1.
Feliratrajzolóként kezdte filmes karrierjét. A filmek stáblistáját és főcímét rajzolta, amikor ezek még kézzel készültek.
2.
Itt találkozott későbbi feleségével, Almával. Randevúra azonban csak akkor merte elhívni a lányt, amikor már segédrendezőként dolgozott. A termetes férfihez képest különösen apró asszony egészen haláláig, négy és fél évtizedig volt társa. Ez utóbbit a szó legteljesebb értelmében véve: a filmes munkáiban rengeteg segítséget nyújtott a forgatókönyvírástól a szervezésig - többségében csendben, a háttérből. Egyes beszámolók szerint a rendezőtől elnyerhető legnagyobb elismerés ez volt: "Alma imádta!". A házastársak egyetlen nap eltéréssel születtek: 1899 augusztus 13-án, illetve 14-én. Alma pedig Hitch halála után két évvel követte férjét.
Alfred Hitchcock és Alma az esküvőjükön 1926-ban (Fotó/Forrás: Evening Standard/Getty Images)
3.
Ennek ellenére a beszámolók szerint Hitch képtelen volt akár csak ránézni is feleségére is, amikor terhes volt kislányukkal, Patriciával.
4.
Legendásan morbid humorát volt kitől örökölnie: édesapja, egy londoni zöldségkereskedő valamilyen rosszalkodás után egy levéllel elküldte a kisfiút a helyi rendőrörsre. A kis Alfred átadta az üzenetet, mire a szolgálatban lévő rendőr azonnal bezárta egy cellába. Tíz perccel később kiengedte magyarázatul annyit fűzve a dologhoz, hogy "Ez történik azokkal az emberekkel, akik rossz dolgokat tesznek". A pedagógiai módszer totális siker volt:
Hitchcock egész életében rögeszmésen rettegett a rendőröktől.
Állítólag ezért nem tanult meg vezetni sem, hogy ne állíthassák meg a járőrök. A filmjeiben is megfigyelhető ez a rendőrséghez való hozzáállás.
5.
A másik fóbiája a tojásoktól való félelem volt. Ezzel kapcsolatban nem tudunk hasonló háttértörténetről.
6.
Hiúsága és humora keveredett abban a gesztusban, hogy
filmjeiben rendre feltűnt néhány másodperc erejéig.
Ezek a védjegyévé vált kis cameók olyan népszerűek lettek, hogy a rendező egy idő után attól tartott, teljesen elvonja a nézők figyelmét a történetről az, hogy vadásszák, mikor bukkan fel a jellegzetes korpulens alakja a vásznon. Így néhány filmjének egészen az elején, akár a főcím alatt letudja ezt a kötelező kört. Például a Psychóban is gyorsan túlesik ezen. A Madarak elején egy állatkereskedésből sétál ki két fehér kutyával, amelyek egyébként a sajátjai voltak. (Akinek nincs kedve böngészgetni, annak itt az alábbi kis videó, amelyben megmutatják az összes cameóját.)
7.
Akadtak persze olyan helyzetek, amikor nehezen lehetett kivitelezni egy feltűnésmentes tömegbeolvadást. Ilyen volt az 1944-es Mentőcsónak című film, ahol emberek egy kis csoportja hányódik a tengeren egy csónakban és próbál túlélni. A megoldás ebben az esetben egy újsághirdetés formájában érkezett. Hitchcock egy napilap fogyasztóterméket árusító hirdetésében tűnik fel a vásznon. Ráadásul mivel épp látványosan fogyott, egy előtte-utána összeállításban.
8.
Tehetsége mellett sikeréhez hozzájárult, hogy remek marketingérzékkel volt megáldva. Nemcsak saját nevét - és sziluettjét - alakította márkává, de a filmjeinek reklámozásában is aktívan részt vett. Egy korabeli Hitchcock-film előzetese merőben eltért a most megszokott film trailerektől. A rendező kedélyesen csevegve körbevezette a nézőket és a kamerát a díszletben és elmesélte a történet vázlatát többé-kevésbé pontosan, de számos rejtvényt és utalást rejtett el benne.
