Eszter, Eliza

Kiss Tibi: "Nem vagyok rákényszerítve semmire"

2013.02.16. 07:00

Programkereső

A Quimby frontembere nemrég jelentette meg Neonradír című könyvét, amely az énekes-dalszerző képzőművészeti munkáiból nyújt különleges válogatást. A PORT.hu arról faggatta a népszerű rockzenészt, milyen viszonyban áll egymással művészi pályáján a zene és a képzőművészet. INTERJÚ

Kiss Tibi eredetileg képzőművésznek készült, és mint a PORT.hu-nak adott interjúban meséli: "észrevétlenül alakultak és folytak egymásba a különböző műfajok. Már a gimnáziumban zenélgettem, de a Képzőre jelentkeztem, vagyis meggyőződésem volt, hogy festő, vagy grafikus leszek. Aztán valamikor a főiskola idején már gyakorlatilag ugyanannyit foglalkoztam mindkettővel: napközben a műteremben festettem, hetente többször pedig esténként klubokban játszottunk."

Kiss Tibi a Neonradír című könyv borítóján
Kiss Tibi a Neonradír című könyv borítóján

A diploma után aztán döntéshelyzet állt elő: "a kérdés az volt, mi legyen a képzőművészettel. De addigra olyan sok koncertet adtunk már és annyira beindult a zenekar, hogy a Quimby és a muzsika került előtérbe. Túllendültem a dolgon, hiszen lekötötte az időmet a zene. Én ezt amúgy sem feketén-fehéren fogom fel, hanem inkább árnyalatokat látok, hiszen ha úgy vesszük, a rockzene is részben performansz jellegű. Az előadás, a hangulat, a vetítés, a fények, a színpadkép köthető akár konkrét képzőművészeti műfajokhoz is. Nem szűntem meg képzőművésznek lenni, utána is rajzolgattam-festegettem, de hobbi maradt, a muzsika vette át a főszerepet. Ez a mai napig szimultán tevékenység az életemben, a rockzene hangosabb műfaj, de sem fejben, sem szívben nem szűnt meg létezni a vizuális érdeklődésem."

A zenélés mellett óhatatlanul kevesebb idő jut a festésre, amiről így számol be: "ha sokáig nem nyúlok vászonhoz, előfordul, hogy azt mondom magamban, de jó lenne telefröcskölni festékkel egy felületet és molyolni kicsit a matériával. De ha mindig így gondolkodnék, akkor állandó elégedetlenségben és hiányérzetben kellene élnem. Inkább azt mondom, hogy ez a sokféleség kiad együtt egy nagy Egészet. Nyilván sokkal jobb festő lehetnék, ha az időm nagy részét a képzőművészetre fókuszálnám, hiszen hivatásszerűen csak teljes szívvel-lélekkel lehet dolgozni" - foglalja össze Kiss Tibi, ám hozzáteszi, ha egésznap műteremben ülne, előbb-utóbb úgy érezné, "jó lenne végre begerjeszteni a gitárt."

Kiss Tibi megbékélt a helyzettel, hogy nem fordíthat egyenlő időt a zenélésre és a festésre egyszerre. "Mindkettőt nagyon szeretem, és még van egy csomó dolog, amit imádok, de az embernek nincs mindenre ideje. Inkább hálával gondolok erre a kettősségre vagy sokféleségre. Másrészt az is lehet, hogy a két műfaj épp egymást tartja életben. Nem tudjuk, mi lenne, ha az egyik eltűnne. Lehet, hogy az egyik nélkül már komoly válságba kerültem volna. Egy rockzenekarnak, amelynek állandóan jelen kell lennei egy ilyen kis piacon, néha jót tesz egy kis levegőzés, és a mi csapatunkban mindenki foglalkozik valami mással is az anyazenekaron kívül."

