Néhány könnyű ital bárokban, céltalan eszmecserék és nehéz alkalmi szerelmek eldugott motelekben – így tengeti életét a helyi melegközösség ismert tagjaként az 50-es évek fülledt Mexikóvárosában William Lee (Daniel Craig), akit lakásában nem vár más, csak egy írógép és egy csőre töltött revolver. Hamarosan minden megváltozik a számára, amikor megakad a szeme Eugene-on (Drew Starkey), aki teljesen megbabonázza őt. Lee minden elkövet, hogy megszerezze és maga mellett tartsa a vonzó fiatalembert, aki azonban olyan, mint a sült Alaszka nevű étel: kívül forró, belül jéghideg.
Lee érzelmi világa a feje tetejére áll, és lassan felőrlődik a vonzások és taszítások e különös játékában.
Luca Guadagnino filmje – amely alapjául William S. Burroughs kisregénye szolgált – különös történet megszállottságról, függőségről, perzselő vágyakozásról, testi és szellemi vonzalom ellentmondásos viszonyáról, és mindenekelőtt: a magányról. A főhős és a Mexikóba menekült melegközösség hétköznapjain keresztül egy izolált, melankolikus világot ismerünk meg, ahol a szenvedélyek csak átmenetileg tölthetik ki az emberekben tátongó űrt, éppúgy, mint egy sebtiben lehúzott mezcal vagy egy löketnyi heroin. Guadagnino óvatos gesztusokkal domborítja ki a mindent betöltő magányt: például az első, heves szerelmi jelenetnél – amely a várt beteljesülés ígéretével kecsegtet – egy ponton csak a lakás ablakát látjuk, kint pedig a sötét és élettelen város tompa éjszakai fényeit.
Jelenet a Queer című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)
A film végső soron valahol Lee lelki világában játszódik, a történet díszletéül szolgáló helyszínek mind az ő vágyait és magányát tükrözik vissza. Az ellenállhatatlan késztetés, hogy kapcsolódni tudjon valakihez, aki iránt csupán fizikai vonzalmat érez, idővel persze megszállottsággá terebélyesedik. Utolsó reménye a yage nevű, hallucigén hatású főzet, amely képes lehet megnyitni egymás előtt az emberek tudatát.
A történet így egyfajta spirituális-önismereti utazássá válik, amely szürreális álomjelentekben csúcsosodik ki, felvillantva az iszonytató érzést, hogy a lélek örökké be van zárva a test börtönébe.
Guadagnino a legvégső, egzisztencialista felhangú befejezésben olyan rémálmot prezentál, amire David Lynch is elégedetten mutatná fel a hüvelykujját.
Bár a rendező ezúttal kevésbé virtuóz, mint előző filmjében (Challengers), a Queer így is magán viseli sajátos rendezői stílusjegyeit, vakmerő megoldásaival képes váratlan mélységeket teremteni a vásznon, ellensúlyozva a kissé dagályos, olykor indokolatlanul vontatottnak tűnő forgatókönyvet.
Daniel Craig játékára csak a legnagyobb jelzőket lehet használni: az egyébként hűvös és fölényeskedő Lee sebzett, gyermeki énjét, ügyetlen báját varázslatos módon képes megformálni apró gesztusokkal: egy-egy ideges hajsimításában vagy szemüvegigazításában benne van a karakter teljes személyisége. Valóban élete alakítását nyújtja a Queerben.
Queer
olasz amerikai dráma, 136 perc, +18
Rendezte: Luca Guadagnino
Forgatókönyv: Justin Kuritzkes
Premier: április 24.
Forgalmazó: Mozinet
Fejléckép: Jelenet a Queer című filmből (Forrás: Mozinet)
hírlevél
