Több mint 50 évvel az eredeti film, és 80 évvel a regény után idén decemberben érkezik a mozikba a Mary Poppins folytatása. Minden idők legismertebb és legkedveltebb dadájának nemcsak esernyője rejt fura és különleges dolgokat. Pontokba szedve mutatjuk be, mi rejlik a Hollywood-i klasszikus mögött.

• Bármilyen hihetetlen, a mesés karaktert valós élmények inspirálták. P. L. Travers ausztrál írónőnek rendkívül nehéz gyerekkora volt, hiszen mindössze 7 évesen vesztette el édesapját, édesanyja pedig öngyilkosságot kísérelt meg. Travers nagynénjénél, Ellie néninél keresett és talált menedéket, aki egyfajta dadaként vigyázott rá. Ő ihlette Poppins figuráját. Ellie néni szokása volt például, hogy a könyvben varázslatos nevelőnőhöz hasonlóan minden helyzethez versikéket fabrikált. A filmben látott Mary Poppins azonban nagyon különbözik a könyvbeli karaktertől, és az azt ihlető Ellie nénitől. Utóbbi ugyanis rendkívül kemény és szigorú volt, és Traverst is hasonlóan szikár elvek mentén nevelte.

• A könyv ötletével Travers 1924-ben állt elő, amikor újságíróként dolgozott. Csak a saját szórakoztatására kezdte el írni a történetet, nem is bízott abban, hogy kiadót talál majd. A dada nevét egyik kedvenc gyerekkönyvéből vette: ennek előlapjára firkantotta valaki az M. Poppins nevet.
  
  
• Szerencsére a Mary Poppinst végül nemcsak kiadták, de hatalmas siker is lett. Walt Disney lányai is olvasták és odáig voltak érte. Meg is ígértették apjukkal, hogy mindenképp filmet készít belőle. Disney 1938-ban fel is kereste Travers-t a adaptáció ötletével – ő viszont elutasította a producert. A következő 20 évben Disney folyamatosan környékezte és puhította Traverst, aki végül 1961-ben adta be a derekát azzal a kikötéssel, hogy megkapja a jogot a forgatókönyv jóváhagyásához.
  
  

Részlet a Mary Poppins című filmből (Fotó/Forrás: IMDb)

• A főszerepet alakító Julie Andrews-t maga Walt Disney választotta ki a szerepre, miután látta őt a Broadway-n a Camelot-ban. A színésznő épp akkor esett teherbe, de Disney-t ez sem tántorította el: nemcsak felajánlotta, hogy a produkció megvárja a szülést, de Andrews akkori férjének, Tony Waltonnak is állást kínált mint kosztüm- és díszlettervező. Andrews ennek ellenére is hezitált: abban reménykedett, hogy megkapja a főszerepet a My fair lady című musicalben, amit az eredeti Broadway-előadáson is ő alakított. A producerek végül mégsem őt választották: Audrey Hepburn lett Eliza Doolittle George Cukor filmjében. A két színésznőhöz hasonlóan az 1965-ös Oscar díjátadón a filmjeik is egymással versengtek. A legjobb filmért járó szobrot 7 másikkal együtt végül a My fair lady nyerte, a Legjobb női főszereplő viszont Julie Andrews lett. A Mary Poppins ezen kívül 4 Oscar-t kapott. Andrews a Mary Poppinsnak köszönhette másik klasszikus szerepét is: Robert Wise és Ernest Lehman meglátogatták a forgatást, és miután látták őt, azonnal felajánlották neki következő filmjük főszerepét – ez volt A muzsika hangjai.
  
  
• Andrews castingját az írónő maga hagyta jóvá egy telefonbeszélgetéssel, ami közvetlen szülés után történt, olyannyira, hogy a színésznő még a kórházi ágyában fekve beszélt Traversszel. Ez volt nagyjából az utolsó pont, amiben Traves egyetértett a film készítőivel. Már a forgatókönyvvel szemben is rengeteg kifogása volt, de Disney-ék minden észrevételét figyelmen kívül hagyták. Utálta a filmhez írt dalokat is, egyedül a történet korához, 1910-hez illő zenei betéteket szeretett volna hallani a moziban. Végül a premierről is könnyeivel küszködve távozott, de nem a meghatódottságtól. Gyűlölte az adaptációt, legjobban az szúrta a szemét, hogy Poppinsból egy kedves, csillogó hanggal éneklő nevelőnőt csináltak, Mrs. Banks pedig a film végén otthagyta a nőjogi mozgalmakat, hogy háziasszony lehessen. 
  
