmje pusztán csak arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nem tesszük, amit az eredeti, angol cím kér – Cselekedj helyesen! –, annak tragédia lesz a vége. 

Indul a bakterház (1980)

Ha valaki inkább egy megunhatatlan magyar klasszikust nézne, mi lehetne jobb választás Mihályfy Sándor vígjátékánál. Ismerjük meg a 20. század első felének tanyasi világát Regős Bendegúz szemén keresztül, akit anyja elküld otthonról egy távoli bakterházhoz tehénpásztornak. A talpraesett fiúnak itt aztán mindenkivel meggyűlik a baja, a baktertól elkezdve a pénzéhes lókupecen át egészen egy büdös banyáig. Mindennek tetejébe még egy kísértet is megjelenik a háznál.

Apokalipszis most (Apocalypse Now, 1979)

Francis Ford Coppola remekműve a vietnámi háború idejébe repít minket, amikor is a történet főhősét, az amerikai hadsereg egyik századosát, Benjamin L. WIlliardet megbízza a saigoni CIA, hogy kerítsen elő egy renegát, feltehetően őrült ezredest, Walter E. Kurtz kapitányt, aki a kambodzsai dzsungelben kialakított kis birodalmában istenként él és vív kíméletlen magánháborút. Williard hosszú útnak indul dzsungelen keresztül, felfelé a folyón. A lassú sodródás, a fák mögött bujkáló ellenség tudata és a füllesztő meleg hármasa páratlanul nyomasztó élményt nyújt. Minél beljebb jutnak főhőseink a dzsungelbe, annál inkább érthetőnek tűnik, miért bomlott meg a kapitány elméje a háborúban.

Összeomlás (Falling Down, 1993)

Joel Schumacher vitathatóan legjobb filmjében William Foster – akit Michael Douglas alakít mesterien – nem sokra vágyik: mindössze időben szeretne hazaérni kislányának születésnapjára. A világ azonban látszólag összeesküdött ellene: a kínzó forróság közepette egy dugóban ragad, autójában egy léggyel összezárva, amelytől sehogy sem bír megszabadulni. A férfiban elszakad valami, kiszáll autójából, és úgy dönt, gyalog indul haza. Útközben azonban újabb és újabb akadályokba ütközik, amelyekre egyre radikálisabban, agresszíven válaszol, hogy már a rendőrség figyelmét is felkelti, akik nagy erőkkel indulnak a megállítására. Schumacher filmje csak látszólag szól egy őrült ámokfutásáról: valójában a hangját hallatni akaró kisember kifakadása, csípős és szórakoztató társadalomkritika. Olyan film, amit újra és újra lehet, sőt, érdemes nézni.

A Jó, a Rossz és a Csúf (The Good, the Bad and the Ugly, 1966)

Kevés olyan filmest lista van, amire ne férhetne rá a spagetti westernek királya, Sergio Leone 1966-os klasszikusa, amely bárhonnan nézzük is, korszakalkotó, legyen szó a rendezői megoldásokról, a témájáról, a forgatókönyvről vagy a színészi játékról. A polgárháború idején játszódó történetben három mindenre elszánt alak, Szőke, Tuco és Angyalszem verseng, hogy megtalálja a Konföderáció aranyát, amelyet egy temetőben ástak el. A filmet Ennio Morricone legendás filmzenéje mellett az ikonikus hármas párbaj teszi igazán felejthetetlenné.

Szexi dög (Sexy Beast, 2000)

Jonathan Glazer krimijében az egykori gengszter, Gary boldogan él feleségével spanyolországi villájában, ahol egyetlen gondja, hogy megfelelő árnyalatban piruljon le a medence melletti napágyon. Idilli visszavonultságát azonban hamar tönkreteszi korábbi bajtársa, Don, aki egészen Londonból utazik el hozzá, hogy rávegye még egy utolsó munkára, egy bankrablásra. Gary közel sem vágyik vissza a „szakmába”, Donnak azonban nem könnyű nemet mondani. Remek hangulatú alkotás, amelyben bár fellelhetők a heistfilmek tipikus formaiságai, másrészről azonban a cselekményszövéssel, a karakterek árnyaltságával mintha éppen dekonstruálni próbálnák a műfajt. A csodálatos Sir Ben Kingsley által megformált Donnál pedig csak kevés viccesebb karaktert lehetne felsorolni a filmtörténetből.

Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink, 1991)

Kafkai rémálomhoz hasonlítható leginkább a Coen-testvérek egyik legkiválóbb története. A főhős Barton Fink fiatal New York-i drámaíró, akit egy producer azzal csábít Hollywoodba, hogy írja meg a forgatókönyvét. Az idealista Fink nagyszabású történetről álmodozik, jó és rossz párharcáról. A nagy mű azonban nem adja könnyen magát, Fink hiába töri naphosszat a fejét szállodájában, nem jön az ihlet. Közben pedig egyre bizarrabb kapcsolatba kerül szomszédjával. Ebben az allegorikus, egyszerre nyomasztó és komikus filmben a díszletek mögött felsejlik az álomgyár ördögi természete, és lehull a lepel a képmutató Hollywoodról.

Kánikulai délután (Dog Day Afternoon, 1975)

Sidney Lumet újabb filmjét vagyunk kénytelenek beemelni listánkra. A valós történet alapján készült krimiben három fiatal úgy dönt, hogy kirabol egy brooklyni bankot, és ehhez éppen az év legforróbb augusztusi napját választják. Hamarosan azonban kicsúszik az irányítás a kezükből és semmi sem alakul a terv szerint, gyakorlatilag akaratuk ellenére túszdrámába keverednek. A fantasztikus történetépítést és karakterábrázolást talán csak Al Pacino alakítása múlja felül.

Dűne (Dune, 2021)

Hogy is maradhatna le a tavalyi év egyik legkiemelkedőbb alkotása, a Frank Herbert kultikus regényéből készült Dűne, amelyet évtizedeken keresztül „megfilmesíthetetlennek” tartottak. Napjaink egyik legjobb hollywoodi rendezője, Dennis Villeneuve azonban megmutatta, hogyan lehet úgy tökéletes közönségfilmet csinálni, hogy közben szemernyit sem sérüljön a művészi vízió. A két és félórás film egy valódi audiovizuális orgia, amely az Oscar-gálán hat elismerést zsebelt be, köztük a legjobb látványtervezés díját, amelyet Sipos Zsuzsanna berendező és Patrice Vermette látványtervező megosztva kapott. A film Herbert regényének első felét mutatja meg, amely megalapoz a későbbi eseményeknek: a jövőben bolygóközi királyságok sora harcol az Arrakis bolygó fennhatóságáért. A főhősünk Paul Atreides, aki a napsütötte, sivatagi planétán ragad, miután merényletet követnek el családja ellen. A fiatal trónörökösnek nem marad más lehetősége, mint hogy beálljon a bolygó őslakosai közé és beteljesítse sorsát.

Fejléckép: Clint Eastwood a Jó, a Rossz és a Csúf című filmben (Fotó/Forrás: Port.hu)