Etelka, Aletta

Magyarok a Louvre-ban

2015.10.08. 13:31 Módosítva: 2015-10-08 15:10:26

Programkereső

Ur Eleonóra szentendrei művésznő is képviseli hazánkat az október 23-25 között megrendezett Salon Art Shopping kiállításon és vásáron a párizsi Louvre-ban.

Idén az „Association for the Promotion of the Arts in Italy” (APAI) fogja össze az általa kiválasztott nemzetközi művészgárdát, aminek tagjai Ur Eleonóra és Ferencz J. Réka , akik nem először járnak kiállítóként a francia fővárosban.

Ur Eleonóra
Ur Eleonóra

2014-ben a „Museum of the Americas” (MOA) művészeti szerveződés választotta tagjai közé és nyújtott számára lehetőséget a több kiállításán is, melyeket évente rendez amerikai, európai és ázsiai helyszíneken. A MOA alapítója Dr. Raul M. Oyuela argentin képzőművész és Ferencz J. Réka festőművész, a szervezet magyarországi képviselője, arra figyelt fel, hogy Ur Eleonóra egyedüli magyarként űzi egy távoli kultúra tradicionális művészetét.

A kétezer éves múlttal rendelkező művészi batiktechnika őshazája Indonézia, de Ázsia és Latin-Amerika tájain is változatos formában terjedt el, sőt máig virágzik. A szentendrei művésznő eredeti helyszínen, egy indonéz művészeti ösztöndíj jóvoltából, a még aktívan dolgozó mesterektől tanulta meg a technikát és azóta ő maga is a tradicionális művészeti ág mesterévé érett.

Az első utazás, azaz 2oo8 óta minden évben több hónapot tölt olyan egzotikus országokban, ahol még élő hagyománya létezik a műfajnak és a helyi népművészek szívesen megosztják tudásukat a távolról jött érdeklődőkkel. Indonézia mellett thaiföldi, mexicói, sri lankai tanulmányutak következtek, míg tökéletesre csiszolta tudását a textilfestékek használatáról, a viasz megfelelő hőmérsékletéről, az ecsettel és a csantinggal való aprólékos festésről, a vászon és a paraffin fajtáiról. 

A világra nyitott művésznő nem ritkán egészen elképesztő körülmények között - szegényes szalmakunyhókban, döngölt padlós, nádfedeles műhelyekben, hegyek között, apró falvakban - él és dolgozik együtt a hagyományőrző kézművesekkel. 

Az utazások inspirálta alkotásokat e elsőként a szentendrei közönség láthatta a Dumtsa korzó legfiatalabb galériájában.

 Batik Galériában zenék, ízek, illatok festik alá a falakon látható hangulatot: messzi tájak egzotikus növényeit, állatait, ritka természeti jelenségeit, vagy épp jávai, maja, azték, balinéz kultúrák viasszal és természetes festékekkel ábrázolt lenyomatait: isteneket, harcosokat, bálványokat, a monda- és mesevilág emblematikus szereplőit.

Az „magyar-indonéz kapcsolat” 2o11-ben hazai terepen is folytatódott Eleonóra számára, amikor az „Utazás” kiállításon az Indonéz pavilonnál tartott bemutatót a tradicionális batikról, majd 2012-ben a nagykövetség meghívására az Indonéz nemzeti nap alkalmából újabb workshop és kiállítás következett egy jávai művésszel. Munkáival itt találkozott először az indonéz nagykövet és felesége, akiket olyannyira elbűvöltek a színes batikfestmények, hogy a szentendrei KOMP (Kortárs Művészeti Piac) hétvégi forgatagában személyesen is felkeresték a batikművész standját.

 A festés és szakmai bemutatók mellett Eleonóra életében rendszeressé vált a batik –tanítás is. Így 2013-ban a „Távol van-e Távol-Kelet?” c. rendezvényen való workshopot követően a szentendrei angol-magyar két tannyelvű „Alkotó Gyerekműhely” általános iskolában, sőt saját otthonában is tart rendszeres batiktábort a művészetre fogékony gyerekeknek. Az ő élményeikről – és a művésznő gondolatairól – személyes hangú blogján olvashatunk.