Eleonóra

„Írni nem tudok, de véleményem van.”

2011.05.17. 14:00

Programkereső

Milyen a terhes nő? Hát ahány nő, annyiféle. Fábián Évi kiállításán jártunk.

Magyarország izgalmas. Ezzel a mondattal indul Fábián Évi Mi leszel, ha nagy leszel című fotókiállításának ismertetője, a tárlat azonban két, unalmasnak szintén nem nevezhető, kérdés köré épül: Milyen ma nőnek lenni Magyarországon és milyen terhes nőnek lenni? Új kiállítása kapcsán Fábián Évi fotóművésszel Gurubi Ágnes beszélgetett.

Fábián Évi1
Fábián Évi1

- Nők Magyarországon című portréköteted 2007-ben jelent meg, a mostani kiállításodon pedig kilenc terhes nőt láthatunk különböző öltözékekben, akik egy-egy életstílust, életfelfogást képviselnek. Irodalmi művek kapcsán gyakran felvetődik a kérdés, hogy létezik-e, és ha igen, milyen a női irodalom, a női író. A képzőművészetben, a fotóművészetben él ez a kérdés? Van női látásmód?

- Azt gondolom, létezik női látásmód, de pontosabban megfogalmazva az érdeklődési kör az, amiben különbözik egy női és egy férfi fotós. Más foglalkoztatja a nőket és más a férfiakat. Talán a férfiaknak más a témaválasztásuk. A Nők Magyarországon alapötlete is abból eredt, hogy léteznek mindenféle kiadványok, amelyek a 100 leggazdagabb, legtehetségesebb, legsikeresebb embereket gyűjti össze, és ezekben kb. 5-10 százalékban szerepelnek csak nők, akkor is általában a szépségük miatt. Javítok, nem általában, csak a szépségük miatt. Én pedig meg akartam mutatni ezzel a gyűjteménnyel, hogy igenis rengeteg nő van, aki tehetséges a sportban, filmben, zenében, filozófiában. Hogy lássák az emberek, hogy a nőket nemcsak tárgyként lehet szerepeltetni egy férfimagazin címoldalán. 

Fábián Évi3
Fábián Évi3

- Nem csak nő vagy hanem anya is. Mit jelent számodra a terhes nő?

- A kiállítás ötlete onnan indult, hogy megjelentek Magyarországon mindenféle egyenruhás csoportok a médiában. De meglátásom szerint nem úgy foglalkozunk velük, mint azok az emberek, szülők, akik a következő generációról gondoskodnak, valahogy elfelejtjük az ilyen irányú felelősségünket. Nem a jövőt befolyásoló társadalmi jelenségként szemléljük, hanem a média részeként. Pedig '89-90-ben is történtek dolgok, amiknek nem láttuk a hatásait 2011-re. A jelenlegi helyzet is így működik. Nem érezzük át, nem látjuk világosan, hogy a ma történései hogyan fognak 2040-ben lecsapódni. Viszont azokkal a szerepekkel, amit felvállalunk, determináljuk a jövőt, mivel minden szülő mintát mutat. És itt a megoldása, a kulcsa, ennek a problémának. Nekem is van egy kétéves lányom. Vele kapcsolatban én annyit teszek, hogy felhívom a figyelmét, hogy milyen lehetőségek vannak, mi zajlik a világban, elmagyarázom az összefüggéseket. Nem akarom megmondani, mi legyen, ő majd eldönti. De mindenképp reflektálni kell arra, ami körülöttünk zajlik, nem vakon elmenni mellette.

- A kismamákra hogyan találtál rá? Volt az ismeretségi körödben kilenc kismama?

 - Kilenc nem, de öt igen! Közülük hármat fotóztam, és már akkor mocorgott bennem, hogy kezdeni kéne ezzel a témával valamit. Reagálni valamit az aktuális politikai és társadalmi helyzetre. Írni nem tudok, de véleményem van. Először azt gondoltam én öltözök be különböző ruhákba. Ugyanis a ruha teszi az embert. Az öltözéken keresztül tudom megjeleníteni, hogy ki, mit képvisel, milyen életfelfogást, értékrendet. De rájöttem, hogy az annyira nem poén, ha én öltözöm be, viszont ha terhes nők, az igen. Sőt, ők képviselik leginkább a jövőt, ők tudják a legjobban közvetíteni, hogy mi lesz a mai társadalomból mondjuk harminc év múlva.

Fábián Évi2
Fábián Évi2

- Mi akartál lenni gyerekkorodban? 

- Családi becenevem volt a repülőgép eltérítő terrorista lány, pedig nem is voltam rossz gyerek. Akartam lenni humorista, pingpong bajnok, aztán a kötelező stewardess körön is átestem. Kamasz koromban már előkerült a fotózás mint szerelem. Ennek oka lehet az is, hogy nyolcéves voltam, amikor kiköltöztünk Németországba, és meg kellett tanulnom egy új nyelvet. Bár akkor még semmi tudatosság nem volt ebben, valahogy ez terelt abba az irányba, hogy a fotó vagy bármilyen más vizuális dolog, nemzetközi és univerzális. Sokkal inkább meg tudom jeleníteni, amit gondolok, nem kell hozzá nyelv. Rögzítem, amit látok, aztán tovább gondolom mint egy saját nyelvet.

Mi leszel, ha nagy leszel? - Fábián Évi fotókiállítása
Makett Labor - Medence csoport
Nyitva: május 20-ig