  

P.L. Travers (Fotó/Forrás: James Forsher Estate)

• Travers mindezek miatt egy egész életre megsértődött Walt Disney-re. Épp ezért amikor 1993-ban Cameron Mackintosh megkereste őt a színházi adaptáció ötletével, kategorikusan elzárkózott. Később valamelyest megenyhült, majd amikor jelezték neki, hogy a színpadi változatban is szeretnék használni az eredeti filmdalokat, ismét megmakacsolta magát. További győzködés után végül belement az adaptálásba, azzal a kikötéssel, hogy a Broadway-változaton senki nem dolgozhat, akinek bármi köze volt a Disney-féle filmváltozathoz – sőt, egyetlen amerikai sem szállhat be a darabba. Hosszú évekig ilyen felfogással dolgoztak az előkészületeken, majd 1996-ban az írónő elhunyt. Ezután a Walt Disney Company mégis beszállt a munkálatokba nemcsak a kreatív oldalon, hanem végül producerként is. 
  
  
• A musical dalbetéteinek megtervezése és megírása két és fél évbe került. Ezek jelentős részét a zeneszerző saját élményei inspirálták. A egyik leghíresebb dal, a Csak egy kis kanál cukor kell mögött például a következő történet áll: Robert B. Sherman már hetek óta keresgélt valamilyen jól csengő szófordulat után, mikor egy este kisfia az iskolából hazaérve elmesélte neki, mi történt vele aznap. Polio vakcinát kaptak, Sherman pedig azt hitte, védőoltás formájában, ezért rákérdezett: "- És fájt? Mire a fia válaszolt: - Nem. Csak adtak egy kanál cukort és lenyeltem." A sárkányeregetéskor elhangzó dalt pedig a zeneszerző édesapja ihlette, akinek legkedvesebb hobbija volt sárkányokat készíteni az utcabeli gyerekeknek. 
  
  
• Az alkotók forgatás előtt nem mindenbe avatták be a gyerekszerepeket alakító két színészeket, Karen Dotrice-t és Matthew Garber-t. Így sokszor Mary Poppins csodás mutatványain valóban meglepődtek, ezek az őszinte reakciók pedig a kész filmbe is bekerültek. Persze a forgatás nem csak mókából és kacagásból állt: Garber például rettenetesen tériszonyos volt, egy jelenetben viszont repülnie kellett, aminek felvételekor a trükkök ellenére is hozzá kellett szoknia a magassághoz. Az alkotók kárpótláskor felajánlották neki, hogy minden egyes újabb csapójánál kap 10 centet. Végül szép kis zsebpénzt kapott a jelenetért. 
  
  

Részlet a Mary Poppins című filmből (Fotó/Forrás: IMDb)

• A kislányt alakító Karen Dotrice néhány éve élete egyik legnagyobb kalandjaként emlékezett vissza a forgatásra. Gyerekszínész-társa, Garber például mindig kitalált valami csínyt forgatás közben; egy alkalommal előfordult, hogy borsot tett mások kávéjába. De mégsem ő volt a legnagyobb gyerek a stúdióban, hanem Dick Van Dyke: felvételek között is folyamatosan azon ügyködött, hogy megnevettesse a stábot. Julie Andrews viszont inkább dohányzással töltötte a szüneteket, és igen furán festett, ahogy Mary Poppins-jelmezben, cigivel a szájában sétafikál. Andrews egyébként óriási segítséget nyújtott Dotrice-nak, hiszen a kislány első nekifutásra nem tudta felénekelni a dalokat a stúdióban – sőt, a hangmérnökök egyenesen kinevették, mire ő sírógörcsöt kapott. A színésznő nemcsak igyekezett megnyugtatni, de ritka szabadnapjai egyikét teljes egészében arra szánta, hogy a kislányt és a hangját is felkészítse a felvételekre. 
  
  
• Az imént említett Dick Van Dyke, aki egyöntetű vélemények szerint élete alakítását nyújtotta a filmben, csak azután olvasta a forgatókönyvet, hogy megkapta a szerepet. A szkriptben viszont annyira megtetszett neki az idősebb Mr. Dawes figurája, hogy könyörögni kezdett Walt Disney-nek, hadd játszhassa el azt is; hajlandó akár ingyen elvállalni. Disney szigorú volt, szabályos castingra hívta Dyke-ot, és azután is csak úgy adta neki a szerepet, ha a színész jelentékeny összeget adományoz a Disney saját kis filmes iskolájának, a CalArts-nak.
  
  
• Egy rajongói teória szerint a Dyke alakította Bert fontosabb szerepet tölt be a filmben, mint hinnénk. Sőt, valójában ő a főszereplő! Az elmélet szerint Mary Poppins korábban Bert dadája volt, idősebb Mr. Dawes Bert apja, Albert bácsi pedig Bert bácsikája.
  
  
• A Mary Poppins hatalmas sikert aratott a kritikusok és a nézők körében is, és ez volt például az első Disney-film, ami megjelent DVD-n. A folytatásra azért kellett mégis évtizedeket várni, mert Travers, az írónő megtiltotta, hogy a filmesek tovább bolygassák figuráját. Így az sem derül ki soha, mit szólt volna Emily Blunthoz, mint Mary Poppins-hez.

A Mary Poppins visszatér december 20-tól látható a magyar mozikban.

Felhasznált források: IMDB; Wikipedia; Harper's Bazaar