Vizuál

170 év nem olyan sok idő – interjú Kárpáti György Mórral, a Guerilla rendezőjével

2019.03.10. 08:10
Ajánlom
Ismeretlen hősök néhány napját mutatja be a világosi fegyverletétel idején Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje. Az apró jelekből összeálló, fojtott hangulatú film bár hiteles korrajz, mégsem historizál. A napokban bemutatott új magyar film, a Guerilla rendezőjével beszélgettünk.

1849-ben, a világosi fegyverletétel után sokan még nem tudják, hogy a szabadságharc elbukott. A film két testvér viszonyán és egy szerelmi háromszög történeten keresztül mutatja meg az erdőben harcoló fiatal gerillák életét, és tesz fel kérdéseket bátorságról és felelősségről.

Első egészestés filmednél történelmi ihletésű témához nyúltál, a 1848-49-es szabadságharchoz. Milyen volt visszaszállni a múltba?

Minél több naplót, vagy korabeli levelet olvastam, egyre közelebb került hozzám a 19. század.  Először még archaikus szövegeknek tűntek, de aztán teljesen jelenidejűvé váltak az akkori hétköznapok és kiderült, hogy igazából a 170 év nem olyan sok idő, és sok kapcsolódásunk van hozzá.

Miért pont a világosi fegyverletétel idejét választottad?

Egy háborús konfliktust kerestem, izgalmas és feszült helyzetnek tűnt az irreguláris háború, amikor nem a hadsereg harcol, hanem az onnan lemorzsolódott szabadcsapatok, a gerillák. Egyértelmű volt, hogy ez a korszaka érdekes lesz a szabadságharcnak. Egyébként a gerilla szó, a korabeli szövegekben, a ’48-49-es sajtóban sokat szerepel, a napóleoni háborúk óta bevett volt a használata. Azt gondoltam, hogy egy ilyen cím időtlenebbé és univerzálisabbá teheti a témát és segít abban, hogy úgy tudjunk ránézni, hogy bárhol máshol is megtörténhetett volna. Az külön érdekessé teszi ezt az időszakot, hogy a gerillák nem tudtak arról, hogy elveszett a háború, lassan terjedt a hír akkoriban, vagy egyszerűen nem akarták elhinni. Más volt az időhöz és az információhoz való viszonyuk is.

Az érdekelt, hogy mit jelent, ha egy erdőben vesztegel egy csapat, és nem jutnak el hozzájuk a hírek.

Maga az erdő is érdekelt, mint helyszín?

Igen, van egy kisfilmem is aminek ez a címe, fontos helyszínem az erdő. Valahogy sokszor természeti környezetbe képzelem el a történeteket, úgy érzem, hogy az erdő egy ősvilág. A Grimm-meséknek is ez a helyszíne, a népmeséknek is, a háborús történeteknek is. Egészen más keretet ad a filmeknek, ha erdőben játszódnak.

Egy új színészgeneráció játszik a Guerillában. Miért kerestél olyan arcokat, akiket még nem ismer a kamera? 

Fontos szempont volt a szereplőválogatásnál, hogy a főszereplő, aki majdnem minden jelenetben benne van, teljesen új arc legyen. Ő Váradi Gergely lett, akinek ez volt az első ilyen feladata. Mészáros Blanka és Vilmányi Benett már játszott néhány filmben, és a forgatásunk óta még több helyen szerepelnek. Én magam nézőként is szeretem, ha ismeretlen arcokat láthatok. Erdélyből is jöttek színészek, és többen a Színművészetiről, aztán Kaposvárról, Komáromból, Szabadkáról, elég nagy körből válogattunk.

Eddigi témaválasztásaidban is a fiatalok felé fordultál, a Gólyatáborban, vagy a Provinciában például. 

Sokszor szólnak fiatal közösségekről a filmjeim és általában természeti környezetbe helyezem őket, valahogy ez is ösztönösen jön, ebben a tartományban jutnak eszembe a sztorik. Nagyon jó táborokba jártam gyerekkoromban, lehet, hogy amiatt. Vannak másfajta terveim is, de érdekes, hogy eddig éppen ezek a filmek valósultak meg.