Morbid, de hatásos reklámjaira példa, amikor hosszú amerikai kitérő után ismét Angliában forgatott,
leúsztatott a Temzén egy saját magáról mintázott bábut, mint vizihullát, ezzel csapva hírverést.
9.
A legendák szerint a munkamódszerei finoman szólva is megkérdőjelezhetőek. A Madarak forgatásán azt a jelenetet, amikor Tippi Hedrenre rátámadnak a madarak a padláson, állítólag úgy forgatták le, hogy a színésznőt kikötözték, majd ráeresztettek egy csapat szárnyast.
Más források szerint a madarakat nylonszálakkal kötötték a színésznő ruhájához, hogy ne tudjanak elrepülni.
Ennek az egyetlen jelenetnek a forgatása egy teljes hétig tartott, amit Tippi Hedren élete legszörnyűbb hetének titulált. Annyira megviselte a dolog, hogy kórházba került. Abban a jelenetben, amikor kimentik, és a férfi ölben hozza le a padlásról, egy dublőr alakította a kórházban lábadozó színésznőt.
10.
A színésznő lányát, Melanie Griffith-t sem kímélte az angol humora: a kislánynak egy, az édesanyját ábrázoló Barbie-babát ajándékozott, hozzácsomagolva egy apró koporsóval.
11.
A Madarak kapcsán a nézőket is megtréfálta legendás jelmondatának szellemében:
Mindig kínozd meg a közönséget amennyire csak lehetséges."
Állítólag a londoni premier közönségét a nézőtérről kilépve madárhangok és szárnyak csapkodása fogadta, amely a mozi előterében elrejtett hangszórókból szólt.
12.
A Psycho zuhanyzós jelenetének forgatása valójában a legédesebb filmes munka volt.
A vér helyett csokoládészirupot csorgattak a lefolyóba, mert ennek az állaga hasonlított hozzá a legjobban. (A fekete-fehér filmben pedig nem tűnt fel a különbség.)
13.
A Psycho női főszereplőjét, Janet Leigh-t maga a forgatás nem viselte meg annyira. (Ez egyébként szintén egy hétig tartott, mint a Madarak esetében.) Azonban miután a végeredményt meglátta, rájött, milyen kiszolgáltatott egy tusoló nő, és nem zuhanyzott többé. A mindössze három percig tartó jelenetben ötven vágás szerepel, a legtöbb rendkívül közeli kép, de a gyilkos fegyver nem is érinti az áldozat testét. A filmtörténet első olyan filmjére, amelyben a főszereplőt már az első félóra után kegyetlen módon megölik, a korlátozott költségvetés miatt - Hitchcock maga volt a producer is - a rendező nem nagynevű sztárokat szerződtetett. A stúdió sem bízott a sikerben: százalékot ajánlottak a rendezőnek fizetés helyett, akit gazdaggá tett az ajánlat.
Hitchcock (Fotó/Forrás: Hulton Archive/Getty Images)
14.
Ő maga azonban nem nagyon szeretett konfrontálódni. Az Alfred Hitchcock bemutatja (1955) sorozat készítésekor, ha bármi probléma adódott, előszeretettel bujkált a producer, Joan Harrison elől. Kedvenc rejtekhelye az irodája kanapéja mögött volt.
15.
A durranásban nincs rettegés, csak abban, ahogy várunk rá."
A közvélekedéssel ellentétben nem a véres jelenetek, hanem a suspense mestere volt. Vagyis a nézőket azzal csigázta, hogy valami olyasmiről tudtak, amiről a szereplők - vagy a szereplők némelyike - nem. A feszültséget pedig az kelti, hogy a néző várja, mikor derül ki. (Például egy bomba lapul az asztal alatt, amit a néző lát, de a szereplők nem.)
16.
Bár ma hajlamosak vagyunk csak a zsenialitására emlékezni, azonban több mára klasszikusnak számító filmje megbukott a mozikban. A legtöbbet emlegetett példa a Szédülés (1958), amit utáltak a korabeli nézők - szöges ellentétben a későbbi filmrajongókkal. Számos ilyen alvó siker kötődik a nevéhez.
