Ha nincs lehetőséged vagy kedved elolvasni, hallgasd meg itt! Cikkünkről a Jazzy Rádió Millásreggeli című műsorában beszélt a szerző.
1.
Kezdjük azzal, hogy az Éjjeli őrjárat nem éjszakai jelenet. Az idők folyamán megsötétedő lakkrétegek változtatták a milícia nappali pózolását éjszakai akcióvá. A festményről nem sokkal az elkészülte után készítettek egy kisebb másolatot (erről később bővebben), ennek alapján képet alkothatunk arról, milyen lehetett a kép eredeti formájában.
A valódi színekre az 1940-es években végzett restaurálási munkálatok során derült fény, amikor eltávolították a sötét réteget.
2.
Ennek megfelelően Éjjeli őrjáratnak csak nagyjából az 1790-es évektől kezdték emlegetni a festményt. Elkészültekor, 1642-ben még a nem túl frappáns Frans Banning Cocq kapitány milíciája, más változatban Frans Banninck Cocq kapitány és Wilhelm van Ruytenburch főhadnagy polgárőrcsapata címen futott. A befutott festőnek számító Rembrandttól a II. kerületi milícia, a muskétások rendelték meg a korban szokásos kompozíciót: egy csoportképet a teljes polgárőrcsapatról.
A polgárőrség szerepe Hollandiában néhány évtizeddel korábban még valós volt, az 1600-as évek közepére azonban a csapatok inkább a fegyverekkel parádézó férfiklubokká változtak. Ennek ellenére nagy közmegbecsülésnek örvendtek. Emellett remek alkalmat adtak a tagok vagyoni helyzetének fitogtatására a csoportképek, ahol pompás ruhákban és fegyverekkel pózoltak a polgárőrök.
3.
Az ilyen csoportképek sajátossága a statikusság volt - Rembrandt előtt. Általában ezeknél a festményre felkerülő valamennyi alak egyforma teret kapott - álltak vagy ültek - azonos mértékben látszottak és felismerhetőek voltak. Rembrandt azonban egy mozgalmas kompozíciót talált ki és ezzel új irányt adott ennek a képtípusnak. A csoportkép egy élő jelenetté változott, ahol minden figura csinál valamit.
Ezzel a művészettörténeti jelentőségű lépéssel azonban nem volt mindenki elégedett.
A megrendelő a polgárőrség 18 tagja volt, ők adták össze az 1600 guldennyi (mai árfolyamon 726 eurónyi) fizetséget, egyenlő arányban. Közülük többen felháborodtak, mivel a képen szereplők - a két főalak kivételével ugyanis néhol alig látszottak, nehezen felismerhetőek voltak. (Ezt 1715-ben egy utólagos ráfestéssel orvosolták. Egy táblán a háttérben feltüntették a kompánia tagjainak nevét.) Frans Banninck Cocq kapitány azonban minden bizonnyal elégedett volt a végeredménnyel, mivel a képet a családi albumába is bemásoltatta. Sőt, feltehetően ő rendelte meg Gerrit Lundens-től a festmény fentebb említett kisebb másolatát, amely a londoni National Gallery tulajdona, jelenleg ez is a Rijks Múzeumban látható.
Az áthelyezéskor az Éjjeli őrjárat széleit megnyirbálták, hogy beférjen két márványoszlop közé (Fotó/Forrás: Rijksmuseum)
4.
Ennek a másolatnak köszönhetően tudjuk azt is, hogy a kép most ismert formája egy megcsonkított verzió.
A festmény eredetileg a polgárőrség találkahelyére, a Kloveniersdoelen nagytermébe készült, 1715-ben azonban átszállították az amszterdami városházára, ahhoz pedig, hogy beférjen az új helyére, két ajtó közé, minden oldalából le kellett csípni egy kicsit. Így az eredetileg 400 cm x 500 cm volt, az átalakítás után 379.5 cm magas és 454.5 cm széles lett. Ezzel elveszett két alak a kép bal szélén, illetve a két fő alak pont középre került. A levágott részek sorsa ismeretlen. A ma vandalizmusnak ható gyakorlat akkoriban nem számított kirívónak. A kép végül 1885-ben került végleges helyére, a Rijks Múzeum külön erre a célra épített termébe.
A II. világháború alatt feltekerve tárolták Rembrandt festményét (Fotó/Forrás: wikipedia)
5.
A képnek saját menekülőútvonala van a múzeumban. Mivel a múzeumi tüzek hatalmas károkat okoztak, ezért az amszterdami múzeum különleges biztonsági intézkedéseket iktatott be az Éjjeli őrjárat esetében.
1934-ben egy csapóajtót és egy menekülőcsúszdát építettek a Rembrandt-kép termébe.
A kép a II. világháborút a keretéből kivéve és összetekerve vészelte át. 1939 szeptemberében egy speciálisan erre a célra kialakított páncélszekrénybe helyezték el,ahol négy évig várta a sorsát előbb bunkerekben, majd egy barlangban.
6.
A festményt mindössze egyetlen egyszer adták el, amikor Rembrandtól 1600 guldenért megvásárolta a megrendelő csapat. Mivel a milícia önkormányzati intézmény volt, így a kép Amszterdam város tulajdona. Jelenlegi értéke felbecsülhetetlen.
7.
Rembrandt saját magát is rácsempészte a képre, igaz, nagyon visszafogottan mindössze az egyik szemét látjuk. Banning Cocq alakjától balra, fent kukkant ki egy bajuszos férfi válla fölött.
