A tavalyról idénre elhalasztott Építészeti Biennálét idén a járványhelyzetre való tekintettel fokozott biztonsági intézkedések közepette rendezték meg, így többek között a most zajló sajtónapokon elmaradtak a nemzeti pavilonokban a szokásos megnyitók és fogadások. A Magyar Pavilon rendhagyó megnyitója a közösségi médiában kiposztolt videóban követhető, amelyben egymás után jelentkeztek be a különböző országokból a résztvevő építészek, majd egy rövid kurátori bemutató útján kaphattunk ízelítőt a kiállításból.
A Ludwig Múzeum idei Velencei Biennále-projektje, az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása – a Biennále központi témájára, a How will we live together? (Hogyan fogunk együtt élni?) kérdésfelvetésére reflektálva – arra keresi a választ, hogy a modern építészet sokat vitatott, több szempontból elavult öröksége milyen lehetőségeket tartogat a jövő építészei számára.
Kovács Dániel kurátor és Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid kurátori csapata, 12 kelet-közép-európai építészirodát kértek fel arra, hogy gondoljanak újra 12 ikonikus budapesti modern épületet, ezzel egy lehetséges utat mutatva múlt és jövő építészetének összeegyeztetésére.
A kiválasztott budapesti épületek a 20. század második felében, a szocialista rendszerben készültek, és értékeik ellenére mára veszélyeztetettek. A meghívott kelet-közép-európai építészek jól ismerik és értik a régiós építészeti örökség megőrzésével kapcsolatos dilemmákat, de már az egyesült Európában tanultak és szereztek szakmai tapasztalatot, terveikre pedig a nemzetközi irányba mutató, kísérletező attitűd a jellemző, amely friss, vizuális formanyelvvel társul.
Az idei kiállítás több szempontból is figyelemreméltó: egyrészt egy aktuális témára, a modern építészeti örökségünk problémájára reflektál, amit komoly hazai építészettörténeti kutatás alapozott meg, másrészt egy nemzetközi együttműködés eredményeként kortársművészeti műtárgyakat vonultat fel, s mindez egy korszerű installáció formájában jelenik meg.”
- mondta el Fabényi Julia, a kiállítás nemzeti biztosa. „A múlt megismerése, a saját történelmünkkel való megbékélés elengedhetetlen a fenntartható jövő építéséhez. Ebben a társadalom és az alkotó ember, a megbízó és a tervező felelőssége egyaránt megjelenik.
17. Velencei Építészeti Biennálé (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)
Nem gondoljuk, hogy minden modern ház megmentendő, de abban biztosan vagyunk, hogy mindegyiknek vannak értékei és fűződnek hozzájuk olyan történetek, jelentések, emlékek, amelyeket meg kell ismerni, mielőtt döntünk a jövőjükről. Az Othernity projekt erre, az építészettörténet és az építészetcsinálás személyes oldalára szeretne emlékeztetni.”
- ismertette gondolatait Kovács Dániel, a kiállítás kurátora. A kiállítás két teremből áll: a LABOR a 12 épület történeti állapotát dokumentálja, a SHOWROOM pedig a 12 kortárs építészeti reflexiót mutatja be. A két rész felépítése a kiállítási tárgyak paramétereinek tükrözésével történt: a két narratíva egymástól elválaszthatatlan, és csak egymás összefüggésében értelmezhető. A kiállítás katalógusában – amely gazdag fotódokumentáció kíséretében mutatja be az egyes épületeket, az irodákat és a kiállítást – Edwin Heathcote építészetkritikus (London) és Moravánszky Ákos építészettörténész professzor (Zürich) tanulmánya helyezi tágabb történeti kontextusba a projektet.
Az Othernity kurátori csapata / 17. Velencei Építészeti Biennálé (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)
Az Othernity a Magyar Pavilon történetének első, széles körű nemzetközi együttműködésen alapuló kiállítási projektje, amelyet 2019-ben egy Budapest-workshop készített elő. Egyszerre kollaboratív gyakorlat, örökségvédelmi kutatás és annak a meggyőződésnek a kifejezése, hogy a jövő építészete a múltból építkezhet a kellő reziliencia, a megfelelő fenntarthatóság és az erős identitásbeli kötődés elérése céljából.
A kiállítást a Biennále után decemberben a Ludwig Múzeum Budapesten is bemutatja, így azok is megnézhetik majd, akik idén nem jutnak ki Velencébe.
Fejléckép: 17. Velencei Építészeti Biennálé / Fotó: Dömölky Dániel
hírlevél