Hitchcock itt Gregory Pecknek magyaráz valamit (Fotó/Forrás: Hulton Archive/Getty Images)
Alfred Hitchcock alakjában keveredik a valóságos különcség és a saját maga által is épített legenda. A róla szóló történetek is valahol ennek a határán mozognak: nagyon szerette bizonytalanságban tartani a nézőit és igényelte a figyelmet.
Ő maga az 1927-es A titokzatos lakót tekintette az első valódi "Hitchcock-filmnek", amelyben későbbi thrillereinek legtöbb jellegzetessége fellelhető.
1929-ben Zsarolás címmel ő készítette az első sikeres angol hangosfilmet, majd olyan, mára legendássá vált alkotásokat forgatott, mint Az ember, aki túl sokat tudott, a 39 lépcsőfok vagy a Londoni randevú. 1939-ben Hollywoodba hívták, az amerikai állampolgárságot 1955-ben kapta meg. Legelső tengerentúli munkája, A Manderley-ház asszonya 1940-ben elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.
Hitchcock mintegy félszáz filmje három fő téma köré rendeződött. Az első: egy ártatlanul megvádolt embernek a megmeneküléséhez meg kell találnia a valódi tettest (39 lépcsőfok, Idegenek a vonaton, Őrület, Észak-északnyugat). A második: a férfit egy bűnös asszony elcsábítja, majd tönkreteszi vagy megmenti (Zsarolás, A Manderley-ház asszonya, Szédülés). A harmadikban a gyakran pszichopata gyilkos személyére csak a cselekmény kibontakozása során, lassan derül fény (A gyanú árnyékában - ezt nevezte kedvenc filmjének, Hátsó ablak, Psycho). A sorból kilóg a Madarak, az ismeretlen okokból az emberre támadó állatok motívuma később sokak fantáziáját ihlette meg.
Hitchcocknak valóságos rögeszméje volt Freud, filmjeit telezsúfolta szimbólumokkal, fóbiákkal.
A nézőket ráhangolta a félelemre, a feszültség fenntartása érdekében új látószögeket és kameramozgásokat talált ki, bonyolult vágásokat, sejtelmes filmzenét, meglepő hanghatásokat alkalmazott.
A népszerű "Hitch"-et öt alkalommal jelölték a rendezői Oscar-díjra, de mindannyiszor üres kézzel távozott, az Amerikai Filmakadémia végül 1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett életműdíjjal "kárpótolta". A díj átvételekor mindössze annyit mondott, hogy "köszönöm", és még hozzáfűzte, hogy "mindenkinek nagyon köszönöm", de akkor már kikapcsolták mikrofonját. 1979-ben megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját, a következő évben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. A Brit Film- és Televíziós Akadémia (BAFTA) örökös tagsággal járó életműdíjjal tüntette ki, szintén életműdíjat kapott az amerikai Lincoln Centertől, valamint az Amerikai Rendezők Céhétől (DGA), és csillaga díszíti a Hírességek sétányát.
Sir Alfred Hitchcock 1980. április 29-én halt meg Los Angelesben.
Halála után három évtizeddel a Brit Filmintézet kampányt indított filmjei "örökbefogadására", hogy pénzt gyűjtsenek kilenc némafilmjének digitális restaurálására. A legkorábbinak vélt, The White Shadow című filmjét 2011-ben mutatták be, a 2012-es londoni ötkarikás játékokat kísérő kulturális olimpián némafilmjeit felújított változatban, új zenei aláfestéssel vetítették. Ugyancsak 2012-ben életrajzi filmet forgattak róla, a legendás rendezőt Anthony Hopkins, feleségét Helen Mirren formálta meg. Néhány éve bejelentették, hogy bemutatják holokauszt-dokumentumfilmjét, amelyet eddig még nem láthatott a közönség. A Madarak 2016-ban - nyolcadik alkotásaként - az amerikai filmörökség része lett.
hírlevél
