Pandora, Gabriella

Szappanbuborékok a viharfelhők felé

2014.08.16. 18:58

Programkereső

A csütörtöki vihar után péntek délelőtt csendben szárítkozik a Sziget. Elsőként a Sziget művészeti játszóterét keresem fel, irány az ArtZone.

Az ArtZone afféle kreativitásrezervátum, nézelődőrét, alkotóközösségi tisztás. A bejáratnál két külön világ fogad. Szombat Éva rózsaszínes-nippes-fotosoppolt boldogság(túl)adagjára Králl Szabolcs megsárgult-rozsdás, buhera K-Európája felelget. A Krállnak Koós Árpáddal közösen készített reflektorfejű, leszázalékolt retrobotja az el- és kihasznált űrkorszak ócskavasmementójaként tekint bizonytalanul a jövőbe.

Sziget Fesztivál 2014. - 3. nap
Sziget Fesztivál 2014. - 3. nap

Odakint az ArtZone-udvarban csendes csapatok alkotnak. Vásznakra, falakra, papírra, fára és testre is lehet festeni, rajzolni, fújni. Tussal, olajjal, festékszóróval. A Botanika workshopján hippifejdíszeket készíthetnek a virággyerekek, a BETON-nál sütit önthetnek az édesszájúak. Egy drótból szőtt óriásgombán ücsörögve végignézek a zónán: a fából faragott szivárvány árnyékában jógaóra zajlik, a Jurányi standjából Holy Olga szaloncukoraranyba hampergetett giccsszentélye szórja szikráit, a fűben portréképek tucatjai száradnak, kellemes olajfestékszag párolog. A művekre egy rozsdás R2-D2 vigyáz.

Indulok tovább, irány a Múzeumi Negyed. Odafelé bohócarcú olasz utcazenészek csapatát hallgatom, a Coro Corridore con Megafoni épp a Walk Like an Egyiptian-t játssza, elképesztő energiával. Oldalazva, furcsa, hieroglif kézmozdulatokkal érkezem hát meg a Hadtörténeti Múzeum sátrához. A száz éve kitört I. világháborúra emlékező minitárlaton látok katonadobozt, hadsegélyező kártyát, megtudom, hogy az unatkozó honvédek nem ritkán konzervdobozból fabrikáltak kézigránátot, vagy bakancsvasakból buzogányt. Lám, a frontvonalmenti DIY.

Sziget Fesztivál 2014. - 3. nap
Sziget Fesztivál 2014. - 3. nap

Apropó, frontvonal: a Capa Központ sátrában meglőtt milicistává válhatunk fapuskával, fehér inggel, Cerro Murianó-i háttérrel. A Capa Központ standján láthatunk továbbá pár kontaktot is, vagyis belelapozhatunk a fotósok vázlatfüzetébe. Philip Halsman Dalí Atomicus című kompozíciója a művésszel, a Leda Atomica című festménnyel, a csuromvizes, repülő macskával és a székkel, no meg a képmezőbe sétáló asszisztenssel: megunhatatlan. A Mai Manó standján Mai mester műtermi fotói közül állítottak ki pár reprót. A mai szemmel meglehetősen bizarrnak ható képekről jólfésült, mafla, felnőttarcú kölykök, vagy kackiás bajszú urak néznek vissza ránk. Még mindig fotó: a debreceni MODEM sátrában a holland Erwin Olaf honi debütálását előkészítő minitárlat tekinthető meg. Az októberben nyíló kiállításhoz kétségkívül kedvet csinál a pár installált képkocka, amelyek szépen illeszkednek a németalföldi festészeti hagyományba, de megidézik David Lynch, Gregory Crewdson, vagy éppenséggel Misetics Mátyás borús-néma, kirakatvákuum-világát is. A Manic Street Preachers korai dalaira való melegítés gyanánt van szerencsém megtekinteni egy gladiátorpárbajt, s az Aquincumi Múzeum munkatársaitól megtudom azt is, hogy a Russell Crowe által befutott karrier nem volt tulajdonképpen elképzelhetetlen a való életben sem, húsz győztes párviadalt követően tényleg felszabadulhattak a rabszolga-harcosok, csakhogy rá kellett döbbenniük: addigra már jószerivel csakis a küzdőtér maradt számukra.

Tünet Együttes - Sziget Fesztivál 2014. - 3. nap
Tünet Együttes - Sziget Fesztivál 2014. - 3. nap

A Manicsről csak egy fényképnyit most. Az egykori enfant terrible-ből vérprofi előadóművésszé idősödő, visszafogott, érzelmes és zseniális show-t komponáló James Dean Bradfield ajándékozott meg ugyanis az idei Sziget legszebb pillanatával. Képzeljétek el, ahogy kissé pocakosan, meglazított-félrecsúszott nyakkendőben, gyöngyöző halántékkal, átizzadt zakóban, méltósággal mikiegérre kopaszodva, kiáll a nagyszinpad közepére, (a zenésztársai levonulnak), egyszál akusztikus gitárral előadja az Everlasting-ot.

A koncert utáni csendből a Tünet Együttes Közhely című előadása hangzik föl. A virtuális Moszkva teret modellező, ottani pillanatképeket megmozdító, otthagyott snapshotokból mozgásszobrokat emelő, intim és harsány előadás a köztereken látott és onnan soha haza nem vitt tekintetek mögé tekint. Sorsvázlatokat rajzol szavakból, helyzetekből. Tereket szeletel, old és köt. Előítéleteinkkel, szorongásainkkal és félelmeikkel szembesít. Érzelmeink kifejezésére biztat.

A szappanbuburékok vesztésre állnak időközben a felhőkkel szemben, megérkezik a zivatar. Fölöttünk hatalmas medúzák, szivárványszín esernyők áznak, elveri az eső a LED-Tejutat is, a füvet pedig vízfestékpöttyök maszatolják össze. Sáros, fáradt vádlik lépkednek a HÉV-megálló felé. Egy nap véget ért.