Etelka, Aletta

Mózes Katinka: 'Hiszem, hogy a nő örök'

2011.12.15. 08:43

Programkereső

Mózes Katinka portréin a nő díszes ornamentika és a vágy titokzatos tárgya egyszerre. A tehetséges papírmetszővel Művésznők a kávéházban című kiállításáról beszélgettünk.

- Amióta kávéházak működnek a világon, azóta minden férfiúi tekintet az ott feltűnő művésznőkre szegeződik. Azt hiszem, a kiállításod is elsősorban a férfiakat megbolondító női szépségre fókuszál.

- Örülök, ha így látod. Törekszem ugyanis arra, hogy a képeimmel a női szépségnek állítsak emléket, a nagybetűs Nőt ünnepeljem. Arról, hogy a Hadik Kávéház falára művésznők portréi kerüljenek, Kaposi Dorka művészeti asszisztenssel közösen döntöttünk. Dorkának és Bosznai Tibor művészeti vezetőnek megtetszett a portfólióm, és amikor arról kezdtünk beszélgetni, hogy milyen típusú munkákat állítanék ki a Hadikban, felvetettem, hogy szívesen papírba metszeném a kedvenceimet. Az alkotási folyamat különösen izgalmas volt számomra, hiszen tulajdonképpen - ha csak fotókon is - a legkedvesebb énekesnőim és színésznőim álltak nekem modellt. Hát így kerültek a művésznők a kávéházba. És bizony nem ritka, hogy a férfiak rajtuk felejtik a szemüket. De hát, így van ez rendjén.

Mózes Katinka
Mózes Katinka

- A kiállításon több korszak szépségeit állítod egymás mellé. A falakon szendébb szépségeket és igazi femme fatale-okat is találunk. Hogy állt össze ez a kávéházi panteon?

- Mind a tizenhét portrénak külön története van. Ha mindet elmondanám, napestig itt ülnénk. Az viszont közös az itt kiállított nőkben, hogy hatással volt rám a személyiségük. Audrey Hepburn például a filmjeivel varázsolt el, a nemrég elhunyt Amy Winehouse-nak pedig a dalait szerettem meg. Talán az sem véletlen, hogy utoljára Frida Kahlo képével készültem el. Hiszen a legkülönösebb történet is a mexikói festőnőhöz kapcsolódik. Frida több közlekedési balesetet szenvedett életében, nekem pedig nemrégiben szintén volt egy autóbalesetem. Az őt ábrázoló portréval ezt a rossz élményt szándékoztam feldolgozni. És úgy érzem, sikerült is kirajzolnom magamból a fájdalmat.

- Nagyon érdekes, hogy bár a papírmetszés eredetileg egy sokszorosítási technika, te mégis egyedi művek készítésére használod. Mintha ezzel is az egyszerire, a megismételhetetlenre, a nőre mint műalkotásra koncentrálnál.

- A képeim tulajdonképpen a papírmetszéssel készíthető nyomatok dúcainak felelnek meg. Vagyis az itt kiállított munkák felhasználhatók lennének sablonként is. Én viszont nem sokszorosítom az elkészült portrékat, egyetlen példány létezik csak belőlük, ezért tényleg mindegyik művésznőnek saját karizmája, önálló személyisége van. Persze ezúttal az én kezem is jobban kötve volt, hiszen minden egyediség mellett arra is törekednem kellett, hogy a képek szereplői felismerhetők legyenek. Ez új kihívást jelentett számomra, de szerencsére eddig nagyon jó visszajelzéseket kaptam.

Mózes Katinka: Frida Kahlo
Mózes Katinka: Frida Kahlo

- A munkáidon érezhető Mucha szecessziós plakátjainak finom ornamentika és Frank Miller képregényeinek dögös erotikuma is. Arra lennék kíváncsi, hogy milyen stílusok, mely alkotók hatnak rád?

- Mucha tényleg nagy kedvencem és bírom a képregényeket is, úgyhogy eltaláltad. A szecesszió mestere és a comics-ok mellett Victor Vasarely volt még rám nagy hatással. A fekete-fehér kontraszt játékossága pedig először egy reluxás képen tetszett meg. Nincs egyetlen stílusirányzat, amit szigorúan követnék, nincs kizárólagos irány. A hatások több felől érkeznek, én pedig próbálom őket úgy beépíteni a saját képeimbe, hogy abból valami izgalmas és egyedi szülessen. Visszatérve Muchához: régóta tervezem, hogy hozzá hasonlóan én is készítek majd évszakokat megjelenítő nőalakokat.

- Győrben, a Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolában végeztél grafikusként. A papírmetszést már akkor ismerted?

- A papírmetszés egy nyári táborban tetszett meg. Egy spanyol magazinban láttam pár képet, aztán az egyik tanárom javaslatára rögtön ki is próbáltam a technikát. Gyakorlatilag azóta papírok és sniccer vesznek körül, ezekkel dolgozom a legszívesebben. A papírmetszésről tudni kell, hogy igazi türelemjáték. A Hadikban is látható Angelina Jolie-kép például szinte teljesen kész volt már, amikor egy óvatlan mozdulattal elszakítottam a bokáját. Ilyenkor kezdhetem elölről az egészet, ha ugyanis szakad a papír, akkor már nincs lehetőség javításra. Szerencsére megvan hozzá a kellő türelmem.

Mózes Katinka: Angelina
Mózes Katinka: Angelina

- Nagyon érdekelne, hogy lányoktól, nőktől milyen visszajelzéseket kapsz. Hogy néznek ők a szupernőkre?

- Nagyon sok nő látogatja a kiállításaimat. Ezen először én is meglepődtem, aztán rájöttem, hogy egy nő ugyanúgy rajonghat a női szépségért, mint a férfiak. Azonosulhat például a kiállított képek modelljeivel. Sőt, még az is lehet, hogy megfordul a fejében: mi lenne, ha holnap este én is olyan szexi lennék, mint Halle Berry vagy olyan elegáns, mint Emma Watson. A nők könnyen azonosulnak a képeken bemutatott szerepekkel. Elvégre azok számukra sem ismeretlenek.

- "A nő örök" - mondtad egy korábbi interjúban. Azt hiszem, ez remekül összefoglalja az eddigi munkáidat. Továbbra is a nőábrázolás marad a művészeted központjában, vagy új kihívásokat is keresel?

- Igen, a nő örök. Hozzátenném még azt is, hogy ezerarcú. Tehát úgy tervezem, maradok a papírmetszésnél és egyelőre a tematikán sem változtatok. A jelenlegi tárlat külföldi dívákat vesz sorra, a közeljövőben pedig szeretnék egy olyan kiállítást, ahol a hazai művésznőket metszeném papírba. Ezúttal az interneten böngésztem a képeket, ha viszont sikerülne megvalósítani a tervemet, akkor mindenképpen személyesen is felkeresném a leendő modelleket. Talán még érzékletesebb, finomabb képek születnének, ha elbeszélgethetnék velük, ha jobban megismerhetném őket. Továbbra is a nők maradnak tehát a képeim központi témái. Hiszem, hogy a nő örök.

Mózes Katinka: Halle
Mózes Katinka: Halle

Mózes Katinka: Művésznők a kávéházban című kiállítása 2011. december 31-ig tekinthető meg Budapesten, a Hadik Kávéházban.