A Rajtakapvát sokan Guy Ritchie filmjeihez hasonlítják – csak ez éppenséggel nem bók. Azt már megszokhattuk, hogy a brit alkotó maga sem készít már igazán jó Guy Ritchie-filmeket, de arra igazán nem lehetett felkészülni, hogy most Darren Aronofsky is legyárt egy rossz Aronofskyt. Hiába tartozik a kedvenc rendezőim közé, még így sem vagyok annyira elfogult vele szemben, hogy ezt a történetet szeretni tudjam.
Aronosfky művészfilmes, legtöbb munkájában az emberiség nagy kérdéseivel foglalkozik. Az anyám!, a Pi, a Fekete hattyú, a Rekviem egy álomért, A bálna, A forrás vagy A pankrátor mind azt bizonyítják, hogy nagy tehetségű, elmélyült alkotóról van szó, épp ezért nehéz a helyén kezelni új filmjét, amely egy totálisan felejthető popcorn-mozi. Semmivel sem rosszabb, mint egy átlagos hollywoodi produkció – csak az Aronofsky-életműhöz képest méltatlan.
Jelenet a Rajtakapva című filmből (Fotó/Forrás: Sony Pictures)
A történet főszereplője Hank (Austin Butler), aki korábban ígéretes baseballtehetség volt, ám egy autóbaleset miatt karrierje már fiatal korában kettétört. Most kezdő alkoholistaként és csaposként dolgozik egy New York-i kocsmában. Élete unalmas és kiábrándító egészen addig a napig, amikor szomszédja megkéri, vigyázzon a macskájára, amíg elutazik. A fiú emiatt egy szövevényes ügybe keveredik: előbb orosz, majd Puerto Rico-i, végül ortodox zsidó gengszterek veszik üldözőbe.
Azonban hiába forog kockán az élete, Hanknek fogalma sincs, mit akarnak tőle.
Nem gondolom, hogy egy filmnek minden elemében szükségszerűen hihetőnek, realisztikusnak kell lennie, de a Rajtakapvában már a bonyodalom is olyan őrültség, hogy idézőjelbe tesz minden következményt. Hank egy féleértés miatt kerül a bűnözők látókörébe, a gengszterek valójában a szomszédjára utaznak, és hamar meg is győződhetnek róla, hogy a fiú ártatlan, fogalma sincs semmiről. Ennek ellenére mégis tovább kínozzák, és tőle követelik az ügy megoldását. Ebből az abszurd helyzetből pedig újabb és újabb értelmetlen jelenetek sora bontakozik ki.
A Rajtakapva több műfajból építkezik, de egyikben sem igazán jó: bűnügyi filmnek komolytalan, karakterdrámának sekélyes, vígjátéknak nem elég vicces. A történet egyetlen, szegényes humorforrása, hogy felnagyít sztereotípiákat: az oroszok buták és rossz az ízlésük, az ortodox zsidók kényük-kedvük szerint értelmezik a vallási szabályokat, az angolok meg – nahát! – brit akcentussal beszélnek.
Jelenet a Rajtakapva című filmből (Fotó/Forrás: Sony Pictures)
Az alkotók nem vállalták fel, hogy céljuk a szórakoztatás: ebbe a zűrzavarba még egy tanulságot is megpróbálnak beleerőltetni.
A sztoriból másfél óra után egy bántóan izzadságszagú, klisés felnövéstörténet kerekedik
a lézengő fiatalról, akinek meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a tetteiért – erőtlen kísérlet arra, hogy megmagyarázzák, miért is kellett végignéznünk ezt az egészet.
Aronofsky korábban nemigen hajtott fejet Hollywood előtt, most valami ilyesmi történhetett. Őszintén remélem, hogy a film jó bevételt hoz majd, amiből finanszírozhatja a következő szerelemprojektjét, esetleg egy saját történetet, amit nem a tömegízlésnek gyárt le.
És akkor ismét moziünnep lesz egy új Aronofsky-film.
Rajtakapva
amerikai krimi, vígjáték, 2025, 107 perc, +18
Rendezte: Darren Aronofsky
Forgatókönyv: Charlie Huston
Forgalmazó: InterCom
Premier: augusztus 28.
Fejléckép: Jelenet a Rajtakapva című filmből (Forrás: Sony Pictures)
hírlevél