Kiss Tibi
Kiss Tibi

Mint mondja, lehet, hogyha kizárólag a zenekart építenék, már feloszlottak volna, mert éppen azok a kis lélegzetvételek hiányoznának, amit a festés tud megadni számára. "Ha a zenekarral épp aktív-kreatív időszakban vagyunk és dalokat írunk intenzíven, akkor mellette nem szoktam nagy gondolatokat követelő festményeket csinálni. Ha viszont csak koncertezünk és nem az agyam kreatív zónáit pumpálom éppen, akkor bele tudok merülni a festésbe a zene mellett."

A tehetség kapcsán úgy fogalmaz, talán kissé túl van misztifikálva ez a fogalom. "Nyilván kell hozzá érzékenység, empátia, meg egy csomó minden, de ha valakit egy adott tevékenység ösztönösen le tud kötni, legyen az írás, vagy zene, festés, színjátszás vagy építészet, akkor szorgalmat kell tenni mellé, időt kell hozzá teremteni és akkor működhet" - foglalja össze a Kiss Tibi, aki a kortárs képzőművészeti folyamatokban nem igazán vesz részt. Ezt azzal indokolja, hogy a főiskola után az uderground zene területén szocializálódott. "Ott szövődtek a kapcsolataim, ott ismertem meg embereket, a technikai körülményeket. Bizonyos dolgokat persze tudok, de nagyon sok mindenről fingom sincs. Néha összejön egy-egy kiállítás, de nagyon ritkán. Mondjuk öt évente. Nemsokára megint szeretnék majd, ha létrejön egy jó anyag, de ez időigényes. Szerencsére megvan az a luxus, hogy nem vagyok rákényszerítve semmire. Még képeket sem kell eladnom" - fogalmaz.

Kiss Tibi szerencsésnek tartja magát amiatt, hogy van két tevékenység is, amivel foglalkozni tud: a zene és a képzőművészet. "Annak idején tök természetesnek tűnt, hogy ebből a kettőből fogok megélni, eszembe sem jutott, hogy munkahelyet keressek. Most már így utólag tudom, hogy ez egyáltalán nem volt ennyire kézenfekvő, sok szerencse is kellett hozzá. Meg az is, hogy az embernek igénytelenebb legyen az életvitele. Mert azért harminc éves korunk körül minket a környezetünk egyáltalán nem irigyelt. Aki jobban ismert, pontosan tudta, hogy nulla forint bevétel mellett küszködünk iszonyú ricsajokban és bűzökben, majd reggel nyolckor érünk haza holtfáradtan. Sokan meg is mosolyogtak minket, és arra voltak kíváncsiak, meddig bírjuk majd."

Kiss Tibi festménye
Kiss Tibi festménye

Idén januárban mutatták be a Budapest Bábszínházban a Janne Teller Semmi című regényének bábszínpadi adaptációját Hoffer Károly rendezésében. Az előadásban a Quimby már jól ismert dalai csendülnek fel, egy számot pedig direkt a produkcióhoz szerzett Kiss Tibi. "Amikor megkerestek a Bábszínháztól, hogy szerezzek hozzá zenét, épp időszűkében voltam, ezért támadt az ötlet, hogy a már meglévő dalokat használjuk, kicsit csiszolgatva és újraformálva rakjuk belőlük össze a zenét. Ez a darab kicsit pszicho-thriller, Terry Gilliam vagy Tim Burton szürreális világát idéző elemekkel" - idézi fel a zenész, aki részt vett a próbákon, segített összerakni a zenét, a végeredményről pedig így számol be: "nagyon szimpatikus előadás jött létre, ahol a bábszínészek muzsikálnak, miközben persze irgalmatlanul jól báboznak. Elképesztően érdekes darab, érdemes megnézni, bár nem feltétlenül gyerekeknek ajánlanám, nekik talán kicsit ijesztő, inkább kiskamaszoknak. Felnőttként engem is megmozgatott érzelmileg."

Kiss Tibi további érdekességet mesélt a Novics Jánosnak a dalszövegírásról, a nemzetközi kiugrás lehetőségéről, valamint arra is válaszolt, intellektuális rockzenekarnak tartja-e a Quimby-t. Az interjút teljes terjedelmében ide kattintva olvashatja el.