Guerilla_Meszaros_Blanka-220915.jpg

Mészáros Blanka a Guerilla című filmben (Fotó/Forrás: Mozinet)

Pedig éppen a fiataloknak lehet nehéz a 170 évvel ezelőtti történéseket megérteni, de még a 70 évvel ezelőttieket is.

Igen, mert a gimnáziumi tankönyvekből szoktak erről a korszakról hallani, vagy fekete-fehér arcképeket ismernek az iskolai folyosókról vagy ünnepségekről.

Ezért érdekelt, hogyan lehet a számomra közelivé vált történelmi alakokat megmutatni.

guerilla_plakat-220917.jpg

a Guerilla című film plakátja (Fotó/Forrás: Mozinet)

Egyébként, még jóval a mostani történelmifilm-diskurzus előtt jutott az eszembe a történet, ugyanúgy, mint annak idején a Gólyatábor, amikor a #metoo még nem volt ilyen meghatározó téma a világban.  Érdekes, hogy így alakult: egymás után, egy 2015-ös magyar gólyatábori erőszak-esetről szóló filmben, aztán egy 1849-es néhány napról szóló filmben megvizsgálhattam egy mai, és egy 170 évvel korábbi fiatal közösséget.

Többnyire a dagerrotípiák fekete-fehér képeiről és festményekből ismerjük a szabadságharcot, mégsem ezt a filmnyelvet választottad, mint például az Amerikai Anzixban annak idején Bódy Gábor. Miért?

Mindig érdekeltek a régi fényképek, jó nézni egy 170 éves arcot, a legrégebben lefényképezett emberek arcát. Minden lehetséges ilyen portrét összegyűjtöttünk és inspirációt merítettünk belőlük, de eldöntöttük, hogy nem akarunk fekete-fehér filmet készíteni, mert a színes sokkal közvetlenebb élményt tud adni. A fekete-fehér mindig távolságtartóbb, stilizáltabb.

Egyszerű eszközökkel, egyszerű és közvetlen filmnyelvet akartunk létrehozni, amiben nincsenek különösebb formai megoldások,

ugyanakkor nem akartunk tévésorozat-szerű, gyors, dinamikus, intenzíven alázenélt filmet sem csinálni. Inkább egy pszeudó régifilmet, ami készülhetett volna akár az elmúlt évtizedekben is.

Lassabb a tempója, át tudjuk élni a hétköznapok hangulatát, így a veszteglést is.

Untitled_12841-163606.jpg

Vilmányi Benett a Guerilla című filmben (Fotó/Forrás: Proton Cinema )

Ezért döntöttetek úgy, hogy filmre forgatjátok és nem elektronikára?

Igen, 16 milliméteres Kodak filmre dolgoztunk. A nyersanyag szemcséssége, ez a fajta képi karakter erősen hozzátartozott a történet világához.

Ez a szép rajzolatú filmes látvány digitálisan nem teremthető meg, utánozhatatlan.

Először dolgoztál igazi filmre?

Egy-egy egyetemi gyakorlattól eltekintve igen. Nehezebb is volt és nagyon meghatározta a 28 napos forgatást. Többet próbáltunk, jobban beállítottuk a jeleneteket. Lényegében a nyersanyag minden méterét számolnunk kellett, mert be kellett osztanunk. Több tervezéssel járt, lassabb is volt egy kicsit, de amikor láttuk, hogy milyen anyagok jönnek ki a laborból, mindenki érezte, hogy megéri.

Miért az oroszokat választottad ellenségnek, és nem az osztrákokat? Mert előttük tettük le a fegyvert?

Úgy éreztem, hogy érdekesebb lehet, ha a cári sereg, a kozákok is megjelennek a filmben, mert összetettebben mutatja meg az akkori a történelmi helyzetet: hogy két nagyhatalom verte le a szabadságharcot. Nyugatról, és keletről is jött az ellenség.  Sőt, még tovább is lehetett volna bonyolítani, mert rengeteg országon belüli, etnikai konfliktus is volt.

Azt mondtad egyszer, hogy időutazóként akartál szemlélődni a múltban. Sikerült?

Ez az egyik kedvenc fantáziajátékom, elképzelni, hogy milyen lehetett a múltban.

Annak örülnék, ha a nézőkben is olyan élményt okozna ez a film, mintha másfél óráig körülnéznének a múltban, hogy milyen volt egy gerillatábor, és milyenek voltak az emberek.