8.
A fény egy fiatal nő alakját is megvilágítja az előtérben látható két alak, Frans Banninck Cocq kapitány és Wilhelm van Ruytenburch főhadnagy mellett. Ő nem valós személy, hanem a milícia védelmezője. Az övére akasztott csirkének pedig a lábai a lényegesek, ezek ugyanis a muskétások címerére utalnak. Kis fricska a festőtől, hogy nem egy nemesebb madár karmait használta a célra. Enyhítendő a dolog élét, valószínűleg saját felesége, Saskia arcmását kölcsönözte az éteri lénynek.
A milícia védőszellemét jelképező nőalakot Rembrandt Saskiáról mintázta (Fotó/Forrás: wikipedia)
9.
Rembrandt egész életében nem hagyta el Hollandiát, ahogy festményei sem. Nemzetközi hírnevét saját korában a rézmetszeteinek köszönhette. Ennek ellenére gyűjtötte az egzotikus csecsebecséket, amelyek aztán a képein is felbukkantak. A művészt az impresszionisták fedezték fel ismét, akik hozzá kapcsolták saját művészetüket.
10.
Bár Rembrandt elismert és keresett festőnek számított, élete utolsó két évtizedét családi tragédiák és anyagi gondok közepette töltötte. Felesége, Saskia 1642-ben elhunyt. Négy gyermekük közül egyedül Titus élte meg a felnőttkort. Ő és Rembrandt korábbi szolgálója, majd élettársa, Hendrickje Stoffels tartották a felszín felett
a folyamatosan adósságban úszó festőt, akinek extravagáns életmódja, óriási háza és műgyűjteménye felemésztette keresetét. 1656-ban csődöt jelentett, vagyonát elárverezték.
Az amszterdami festőcéh szabályai szerint a csődbe ment Rembrandt nem is működhetett volna ebben a szakmában, így Titus és Hendrickje alapítottak egy műkereskedő céget, amelyen keresztül mint alkalmazott dolgozhatott. 1663-ban azonban elhunyt az asszony, 1668-ban pedig a fiú is. A festő 63 évesen, 1669-ben hunyt el magányosan és elszegényedve. A testét a szegények köztemetőjében temették el, ahonnan a kor szokásainak megfelelően húsz év múlva kihantolták, a hamvakat pedig elszállították és megsemmisítették.
11.
Nemcsak a festő, a festmény sorsa is meglehetősen hányatott volt. Több merényletet is elkövettek ellene. 1911-ben egy munkanélküli cipész esett neki egy cipészárral így tiltakozva kilátástalan helyzete ellen.
1975-ben egy állástalan tanár 12 cikk-cakkos vágást ejtett az alkotáson egy hosszú késsel, sőt, egy háromszög alakú darabot ki is metszett belőle.
A mentálisan zavart férfi arra hivatkozott, hogy az Úr parancsát követve rongálta meg a festményt. Tettért soha nem állt bíróság elé, 1976-ban öngyilkosságot követett el. A nyolc hónapig tartó restaurálás ellenére ennek a támadásnak a nyomai ma is felfedezhetőek a művön. Egy férfi 1990-ben kénsavat spriccelt a képre, azonban a biztonsági őröknek sikerült gyorsan közbelépni és desztillált vizet önteni a festményre, így az eset nem okozott a képen maradandó károsodást.
12.
A visszatérése örömére egy plázában elevenedett meg a festmény a Hősök hazatérnek mottóval.
Kapcsolódó
Rembrandt Éjjeli őrjárata kelt életre egy bevásárlóközpontban
Ön mit tenne, ha az áruházi tolvajt a tetőről kötélen leereszkedő zsandárok vennék üldözőbe, miközben egy törpe terelgeti az útból az embereket? Az amszterdami Rijksmuseum akciódús reklámmal hirdette: a múzeum nem unalmas! Videó!
13.
Legalább 25 alkalommal végeztek kisebb-nagyobb restaurálási munkákat a festményen. Mivel nem minden esetet dokumentáltak, lehet, hogy ez a szám valójában magasabb is. A beavatkozások idején mindig az elérhető legjobb technológiát és módszert alkalmazták, azonban ezekről kiderülhet, hogy hosszú távon ártottak a festménynek.
14.
Jelenleg egyedülálló módon a festményt a saját helyén vizsgálják egy nagyszabású restaurálási projekt keretében. Az Operation Night Watch névre keresztelt programban egy különleges üvegdobozt építettek a festmény köré, ebben vizsgálják, illetve végeztek rajta restaurációs munkálatokat, így a múzeumlátogatók is megfigyelhetik a szakembereket munka közben.
A festményt kiemelték a keretéből és egy speciális állványra helyezték, ahol a hátoldalához is hozzáférnek.
A munkák első szakaszában a festmény vizsgálata zajlott: nagyfelbontású fényképészeti, digitális képalkotói és szkennelési technológiákat is alkalmaztak a folyamatban. A szakértők rendszeresen közzétesznek információkat arról is, hogy hol tart a projekt, milyen izgalmas felfedezésekre jutottak, illetve válaszolnak a felmerülő kérdésekre, ahogy a projekt indulásakor felkerült videóban látni. Emellett online követhető, hol tart a folyamat.
(via Rijksmuseum honlapja, BBC)
hírlevél
