Szilárda

Már látogatható A meztelen férfi a LuMúban

2013.03.24. 14:30

Programkereső

A ruhátlan férfitest ábrázolhatóságának tabuját, illetve kortárs ábrázolási lehetőségeit vizsgálja csaknem száz művész munkáin keresztül a Ludwig Múzeum március 23-án nyílt új kiállítása.

A linzi LENTOS Művészeti Múzeummal közösen létrehozott tárlat ötlete 2011-ben vetődött fel, és noha a meztelen férfitest témáját a művészetelmélet már jól feldolgozta, ez az elképzelés elsőre mégis igen meghökkentőnek és provokatívnak tűnt - idézte fel a kiállítás előkészületein igazgatói megbízatásának február 28-i lejártáig dolgozó Bencsik Barnabás a tárlat pénteki sajtóvezetésén.

Fritz Simak Ringer 30 - Wrestlers 30 (2005)
Fritz Simak Ringer 30 - Wrestlers 30 (2005)

Mint hozzátette, a látogatókat a sztereotípiákról szeretné elgondolkodtatni, arról, hogy miként változott meg a 20. század folyamán a férfi szerepe, képe a képzőművészetben. A budapesti kiállítás a korábbi linzi verzióhoz képest - amely nem azonos a bécsi Leopold Museum hasonló című tárlatával -, hangsúlyosan szerepeltet közép-európai munkákat, a régió művészeit beemelve a témáról folytatott globális diskurzusba - hívta fel a figyelmet. Turai Hedvig és Simon Kati, a budapesti kiállítás kurátorai elmondták, a ruhátlan női test ábrázolása általában nem okoz semmilyen megbotránkozást vagy meglepetést, ez azonban még ma sem igaz a férfiaktokra; ennek okait kívánták kutatni osztrák kurátortársaikkal, Sabine Felnnerrel, Elisabeth Nowak-Thallerrel és Stella Rollig-hal.

A tárlat klasszikus mesterek munkáin keresztül idézi fel az előző századforduló időszakát, mikor Ferenczy Károly, Vaszary János vagy Kernstok Károly festményein először feltűntek a meztelen férfiak. Ekkorra a fotográfia is felfedezte a férfiakt műfaját, mind a festők számára készített modellképeknél, mind a művészi igényű kompozícióknál, amelyekre jó példát kínálnak Wilhelm von Gloeden fotói. Aktok önarcképként is egyre gyakrabban készültek, mások mellett Anton Kolig vagy Szőnyi István is megörökítette magát ilyen formában, a hatvanas-hetvenes évektől azonban a nőművészet is témájává tette a férfitestet.

Bernhard Prinz a SEBESÜLÉS sorozatból - Cím nélkül (Sérülés) 1993.
Bernhard Prinz a SEBESÜLÉS sorozatból - Cím nélkül (Sérülés) 1993.

Évszázadokon át a férfiak birtokolták a tekintet hatalmát, és csak a férfivágy kinyilvánítása volt elfogadott - emlékeztetettek a kurátorok. Ezt a tabut töri meg Elke Silvia Krystufek Genitális öröm című festménye, míg Sylvia Sleigh Fejedelmi aktján már némileg feminin, Marlene Dumas Férfi szépség című munkáján pedig erősen kiszolgáltatott szerepben tűnik fel a hímnemű modell. Férfi a vágy tárgyaként is ábrázolhat férfit: Gilbert and George Spermapénz című festményükön élő szobrokként kínálják fel saját magukat, míg Richard Avedon Rudolf Nurejevről készített fotóján ruhátlanul és védtelenül mutatja be a híres balettművészt.

Jürgen Klanke magát nemiszerve szimbolikus elrejtésével megörökítve vizsgálta a nemiség társadalmi konstrukcióját, Keith Haring ezzel szemben Annie Leibovitz fotóján saját testét is műtárggyá tette, kifestve azt és környezetét. Zbigniew Libera Universal Penis Expandere groteszk testalakító eredményével az 1990-es évek elejének testkultuszát veszi kritika alá. Mitológiai hősök, erőtől duzzadó sportolók testei gyakran tűntek fel olyan alkotók, mint Leni Riefenstahl munkáin, ennek a megközelítésnek azonban a visszája is megjelenik a kiállításon: Paul McCarthy Rocky című videójában például a híres filmet parodizálja. A tárlat mások mellett Hajas Tibor, Vető János és Tomislav Gotovac munkáin keresztül tárja fel, milyen módon lehet az akcióművészetben a férfitest a teljesítmény eszköze.

Ludwig Múzeum épület (LuMú)
Ludwig Múzeum épület (LuMú)

Miért kezelte a művészet olyan sokáig tabuként a férfi nemiszervet, talán annak kiszámíthatatlansága, kontrollálhatatlansága miatt? - tették fel a kérdést a kurátorok, akik mások mellett Keith Haring, Robert Mapplethorpe és Jean Cocteau péniszábrázolásain keresték a választ a Lumú június 30-ig nyitva tartó kiállításán.