Lázár, Olimpia

Magyar Ádám: Kontinuum

2012.09.22. 07:05

Programkereső

Idővé öblösödő terek, sivár szupersztrádán poroszkáló urbánus nomádok, kötött pályás alagútrendszerben tovasuhanó lelkek. Magyar Ádám néma etűdöket olvas ki a nagyvárosok kottájából. Kritikusunk a Faur Zsófi Galériában járt.

Tudja jól, hogy egy településről forgalmas piactere árulja el a legtöbbet. Mint ódon idők kóborló szerzetese, ott néz hát szét legelébb. Ahelyett, hogy görbe vándorbotra támaszkodna, kezében futurisztikus fémállványt tart. Jövőből jött utazónak, az apokalipszis geodétájának nézhetik. Azért jött, hogy úgy lássa a várost, ahogyan azelőtt senki még. Ő maga is képzeletében csak. Harmadik szeme résnyire nyílik - optikája egy pixel szélességben lát -, a hátizsákjában rejtőző háttértár pedig elkezdi térré írni az időt.

Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria) - forrás: Facebook
Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria) - forrás: Facebook

Magyar Ádám huszonegyedik századi nagyvárosok népének megörökítője. Saját építésű réskamerájával készített és a maga írta programmal feldolgozott képei mintha a metropoliszok légzését rekonstruálnák, vagy egy-egy óriástelepülés szívverésének visszhangjait fognák el. Urban Flow című sorozatának képein nyüzsgő csomópontokat láttat, sajátos szemszögből. Köszönhetően a szkenner működési elvén nyugvó, ám annak képalkotási módját megfordító technikának - a letapogató felület fix, helyette a "beírandók" mozognak -, kizárólag járókelők és járművek kontúrjai kerülnek a különös felvételekre.

Ami mozdulatlan, a kamera számára láthatatlan marad. Az épületek, kirakatok sávoknak látszanak tehát, s olykor a vesztegelő buszok is összeolvadnak a vonalkódszerű háttértextúrával. Neonreklámoktól, óriásplakátoktól mentes, feketés-szürkés árnyalatú, futurisztikus pusztaság képződik. Egy harsány tér művészien konstruált csendje. A kompozíció ritmusáról csakis a kamera előtt elhaladók üteme, gyorsasága, az embertömeg sűrűsége határoz. Az elégikusan fogalmazott etűdökön ugyanabba az irányba tartó, hátizsákos, mobiltelefonos Ahasvérusokkal benépesült, sivár szupersztrádák tűnnek elénk.

Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria) - részlet
Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria) - részlet

Ösvények, amelyeken korunk urbánus nomádjai - ad-hoc hordákba verődve - megszokott, mindennapos vándorútjukat róják. Egy-egy szekvencia a nagyváros partitúrájaként is olvasható. Mindahány kép kotta. A hangjegyeket emberek helyettesítik. Szívesen megszólaltatnánk, megszólítanánk őket. De nem beszélnek. Némelyek eltökélten, peckesen lépkednek, mások megtört zombikként poroszkálnak a pár lépéssel előttük járók nyomában. A zajos belvárosi kereszteződésekből Magyar hangtalan futószalagokat generál.

Az objektíve által kimetszett pixelnyi széles térrészt ugyanis néma hangsávvá öblösíti az idő. A sorozat fotói a városok természetének - nem túlzás tán ezt állítani - lényegét ragadják meg, az urbánus lét esszenciáját tapogatják le. A közös sors mintázattá dermed rajtuk. Messziről így fest legalábbis. Ha viszont közelebb lépünk, a szereplők arcot kapnak. Találgatni kezdjük, mi dolguk éppen, milyen gondolatokat cipelnek magukkal. Pillanat-magányuk, vagy képpont-örömük számunkra is átélhetővé válik.

Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria) - részlet
Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria) - részlet

A Stainless című széria képein metrómegállóra érkező utasokkal nézhetünk farkasszemet. Tekintetük riadt, bávatag, vágyakozó, morcos. Telefonnal babrálnak, csókolnak, gesztikulálnak. Úgy látjuk őket, ahogy soha még. Egy pillanatra megáll az idő. A szemünk előtt naponta többször is elsuhanó fénycsíkból, embermasszából egyszeriben karakterek bontakoznak ki. Igaz, alig tudunk meg róluk valamit, öltözéküket és fizimiskájukat látjuk csak. Annyi viszont bizonyos, hogy az arctalan nagyvárosi ember archetipikus mása ezeken a fotókon mégis egyéniséget kap.

A kötött pályás alagútrendszerben bolyongó lelkek ráadásul a nagyvárosi lét metaforájául is szolgálhatnak. De ha nem is keresünk háttér-filozófiát, a gondosan nagyított ezüstzselatin nyomatok úgy is gyönyörűek maradnak. A fiatal alkotót a videó is foglalkozatja, elkészítette hát - ha tetszik - a Stainless inverzét is. Felszállt egy szerelvényre, felvevőjét az ablakra tapasztotta és lefilmezte, ahogy a metróval beérkezik a berlini Alexanderplatz megállóra. Mindez nagyjából életnagyságban, a valóságos sebesség ötvened részére lassítva, a galéria pincéjében vetül vászonra.

Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria)
Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria)

Hallik szinte az újságpapír zizegése, a csámcsogás, az ásítás, már-már koppannak a léptek, surrognak a ruhák. Pedig a hangszórókból a lassulás belassított robaja zúg, beleremeg a terem is. Nagy ötlet, hogy a videót ténylegesen a föld alá installálták, hiszen így az élmény még jobban átélhető. A mozgókép hőskorában a Lumiére testvérek mozija sebességével keltett riadalmat, napjaink HD-világában úgy tűnik, a lassított képek részletgazdagsága láttán akad el inkább szavunk.

De vissza a föld fölé, pontosabban egy híd magasába. Onnan készültek ugyanis a Squares sorozat képkockái, hogy később Magyar egy szédült toronyházi voyeur perspektívájához tegye őket hasonlóvá. A művész sokszorozza a létező térrészt, s az így konstruált mesterséges térhálóval a nagyváros kafkai rengetegében bolyongó kiszolgáltatott-szorgos ember-hangyákat modellezi. Montázsa keret számukra, amelyben találkozhatnak, megláthatják, észrevehetik egymást. A fotós megállítja őket, hogy kaptárszerű mintázatot szőhessen belőlük. 

Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria)
Magyar Ádám: Kontinuum (Faur Zsófi - Ráday Galéria)

Magyar Ádám munkái érzékeny szemmel mutatják be a metropoliszok méhkasszerű bolygását. Idősávokba terítik, téralakzatokba fogalmazzák a szüntelen úton levést, a megérkezés lehetetlenségét. A fotós a véget nem érő bolyongásban látja meg a nagyvárosi lét kalandját. Megfigyel, digitális noteszába jegyzetel, leleteit pedig a legmodernebb technológia segítségével rendezi kataszterbe. Pillanatképei arra kérdeznek rá: eljutunk-e vajon valahonnan valahová, vagy - szorgos Sziszüphosz módjára - feleslegesen görgetjük magunk előtt életünk kilométereit. Fotóin úton levőket örökít meg Magyar és hozzájuk hasonlóan a művész saját útja is nagyon izgalmas. Kíváncsian várom, legújabb alkotásai milyen irányba vezetik majd.


A fotós szeptember 26-án 18 órától előadást tart a galériában, jelentkezni a faurgaleria@gmail.com címen lehet.