Konrád, Tivadar

Barta Edit: "Nálunk kevés fiatal fotós foglalkozik a rendszerváltással"

2012.12.12. 07:09

Programkereső

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója a tavaly ősztől idén tavaszig futó Átlátás után egy újabb projektet mutat be. A 80-as generáció - Társadalom - helyzetkép - kiállítás az ArtBázis Összművészeti Műhelyben január 4-ig látogatható. Barta Edit kurátorral Hercsel Adél beszélgetett.

- A kiállítás előzménye a Kontra Műhely 80-as generáció című konferenciája volt, ami nagy sajtóvisszhangot váltott ki 2010-ben. Hogyan jött létre az együttműködés köztetek?

- A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója az utóbbi években folyamatosan törekedett arra, hogy olyan partnerszervezeteket találjon, akikkel együttműködhet. 2011 tavaszán a József Attila Körrel volt egy közös projektünk a Mai Manó Házban: az FFS fotósai fotósorozatokat készítettek első kötetes szerzők szövegeihez. 2011 őszén pedig több kortárs művészeti galériával fogtunk össze, ebből született meg az Átlátás című kiállítássorozat, amelyben az FFS-tagok fiatal kurátorokkal és a galériákkal dolgoztak közösen. Az FFS vezetősége szerette volna folytatni az együttműködést más szervezetekkel is: így került képbe a Kontra Műhely 2012 tavaszán. A konferencia anyagából készült egy kiadvány, így fölmerült bennünk, hogy a kötetben szereplő tanulmányokból kiindulva készíthetnének az FFS tagjai vizuális projekteket.

Barta Edit
Barta Edit

- 2012 májusában indult el a műhelymunka a te vezetéseddel.

 - A találkozók alkalmával egyre konkrétabbá vált, melyek azok a pontok, ahol a két projekt kapcsolódhat egymáshoz. A kötet szerzői különböző témákban tartottak beszélgetésindító előadásokat a műhely résztvevőinek: ezek elsősorban a nyolcvanas években születettek jelenlegi társadalmi problémáit érintették, mint a kivándorlás, külföldi munkavállalás kérdése vagy a szülőkről való leszakadás nehézségei. De hallhattunk előadást a történelmi traumák képzőművészeti feldolgozásairól is. Fontos volt, hogy olyan tematikák is fölmerüljenek, amelyek a rendszerváltás előtti Magyarországhoz kötődnek, hiszen ennek a generációnak is vannak élményei abból a korszakból. Igaz, ezek elsősorban a gyerekkorhoz köthető emlékek, élmények. Többek között ez különböztet meg minket a hetvenes években születettektől, ők már fiatal felnőttként élték meg a rendszerváltást. De attól, hogy mi nem éltünk hosszabb ideig a Kádár-rendszerben, még lehet róla véleményünk, pláne, hogy a szüleinktől kapott család- vagy munkamodellünk is ehhez a korszakhoz kötődik.

- Hogyan lehet ezeket a témákat a fotográfia eszközeivel megközelíteni?

 - Voltak, akiknek a Kontra Műhelyes szövegek adták az inspirációt, míg mások konkrét ötlettel jöttek. Az egyik kiállítónk például a romániai forradalom idején költözött Magyarországra a szüleivel, ő folyamatosan ezt a traumát dolgozza fel munkáiban, most épp az otthontalanság érzését. Amit egyébként egy külföldön huzamosabb ideig élő ember ugyanúgy megtapasztal. Sokan a saját, személyes élményeikből indultak ki, a találkozóink gyakran olyanok voltak, mint egy csoportterápia, többször viccelődtünk is azon, amikor valaki úgy kezdte a mondatát, hogy én, X.Y. 1982-ben születtem, satöbbi. A kiállítási munkák természetesen nem megoldásokat kívánnak adni, sokkal inkább problémákat, kérdéseket tesznek fel, érzéseket fejeznek ki.

Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója: 80-as generáció (Fotóhónap 2012)
Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója: 80-as generáció (Fotóhónap 2012)

- Ha jól tudom, a konzultációknak is te voltál a felelőse.

 - Egyrészt én voltam az összekötő elem a szociológus és a fotós csapat között, másrészt folyamatosan konzultáltam az alkotókkal arról, hogy éppen hol tartanak a projektjükben. Fél év telt el a műhelymunka kezdete óta, ami első hallásra hosszú időnek tűnik, mégis nagyon nehéz volt beosztani úgy az időt, hogy minden a maga idejében történjen.

- A konzultáció során voltak olyan szempontok, amiket minden alkotóval végigvettetek? Volt egyáltalán valamiféle technikai vagy tematikai megkötés?

 - Ami a technikát illeti, nem voltak szigorú megkötések. Sőt, külön kértem is az alkotóktól, hogy a fotón kívül más médiumokat is vonjanak be az alkotási folyamatba, persze lehetőség szerint, ahogy a projekt megkívánja. Többen éltek ezzel a lehetőséggel: születettek videómunkák, van, aki a szöveget használja a képpel egyenrangú alkotóelemként, az egyik installáció pedig egy építészeti metszetet is magába foglal. Ami fontos volt számomra, hogy a műhelymunka során a társadalmi vonatkozású projektek mellett a történelmi közelmúltat feldolgozó fotóprojektek is szülessenek. Azt vettem ugyanis észre, hogy a többi, posztszocialista országhoz képest nálunk kevés fiatal fotós foglalkozik a rendszerváltással vagy a redszerváltás előtti Magyarország időszakával. Ebben is különbözünk a fiatal lengyel, cseh vagy szlovák fotósok munkáitól. Az idei Art Marketen járva több olyan fiatal román alkotók fotómunkáival találkoztam, mint Istvan Laszlo vagy Cristi Pogacean, akik a nyolcvanas években születtek és kifejezetten a rendszerváltást megelőző időszakra reflektálnak. Vagyis próbálják a múltat földolgozni. A mi generációnk ettől egyelőre teljesen elzárkózik: nálunk többnyire az egyén és a szubjektív megfogalmazás a domináns, inkább az előttünk lévő generációknak vannak a történelmi közelmúltat feldolgozó projektjeik.

Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója: 80-as generáció - Barcza Gergely: Hegyeshalom (Fotóhónap 2012)
Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója: 80-as generáció - Barcza Gergely: Hegyeshalom (Fotóhónap 2012)

- Tény, hogy a nyolcvanas generáció tagjai sokkal nehezebb helyzetben vannak a szüleikhez képest: a gazdasági válság közepén kell elkezdeniük az életüket. Ma sokkal nehezebb munkát találni és családot alapítani, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A kiállításnak van olyan rétege, ami ezeket a problémákat beszéli ki?

- Igen, több olyan anyag is látható majd, ami a most munkaerőpiacra lépő fiatalok problémáival foglalkozik. Virág István installációja a kivándorlás és a külföldi munkavállalás emocionális rétegeit mutatja be, Martinkó Márk videóinstallációja pedig az állásinterjúk szituációját dolgozza föl. A munkaerőpiacon való helytállás többek között azért is nehéz kérdés, mert az oktatási rendszer, aminek részesei voltunk, még mindig poroszos, lexikális alapú és a polgári műveltségeszményt hirdeti, a munkaerőpiac viszont a versenyről és teljesen más kompetenciákról szól. Hogyan állja meg a helyét a munkaerőpiacon az, aki olyan oktatást kapott, ami nem alkalmazkodik a modern piaci követelményekhez?

- Ha valaki elmegy a kiállításra, milyen képet fog kapni a nyolcvanas generációról?

- Ezt belülről nézve, egyrészt mint 80-as generációs, másrészt mint a projekt műhelyvezetője nehéz megállapítani. Azt gondolom, hogy a munkák alapján egy érzékeny generáció képe rajzolódhat ki és egy olyan nemzedéké, amelynek egyre markánsabb véleménye van az őt körülvevő világról. Ne felejtsük el, hogy a mi generációnk már demokráciában szocializálódott, az egyén szabadságát természetesnek veszi. Éppen ezért érzékenyebben is érintik a társadalmi igazságtalanságok. De ahogy korábban is említettem, ezek az anyagok elsősorban érzéseket tematizálnak, nem megoldást kínálnak egy adott problémára.

Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója: 80-as generáció - Kerekes Katalin: Adásszünet (Fotóhónap 2012)
Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója: 80-as generáció - Kerekes Katalin: Adásszünet (Fotóhónap 2012)

- Az FFS-nek a 80-as kiállításon és a fotóhónapos programokon kívül milyen jövőbeli tervei vannak?

- Az elmúlt fél év során kiderült, hogy a műhelymunka működőképes forma a tagságon belül, mondhatni bevált módszer, ezt a vonalat mindenképp folytatni szeretnénk. 35 évvel ezelőtt éppen azért alakult meg az FFS, hogy teret adjon a kísérletezésnek, a gondolatcserének, az inspirációnak. Az az aktivitás, ami miatt az FFS megszületett és ami a hetvenes és nyolcvanas években jellemezte, most újból visszatért a Stúdió életébe.


2012 májusában két alkotói műhelyt indított a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója a Fotóhónap kiállításaira készülve, ezek egyike volt a 80-as generáció. A műhely témájának előzménye egy konferencia és a belőle született kiadvány volt, mely a Kontra Műhely szervezésében született meg. A fiatal szociológusokból, pszichológusokból, vizuális antropológusokból álló csoport tagjai 2010-ben kiadott tanulmányaikban olyan társadalmi jelenségekkel és problémákkal foglalkoztak, amelyek a húsz-harminc éves fiatalokat érintik - azaz önreflexív módon a saját generációjukat. A műhelymunkában résztvevő FFS-tagokat többek között ezek a szövegek inspirálták az egyéni projekt-ötleteik kidolgozása során.

A műhelymunka és a kiállítás célja egyaránt az volt, hogy önvizsgálatot készítsen és körképet adjon, miként látja a saját generációnk önmagát: mások vagyunk-e, mint az előttünk születettek és az utánunk következők - hatással volt-e gondolkodásunkra, hogy gyerekkorunk egy részét a szocializmusban töltöttük, de nem fiatal felnőttként éltük meg a rendszerváltást? A kiállításon látható művek egyfelől generációs önreflexiók, amelyek önmagukon túlmutatva fogalmazzák meg a 80-as generáció jelenlegi társadalmi kérdéseit és problémáit. A kiállítás a jelen mellett a múltba is kalauzol minket, egyes projektek olyan eseményekkel, helyszínekkel, társadalmi jelenségekkel foglalkoznak, amelyek a rendszerváltás előtti Magyarországhoz - gyerekkorunk emlékeihez, élményeihez - kapcsolódnak. A kiállítás az FFS közel féléves műhelymunkájának eredményeit mutatja be.

A kurátor Barta Edit, a kurátor asszisztens: Balázs Anna. A kiállító művészek: Bakonyi Zsuzsa, Barcza Gergely, Flohr Zsuzsi, Kerekes Emőke, Kerekes Katalin, Martinkó Márk, Péter Ildikó, Somogyvári Kata, Szent-Iványi Réka, Vágó-Lévai Katalin - Vágó Csaba, Várai Enikő, Virág István.