Árpád

Hidegháborús fantáziák

2010.04.30. 12:15

Programkereső

Űrágyúk, nukleáris töltetek és ellenség mindenütt. Ebben telt a 20. század fele, és bár ez a korszak véget ért, de nem múlt el nyomtalanul.

Orson Welles 1938-as rádiójátéka ma már ugyanúgy a nyugati kultúrtörténet része, mint mondjuk a Mona Lisa. Anno amerikaiak milliói estek pánikba a marslakók (valósnak vélt) támadása hallatán. Az indokolt és indokolatlan félelmek „aranykora" egyértelműen a II. világháborút követő évtizedekre tehető. A hidegháború alatt, a Szovjetunió holdudvarába tartozó országokban, a perverz kapitalista métely különböző vállfajairól nyújtott gazdag beszámolót a propaganda, miközben Nyugaton a vörös veszedelemmel riogatták a honpolgárokat.

Míg az ötletekben és a tálalásban akadtak eltérések a két oldal között, addig bizonyos dolgokban abszolút megvolt az egyetértés. Mindkét fél úgy gondolta, hogy a két rendszer nem létezhet egymás mellett, ebből kifolyólag nyilván a másik az életére tör, tehát fegyverkezni kell és mind technológiailag, mind gondolatban a másik előtt járni egy lépéssel. Hogy ezek a gondolatok mennyire részét képezték a hétköznapoknak, jól példázzák az ekkoriban készült James Bond filmek, a fantasztikus technikai vívmányokkal és a gyakorló elmebetegként és/vagy idiótaként viselkedő ellenségekkel. Valószínűleg ennek a hangulatnak köszönhetően jelentek meg a mozivásznakon az inváziós sci-fik, hogy aztán akár ideológiai, akár technológiai tippekkel a filmek kezdjenek el visszahatni a valóságra.

A hidegháború véget ért, az általa táplált topikok bekerültek a kortárs kultúra fősodrába is, de vajon mennyire hatnak ezek az eszmék napjainkban? Erre a kérdésre keresi a választ a Ludwig Múzeum új, a Siemens Stiftunggal közösen létrehozott, tárlata. A képzelet tudománya című tárlaton szereplő művészek az 1945 és 1989 közötti korszakra reflektálnak, sokféle, hol igen szórakoztató, hol a témából fakadóan, ijesztő módon. Ez utóbbi vonulatra példa Deimantas Narkevicius litván művész The Dud Effect (2008) című videomunkája, melyet egy 1977 óta lezárt katonai bázison forgatott, ahol korábban kilövésre kész nukleáris rakétákat tároltak. A filmben bemutatja a lassan az enyészetté váló támaszpontot, azt, hogyan hódítja vissza a természet a titkos járatokat és a katonai épületeket, miközben egy hajdanán itt szolgált katonatiszt a nukleáris töltetek kilövésére vonatkozó protokollt mutatja be, melyet szerencsére élesben sosem hajtott végre.

Jóval könnyedebb hangvételű Gerard Byrne 1984 and Beyond (2005-2007) című munkája, ami az amerikai Playboy 1963-ban készített interjúsorozatát dolgozza fel. Ebben a lap a kor híres sci-fi íróit arról kérdezte, hogy szerintük milyen lesz az élet 1984 és 2000 között. A kérdésekre, többek között, Stanislav Lem, Isaac Asimov, Ray Bradbury és Arthur C. Clarke is válaszolt, Byrne pedig ezeket az interjúkat jeleníti meg filmjeiben, holland színészek és a az interjúk alapján összeállított saját szövegei segítségével. Nem szeretnénk lelőni minden poént, de a megkérdezettek igen változatos véleményeket fogalmaztak meg a jövővel kapcsolatban, amiben egyaránt helyet kaptak a földönkívüliek, a szexdrogok és a halhatatlanság. Három fiatal művész külön ez alkalomból készített munkával jelentkezik. Az egyikük a német származású, de jelenleg Svájcban élő és alkotó Daniel Roth (1969-), akinek alkotásai már számtalan európai és egyesült államokbeli kiállítótermet megjártak. A másik két művész magyar származású. A Sepsiszentgyörgyön született Csákány István (1978-) jelenleg Budapesten él és több önálló tárlatot tudhat már a háta mögött, a dunaújvárosi Kaszás Tamást (1976) pedig a Ludwig ösztöndíj mellett, Csákány Istvánnal egyetemben, tavaly AVIVA-díjra jelölték.

A képzelet tudománya - Nemzetközi csoportos kiállítás

Ludwig Múzeum

Nyitva: június 27-ig