Árpád

Geszti Péter: "Nemcsak a felszín fecseg"

2013.09.20. 07:00

Programkereső

Szeptember 22-ig látogatható a 13. ARC közérzeti kiállítás az Ötvenhatosok terén. A pályázat célja idén is az volt, hogy olyan felvetéssel éljen, amely foglalkoztatja a civil, szabad gondolkodású polgárokat, és pályázásra sarkallja őket. Geszti Péterrel, az esemény egyik alapítójával beszélgettünk. INTERJÚ

- Ez már a 13. ARC-kiállítás, és többször elhangzott, hogy a kezdeti cél az volt, hogy ütősebbek legyenek az óriásplakátok, fejlődést generáljon. Hol tart most az ARC és sikerült-e megvalósítani ezt?

- Be szoktam vallani, hogy az alapcéljainkból néhány nem teljesült, így például az sem, hogy a magyar reklámipar jobb minőségű, szellemesebb, értelmesebb, látványosabb plakátokat rakjon ki a közterekre. Talán a hazai reklámszakmának kell feltenni ezt a kérdést, hogy vajon miért nem voltak ebben nekünk (játékos)partnereink. Viszont ennél sokkal fontosabb dolog teljesült: az önálló gondolkodásnak, a szabad véleménynyilvánításnak, a felelős civil jelenlétnek olyan fóruma lett az ARC, amely mindig tud reagálni az elmúlt év eseményeire. Pártpolitikai értelmezéstől függetlenül az emberek itt mindig elmondhatják, hogy mit gondolnak. Nemcsak a pártokról, nemcsak a kormányzatról, hanem általában arról az őket körülvevő életről, amelyben mindannyian létezünk. Az ARC mindig is kritikus volt, mindig is ironikus volt, néha provokatív, de nem azért, mert mi, szervezők ezt kértük az emberektől, hanem mert ilyen tartalmú pályázatok érkeztek be. Néha talán ki is verik a biztosítékot a nézők egy bizonyos részénél. Az esetek többségében nálunk nemcsak a felszín fecseg, hanem bizony ott van a mélység is, ami nem hallgat, hanem dübörög. Minden évben százezres tömeg nézi meg az ARC-kiállítást, és nagyon fontosnak tartom, hogy az itt megfogalmazott gondolatok terjedjenek, hogy beszélgessenek róla az emberek. Úgy vélem, a társadalmi diskurzus az egyik legfontosabb dolog ma Magyarországon.

12. ARC díjátadó, 2012. szeptember 7. (Szépművészeti Múzeum) - Geszti Péter
12. ARC díjátadó, 2012. szeptember 7. (Szépművészeti Múzeum) - Geszti Péter

- Milyen hívómondatot választottak az idei pályázatnak, és milyen munkák érkeztek?

- Bárkivel beszélgetek a hétköznapokban, úgy érzem, hogy mindenkinek sérelmei sérülései, panaszai vannak. Ezek legtöbbször lelki eredetű dolgok, időnként pedig anyagi természetűek. Az utcáról, az iskolából, a munkahelyről mindenki hoz haza magával valódi vagy vélt sérelmeket, és olyan, mintha mindannyian tele lennénk ilyen sérülésekkel. Ezt ábrázolja az ARC idei plakátja, és ehhez kerestünk egy mondatot, amelyet egy fél évvel ezelőtti Hankiss Elemér-cikkben találtam meg, aminek ez volt a címe: "Mi történt velünk?" Miért vagyunk tele sérelmekkel, miért okozunk egymásnak állandóan sérüléseket? Ezt próbáltuk meg feldolgozni idén az ARC-kiállításon.

- Mi jellemzi idén a díjazott alkotásokat?

- Úgy érzem, hogy erős lett az idei válogatás. Jó gondolatok jöttek, és vizuális értelemben is érdekes megoldások születtek. Nagyon okosak a pályázóink - beszélgettem velük a díjátadón, és azt érzem, hogy a többségük nagyon jól gondolkodik, mint civil ember. És nekem ez a legfontosabb.

Idén az első díjat egy több éve visszatérő pályázónk nyerte (Frenyó Teodóra a Rossz nevelés című alkotásával - a szerk.). Egy olyan művel érkezett, amely egy zöld iskolai táblát mutat, amire az ábécé betűit írták fel, majd kiegészítették olyan szavakká, amelyek ezekkel a betűkkel kezdődnek. De ezek a szavak mind olyan tartalmúak vagy hangulatúak, amelyek a mi jelenlegi, ideges, konfliktusos, helyenként túlságosan indulatos és egyáltalán nem toleráns életünket jellemzik. Ezek negatív tartalmú szavak. Ahogy ezt a beszélgetésben elmondta, arra akart utalni ezzel, hogy mennyire fontos az, hogy az iskolában, vagy otthon, a családban a gyerekeket az alapvető fogalmakra ne a mostani indulataink alapján tanítsuk meg. Ahogy az ábécé azért nagyon fontos, hogy a gyerek megtanuljon olvasni, ugyanúgy a fogalmak is fontosak, hiszen azok alapján rakják össze a világot. És bizony, ha a mi mostani frusztrált gondolkodásunk alapján rakják össze, akkor ők sem lesznek boldogok.