KarpatiGyorgyMorGuerilla-221958.jpg

Kárpáti György Mór a Guerilla című film forgatásán (Fotó/Forrás: Mozinet)

Szinte dramaturgiai szerepe van a piszoknak, a kosznak a szereplőkön. Miért?

A naplókban is ott volt a fáradtság, a kosz, fontos volt megjeleníteni, hogy megértsük ezt a háborús korommal ellepett állapotot.

Azt gondoltam, hogy inkább legyen rajtuk több kosz, legyen akár olyan, mint egy színházi maszk.

Aztán ez egyezményes jellé vált, és nem bántam azt sem, ha valakin túl sok volt.

A háborúról is szól a film, ez is alapvető kiindulópont volt?

Fontos kérdés, hogy meddig lehet a békés mivoltunkat, az emberséget megőrizni. Olyan helyzeteket akartam megjeleníteni, amelyekben nem eldönthető, hogy jók, vagy rosszak a szereplők, bujdosók, vagy hősök, meddig gyávák, honnan bátrak.

Az eldönthetetlen kérdések foglalkoztattak,

mert szerintem egy háborús helyzetben nem mindig lehetségesek a jó döntések – de ugyanakkor ezeket néha nem ítélhetjük meg rosszként. A főszereplő útjával ennek az esetlegességét akartam megmutatni.

A Guerilla a Filmalap Inkubátor Programjának támogatásával készült, a Proton Cinema gyártásában. Bemutató: 2019 március 7. Forgalmazó: Mozinet 

Fejléckép: Váradi Gergely a Guerilla című filmben (Fotó: Mozinet)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elhunyt Kurtág Márta

Kurtág György felesége és ihletőtársa, Kurtág Márta zongoraművész 92 éves volt. A hírt az Editio Musica Budapest és a Slipped Disc tette közzé, továbbá a Budapest Music Center Információs Központjának oldalán is megjelent az elhalálozás dátuma.
Színház

Kovalik Balázs Térey-darabot rendez az Örkényben

Megkezdődtek a Lót – Szodomában kövérebb a fű próbái az Örkény Színházban. A bemutatót december 20-án tartják a nagyszínpadon.
Klasszikus

A zeneszerző, akinek életéről Liszt írta az első könyvet

Mindössze 39 évesen, 1849. október 17-én halt meg Fryderyk Franciszek (Frédéric Francois) Chopin, a zongorajátékot megújító lengyel zeneszerző, akinek műveit virágok közé rejtett ágyúnak nevezték. 
Klasszikus

Újra Liszt-napok a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban

Öt koncerttel várják az érdeklődőket október 18-án, 19-én és 21-én a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban a névadó születésének 208. évfordulója alkalmából rendezett eseményen.
Klasszikus

Onczay Csaba kapta a japán Felkelő Nap Érdemrendet

A csellóművész az országban végzett oktatói munkájával érdemelte ki az elismerést. Huszonöt éve tesz azért, hogy Japán klasszikus zenei rangja emelkedjen.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál portré

„Kell egy csapat” – Sándor Pál 80

Régi idők focija, Ripacsok, Szerencsés Dániel – csak néhány film Sándor Pál gazdag életművéből. A Kossuth-díjas filmrendező október 19-én ünnepli 80. születésnapját.
Vizuál galéria

A tavalyi év eseményei a világ legjobb képein

Nézd meg, mi történt a világban tavaly! Október 23-ig megtekinthető a tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Vizuál képregény

KÉP-regény: No Photo!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról mesél, hogyan volt nagyon hülye Jimmy Page és Robert Plant a Led Zeppelin 1998-as budapesti koncertje előtt.
Vizuál pesti vigadó

Halbőrrel, döghalak

A Munkácsy Mihály-díjas képzőművész 75. születésnapja alkalmából rendezett kiállítását e szavakkal jellemzi: „Hogy a fogás, fogás a koron, … hogyan sikerült."
Vizuál Film

Juliette Binoche, Bill Murray, Edward Norton új filmjeivel kezdődik a Titanic Fesztivál

Sztárparádéval nyílik meg október 21-én, hétfőn a 26. Titanic Filmfesztivál, amelynek két helyszíne az Uránia Nemzeti Filmszínház és a budapesti Francia Intézet lesz.