Etelka, Aletta

Majmok a Belvárosban

2010.06.17. 15:08

Programkereső

Film készült Stark Attila kultikus könyvéből. VIDEÓ

Stark Attila Kulo City című jegyzetfüzet-képregényét filmesítette meg Kostil Danila, a Kolin Kollektíva alkotócsoport alapítója. A Kulo City a street artos Stark MOME-beli diplomamunkája volt, ami 2007-ben könyv formában is megjelent. A film premierjét május 29-én tartották a Műcsarnokban, ami után bő héttel nyílt meg a filmet bemutató kiállítás a Nextart Galériában.

Kulo City borító
Kulo City borító

A bemutató kapcsán elhangzott olyan vélemény is, hogy a film készítőinek az élete durva. Nos nem tudjuk, hogy hogyan élnek mások, de azért ennél jóval durvább dolgok is vannak a világban. A szereplők valóban isznak, dohányoznak (sőt, mintha füvet is szívnának), de ezt a mai viszonyai között nem tűnik túl extrémnek, no pláne egy olyan városban, ahol tudjuk, hogy a kokain csíkok kötelező dekorációs elemei a diszkóknak, és senki nem rezzen meg, ha a közértben előtte álló melós reggel nyolckor vesz két féldekást.
Ha van durvaság a filmben az az őszintesége. Persze felnőttünk már, és tudjuk, hogy egy történet szereplője, szerzője és narrátora nem feltétlenül egy és ugyanaz élő személy, az alkotás ettől függetlenül egy intim aktus. A művész minden alkalommal megmutat magából valamit a világ felé, idegenek elé pakolja a lelkét, akik ezt nézik, és jól szórakoznak. Vagy nem. A Kulo City esetében jól. A film pörög, jók a figurák, van líraiság és szomorúság és magány és barátság. És izgalmas a látvány, amit ugyan el is vár az ember, ha képzőművészek részvételével készül egy film, de alapvetően az egész 42 percben az a legmegdöbbentőbb, hogy miközben össz-vissz egymillió forintból készült, érdekesebb mint az elmúlt tíz évben készült magyar filmek 85%-a, egyszerűen azért mert hitelesen szól valamiről. Ez a valami ugyan nem a világ legnagyobb dolga - harmincas fickók bandáznak a Belvárosban, akik speciel művészek - , de legalább olyanról szól, amit tényleg ismernek a szereplők, még ha ez csupán a saját mikroviláguk is. Másrészt lehet a Kulo City-t úgy is nézni mint a Jégkrémbalettet (húsz év múlva mondjuk biztos), de lehet úgy is nézni, hogy itt egy film ami kísérletet tesz arra, hogy valahogy megfogja és megörökítse a kétezres évek elejének Budapestjét. Szigorúan szubjektíven, de talán épp ezért, mostanában a legpontosabban.

A Kulo City könyv és a filmet tartalmazó DVD megvásárolható a Nextart Galériában, ahol a filmhez kötődő tárgyak, festmények, stencilek is láthatók (június 26-ig), alább pedig egy kis videó a kulisszák mögül.