Roth Zsigmond és Duller Mária gyermekeként született Budapesten. A szakmát családjától „örökölte”, apja és nagyapja is üvegesként dolgozott. Apja műhelyében, majd külföldi tanulmányutakon sajátította el az üvegfestés mesterségét, huszonévesen kezdett Budapesten dolgozni. Ekkor alapította meg az „üvegfestészeti műintézetet”, majd 1897-ben meghonosította az üvegmozaikot. Munkáját magasabb, művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art deco, illetve ezek ötvözete jellemezte.

Róth Miksa (Fotó/Forrás: Székely Aladár / Wikipedia)

1899-ben elnyerte az Iparművészeti Nagy Államérmet, majd a mozaiktechnika megújításáért is több kitüntetéssel tisztelték meg: a Ferenc József-renddel és az Olasz Királyi Koronarenddel. A világkiállításokon is sorra aranyéremmel jutalmazták, csupán egyetlenegyszer kapott ezüstérmet Párizsban. 1901-ben már a Magyar Országos Képzőművészeti tanács tagja volt. Több magán és középület díszítésére kapott megrendelést, többek között Budapesten az Országház, a Szent István-bazilika és az Örök-Imádás-templom, a lipótmezei Elmegyógyintézet kápolnája, a Deák-mauzóleum, a Gresham Biztosítószékház épülete, a Széchényi fürdő, az Országos Levéltár, a Postatakarékpénztár és a Zeneakadémia épületei dicsérik tehetségét.

A 150. évforduló alkalmából a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ legszebb budapesti helyszínén, az első kerületi De la Motte-Beer-palotában nyílt meg a művészete előtt tisztelgő kiállítás december 18-án. A tárlatról és Róth Miksáról itt olvashat többet.