Pandora, Gabriella

Az arisztokrata, a celebfotós és a kortársak

2012.08.16. 16:26

Programkereső

A Kaposfeszten az igényes kamarazene mellett kamaratárlatokban sincs hiány. Nyakamba vettem hát a város nemrégiben nyílt kiállításait: egy kaposvári születésű, világkarriert befutott fotóművész retrospektívjét és egy kortárs művészetet népszerűsítő beavató tárlatot.

A fesztivál második napján megnyitott Kortársak címet viselő tárlat azon művészetkedvelők számára készült, akikre a középiskolai rajztankönyvekből ugyan ráragadt a képzőművészetek zenetörténeti aspektusai iránti vonzalom, kortárs alkotásokat komplexitásuk vagy éppen talajtalanságuk miatt viszont már félve vagy egyáltalán nem néznék meg szívesen. A koncepció azon alapszik, hogy a tárlaton ne érezzék magukat elveszve az izmusok és festészeti technikákban járatlan átlagérdeklődők.

Ehhez jeles képzőművészeket, valamint pályázat útján fiatal pályakezdőket kértek fel arra, hogy a könnyebb érthetőség jegyében kompozíciójuk mondanivalóját - ha egyáltalán van ilyen - írásos formában is rögzítsék. Az így létrejött tárlatnak mindenképp előnyére vált, hogy az összeállítás során színes merítésből válogattak a szervezők, így a betévedt látogató nemcsak a kortárs festészet divatos irányzataival ismerkedhet meg (így például az absztrakt festészettel, a hiperreállal vagy a gesztusfestészettel) hanem képet kaptak azokról a témákról is (ilyenek voltak például a város, az időtlenség, a jövő és az elmúlás) melyek manapság a leginkább foglalkoztatják a magyar képzőművészeket.

Kortársak - kamaratárlat a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon
Kortársak - kamaratárlat a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon

Egy másik tárlat is csábítja a Kaposvárra érkezőket. Gyenes János (külföldön Juan Gyenes néven szerzett hírnevet) retrospektív kiállításának a fotóművész születésének 100. évfordulója adta az apropóját. Gyenes zenészcsaládban született, de amikor tizennégy éves korában rádöbbent, hogy nem érhet fel profi hegedűs apjához, a fényképezéshez fordult. A szakmát színházi fotóriporterként kezdte, így Bécs és Budapest között ingázva már fiatalon lencsevégre kapta a kor legnagyobb művészeit, többek között Bartókot, Kodályt, Furtwänglert, Prokofjevet és Toscaninit. A "fél szívvel mediterrán, fél szívvel magyar" fotográfus ezt követően Európa nagyvárosaiban próbálta ki magát, de a New York Times tudósítójaként Kairóban is megfordult.

Huszonnyolc évesen Madridban telepedett le, fotóstúdiójába Dalí, Picasso, Karajan és Chaplin is bejáratos volt. Gyenest szoros barátság fűzte a spanyol királyi családhoz, miután elsőként készített képet az akkor tizennégy éves János Károlyról, hivatalosan is a fotósuk lett, nem egy fényképe spanyol bélyegekre és pénzekre is felkerült. Gyenes életművét a kaposvári tárlat nem kronologikusan, hanem műfajokra lebontva rekonstruálta. Az előbbi talán nem is lett volna megvalósítható, a fotókhoz tartozó dátumok ugyanis számomra érthetetlen okokból a legtöbb helyen hiányoztak.

Az összeállítás legizgalmasabb képei közé a 20. századi halhatatlan előadóművészeiről készült személyes portrésorozatok (melyek között olyan színészóriásokat is megtalálhatunk, mint Omar Schariff vagy Ingrid Bergman, de még a fiatal Domingóról és a tizenéves Vásáryról is láthatunk képeket) és zenetörténet nagyjairól készült életképek tartoztak. Cziffra György vezénylés közben vagy épp mallorcai útján és a halhatatlan Toscanini kávézás közben, amint Nathan Milsteinnel beszélget egy osztrák étterem teraszán. A kaposvári Robert Capa tárlatának tőszomszédságában (pontosabban a Vaszary Képtár első emeletén) látogatásomkor épp egy más stílustörténetű és műfajú, ugyanakkor a műértő és a laikus szemeknek is egyaránt izgalmasnak ígérkező tárlat utolsó munkálatai zajlottak.

Gyenes János (Juan Gyenes): Las manos de Carmen Amaya - forrás: Tumblr.com
Gyenes János (Juan Gyenes): Las manos de Carmen Amaya - forrás: Tumblr.com

A másnap nyíló kiállítás képeit a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának osztályvezetője, dr. Ember Judit a város újjászületésének 300. alkalmából a raktárukon lévő Esterházy-gyűjteményből válogatta össze. A török pusztítást követően - amit a feljegyzések szerint mindössze kilenc család élt túl - a kihaló félben lévő várost ugyanis a zeneszerző-művészetkedvelő mecénás gróf Esterházy Pál karolta fel és élesztette újjá. (Az Esterházyak a valaha Magyarországon élt egyik legnagyobb művészeti gyűjteménnyel rendelkező arisztokrata család közé tartoztak, gyűjteményeik a mai napig meghatározzák a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításának arculatát.)

A tárlaton, mely a kurátori munkának köszönhetően az Esterházy-család ízlését is hűen visszaadja, az itáliai és a németalföldi festészet remekműveit állítottak ki. Miután tehát már megértettük kortársainkat a Kossuth téren található Rippl Rónai teremben, ha teljesebb kor és stílustörténeti áttekintésre vágyunk, megéri a klasszikusabb vonalat képviselő Vaszary Képtár felé venni az irányt. Az időbeosztásra viszont mindenképp figyeljünk oda, a három kiállítás együtt bőven kitesz egy napszakot, a késő délután érkezés pedig már nagyban veszélyezteti ülőhelyünket az esti koncerten, ahova, ahogyan azt már megírtuk, érdemes időben érkezni. A kamaratárlatokhoz dukál egy kis esti kamarazene, ezért annak, aki teheti, napi fogyasztásban ajánlanám az összművészetet!