Lázár, Olimpia

Az Esterházy hercegek barokk ékszerei

2013.05.23. 14:27

Programkereső

A november 11-ig látogatható kiállítás az illusztrációktól a fényes kincsekig számos érdekességet tár a közönség elé. Az ékszerek a hozzájuk tartozó rajzokkal párosítva betekintést engednek a 17. és 18. századi magyar arisztokrácia ékszerviselési szokásaiba. Játsszon a Fidelióval, és nyerjen belépőt a tárlatra!

I. Esterházy Pál herceg idejében az ékszerek nem csak az Esterházy család tagjai által viselt pompás díszruhák "szikrázó díszei" voltak, a társadalmi rang és helyzet reprezentálására is szolgáltak. Akkoriban úgy vásároltak ékszert, mint földbirtokot, hogy aztán később örököseiknek továbbadhassák. Pál végrendeletében második feleségére vonatkozóan a következőképpen rendelkezett: "[...] a feleségemnek ajándékoztam ingóságokat, ékszereket 30.000 Fl. értékben, valamint drága ruhákat, ezek maradjanak a tulajdonában, és az öröklési jog alapján kerüljenek a lányai tulajdonába." A végrendelet további részében a következőket rendelte el: "Minden egyéb rendelkezés előtt [...] a hitbizomány értelmében az összes a forchtensteini kincstárban tárolt ékszert és ritkaságot hagyják meg [...]."

Fraknó vára
Fraknó vára

Az ékszerek nagy részét több eljövendő generációk számára tervezték megőrizni, így azok a fraknói (forchtensteini) kastély kincstárába kerültek. A leltárakban gyémántokról, rubinokról, gyöngyökről, smaragdokról vagy zafírokról olvashatunk. Az ékszerek a kincstárban őrzött többi tárggyal együtt egyben a felemelkedés és a rang legitimálásának dokumentálására is szolgáltak. Épp ezért, bár a családtagok kölcsönvehették az ékességeket a kincstárból, csak hordhatták őket, nem adhatták el.

Az eddig ismert Esterházy-ékszerek jelentős részét Budapestre szállították a 20. század elején, és az ottani múzeumokban őrzik. "Az 1650 - 1700 körüli időkből származó ékszerek egy része azonban a fraknói várban maradt, valószínűleg azért, mert az ékszerek használata során számos drágakő elveszett vagy az évszázadok során eltávolították az ékszerből, így nem kerültek az elszállított kincsek közé" - ecseteli Dr. Florian Bayer a ritka példányok ausztriai fellelhetőségének okát.

Ékszerterv, lavírozott tollrajz
Ékszerterv, lavírozott tollrajz

Finom érzékre, kiterjedt kutatásokra és óvatos, a hazai és nemzetközi szakértők segítségét is igénylő, több mint három éves restaurálásra volt szükség ahhoz, hogy az értékes ékszerek eredeti fényét visszaadhassák. A köveket és gyöngyöket ki kellett egészíteni, csiszolni, igazítani, és a foglalatba rögzíteni, a fémrészeket formálni, és kiegészíteni. Legfőbb céljuk az volt, hogy a történelmi eredetiséget, amennyire csak lehetséges, megőrizzék. "A munka megkezdése előtt a leltárakat, festményeket, történelmi rajzokat, levelezéseket, végrendeleteket, hagyatékokat mind fel kellett kutatni és elemezni, hogy az ékszerek eredeti formáját, valamint anyag- és színösszeállítását rekonstruálni lehessen" - emelte ki Bayer.

Első útmutatóul a forchtensteini várkastély portréi szolgáltak, amelyek az Esterházy-ősők galériájában találhatók. A képek kiváló tanúi annak, milyen pompás ékszerek gazdagították a családtagok egykori, díszes ruházatát, és hogyan viselték azokat.

Esterházy Pál második feleségének, Thököly Évának a képe klasszikus példa teljes ékszergarnitúrák bemutatására, valamint a nyakba akasztható nagy függők, az ún. násfák viselésére, amelyek a dekoltázstól egészen a test középvonaláig értek. A függő felső és legnagyobb részét szalag formájú melldarab alkotja, amelybe aztán tetszés szerint további ékszereket aggathattak. Az ékszerek elcsúszásának megakadályozása érdekében az egyes darabokat a ruhához kellett rögzíteni. Thököly Éva több részből álló függője sejteti, milyen nehéz terhet kellett viselnie - többek között a ruhaujjak redőzésére szolgáló brossokkal vagy a hajában hordott ékszerekkel, a nagy fülönfüggőkkel vagy a hatásos övveretekkel együtt.

Rubinnal és gyöngyökkel díszített násfa a 17. század második feléből
Rubinnal és gyöngyökkel díszített násfa a 17. század második feléből

Az Esterházy-kincstár leltárjai a család grófnőinek és hercegnőinek gyöngyékszerekhez való vonzódását is igazolják. Az ősök arcképcsarnokában lévő portrékon gyakran látható gyöngyfüzérek mellett szívesen viseltek gyöngyöt tartalmazó függőket, fülbevalókat, gyűrűket, csatokat, kapcsokat, felvarrható ékszereket stb., mindenekelőtt gyémántokkal, de rubinokkal is kombinálva. A főrendi házakban voltak olyan szolgálók, az úgynevezett „gyöngyfűzők", akik a ruházatra a gyöngyöket és ékköveket arany- vagy ezüstfonállal rögzítették.

A gyöngyök ugyanis igen gyorsan leváltak a ruhákról, és azonnal begurultak a padló réseibe vagy a szoba legeldugottabb sarkaiba. Ilyenkor nem lehetett vesztegetni az időt, össze kellett szedni a gyöngyöket, és ismét fel kellett varrni a fejfedőkre, kabátokra, szoknyákra vagy cipőkre. A fel nem használt gyöngyöket a kincstárban külön tartókban őrizték.

Ezeket és az egyéb értékes darabok tárolására szolgáló tokokat az ékszerekkel együtt restaurálták. Ha az egykori tartalmuk már nincs is meg, a bennük őrzött ékszerek méretéről, formájáról, darabszámáról és fajtájáról mesélnek. Bayer úr erről is tájékoztatást nyújt: „Teljes ékszergarnitúrákat őriztek a díszes fadobozokban: széles láncokat függőkkel, fülönfüggőket, brossokat, hajtűket, karkötőket, tolldíszeket, számtalan gyöngyfüzért és még több gyűrűt."

Fraknó várának belső tere
Fraknó várának belső tere

A most kiállított gyűjtemény bemutatja, milyen ékszerekkel mutatkoztak a néhai Esterházy hercegek. Olyan páratlan és ritka ékességek láthatók itt, amelyek más múzeumokban és gyűjteményekben alig lelhetők fel.

Amennyiben 2013. május 29-ig helyesen válaszol az alábbi kérdésre, partnerével belépőt nyerhet a kiállításra.

Milyen értékben hagyott örökül ékszereket Thököly Évára I. Esterházy Pál?