Nem a Lumière fivérek voltak azonban az elsők, akik mozgóképkészítéssel próbálkoztak, 1892-ben Emile Reynaud már szabadalmaztatott egy tükrös szerkezetet.
A praxinoszkóp egy másodperc alatt 12 festett képet vetített, ezt pedig az emberi szem már mozgó rajzfilmként érzékelte.
Szintén ígéretesnek bizonyult Étienne Marey „fényképező puskája”, amit kifejezetten madárképek készítéséhez tervezett, de csak pár másodpercnyi anyagot volt képes felvenni. A francia Louis Le Prince kutatásai kellettek hozzá, hogy a feltalálók megtegyék az első jelentősebb lépést a mai film irányába: ő jött rá ugyanis, hogy ha a képeket egy csíkra rögzíti, akkor hosszabb vetítési időt érhet el – ezzel feltalálta a filmszalagot.
Bár Thomas Alva Edison nevéhez hagyományosan a hangosfilmet kapcsoljuk, ha mozgóképről beszélünk, hiszen az általa feltalált fonográfot kötötték össze a filmmel (ezzel adva „hangot” a képeknek), a kinetoszkóp nélkül azonban ma aligha beszélhetnénk az általunk ismert moziról. A kukucskáló dobozon keresztül 20 másodpercig lehetett egy henger palástjára felvitt képsorozatot nagyítóval nézni. Edison azonban elzárkózott a nyilvános vetítés gondolatától, így fejlesztéseit nem gondolta tovább. A sors mégis úgy hozta, hogy
egy kinetoszkóp adta a löketet a Lumière fivéreknek a valódi mozgókép elkészítéséhez.
Édesapjuk a szerkezet párizsi bemutatója után hazavitt egy gépet, amit a testvérek továbbfejlesztetve szabadalmaztattak. A kinematográf másodpercenként 16 kockát vetített, 1895. március 22-én pedig be is mutatták az első filmjüket a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt. A munkaidő vége gyárból távozó munkásokat ábrázolt.
Kapcsolódó
Nézze meg a történelem első filmjét!
A munkaidő vége című 46 másodperces alkotást a Lumière fivérek forgatták le 122 évvel ezelőtt.
Nem váratott sokat magára az első nyilvános vetítés sem: 1895. december 28-án a párizsi Capucines sugárúton lévő Grand Café Indiai szalonjában tíz filmet mutattak be fizető nézők előtt.
A filmek mérsékelt sikert arattak, a közönség az alkotások közül a Lelocsolt locsolót szerette a legjobban.
Bár kétségtelenül a legismertebb Lumière-történet A vonat megérkezik a La Ciotat állomásra vetítésén ijedten felugró vagy elájuló emberek legendája, ezt a filmet azon a bizonyos első vetítésen nem játszották le.
Az egy frankos belépődíj mellett a fivéreknek az első nap csupán 33 frank bevételük lett, amiből 30 el is ment a terembérletre. A film híre viszont gyorsan terjedt, és a következő három hétben az érdeklődés és a haszon is megsokszorozódott.
A bemutatott alkotások hétköznapi jeleneteket örökítettek meg: kártyázó, dolgozó embereket, vagy éppen egy gyermek etetését. A bemutató utáni évben a Lumière fivérek több mint 40 filmet forgattak, és az ő nevükhöz fűződik az első tudósítás elkészítése is, amit egy francia fényképészeti társaság konferenciáján vettek fel. De a rengeteg „első” között megtaláljuk a dokumentumfilmet és a burleszket is.
1896-tól már a világ számos városában elindultak a forgatások és vetítések, hamarosan pedig Magyarországra is eljutott a film.
A fivérek millenniumra készített alkotását azonban akkor nem mutathatták be, mert a képekről lemaradt az ünnepségeket megnyitó Ferenc József feje.
Így az első hivatalos magyar film az 1901. április 30-án vetített A táncz című mozgókép lett, de nemzetközi filmeket is játszottak, mint például a Mária skót királynő kivégzése, A csók, A nagymosás, vagy a James Cobett és Peter Courtenay bokszviadala, melyeket a Somossy Orfeum télikertjében (a mai Operettszínház helyén) vetítettek le.
Az első hivatalos hazai mozi csak néhány évvel később, 1906-ban nyílt meg, Kertész Mihály Ma és holnap című alkotására pedig – amit az első egész estés filmként tartanak számon – 1912-ig kellett várni.
Fejléckép: Részlet a Lumière fivérek millenniumi filmjéből (forrás: Nemzeti Filmintézet / filmarchiv.hu)
hírlevél
