Valér

Az ikonok sok szabályt követnek, mégis szárnyalni engednek

2016.03.03. 09:14

Programkereső

Húsvét közeledtével négyrészes sorozatot indítunk az ikonokról, ezekről a különleges, néhol pedig egészen elképesztő legendákat gerjesztő műalkotásokról, amelyek közül elsőként Szent Feodoszijét ismerheti meg. Ő egy olyan szerzetes volt, aki korántsem élt visszavonultan, még gyereke is volt.

Az ikon szónak igen sok jelentése van. A görög eikona szó képet jelent. Használjuk ezt a szót a számítógépen megjelenő képecskék megnevezésére, de gyakran ezzel jelöljük egy-egy terület kiemelkedő személyiségét is nagyjából a korábbi sztár szó helyett. Azonban e szónak van egy régebbi, ma már talán sokaknak számára kevéssé ismert jelentése is: ez pedig egy különleges táblakép, mely a keleti kereszténység, más szóval az ortodox, pravoszláv kereszténység szentképe. Nagy Szent Baszileosz (†379) egyházatya rövid meghatározása szerint az ikon lényege:

Amit a szentbeszéd mond a fülnek, azt mutatja meg csendben az ikon.

Nagy Szent Baszileiosz
Nagy Szent Baszileiosz
Fotó: Wikipedia

Az ikon tehát csendes elmélkedésre, jámbor cselekedetekre buzdít. Ezeket az erősen hagyományőrző és nagyon sok kánont, szabályt követő műalkotásokat sokan a művészettől távol álló műveknek tekintik. A 19. század közepén A. Didron francia történész az ikonfestőt egyenesen a sok szabályt előíró teológus „rabszolgájának” tartotta. Mintha csak neki válaszolt volna Makszimilian Volosin - Magyarországon kevéssé ismert - orosz költő és festő „Mire tanítanak az ikonok?” című, még 1914-ben megjelent írásában, ahol az ikonfestő kánontiszteletét a költőnek a versformák iránti természetes vonzódásával hasonlítja össze.

"Vajon nem ugyan ezt teszi-e a költő, amikor valamely szigorúan meghatározott formához, például a szonetthez nyúl, és ebbe az előre kimunkált ritmikai és logikai alakzatba önti lelkének lírai állapotát?”

Eszerint az ikon-kánonok, ezek az előre kimunkált, hagyományok által csiszolódott alakzatok és szabályaik valójában nem akadályozzák, hanem inkább elősegítik a lélek szárnyalását. És ha nem feledkezünk el a középkori jámbor remetékről, akik szerint az ikon az eviláginak és a túlviláginak találkozási pontja, akkor talán megint egy kicsit közelebb juthatunk az ikonok megértéséhez.

Magyarországon több ikonmúzeum is található, mint például a szentendrei, a miskolci és nem utolsó sorban a budapesti, pontosabban a Gellért-hegyi Pálos sziklatemplomban, a hegy mélyében rejtőzködő fémikon múzeum, ahol 370 műremeket csodálhatunk meg.

A szent, akinek gyermeke is volt

Első ikonunk, amelyet bemutatunk, egy Totymai Szent Feodoszijt ábrázoló ikon. A szent emléknapja január 28-án van. Már az életrajza is érdekes, mert megcáfolja azt az előítéletet, amely szerint a szerzetesek teljesen visszavonultan éltnek. Ez csak részben igaz: sokan igen aktívan vettek részt a termelő munkában, arra törekedve, hogy jó munkájukkal példát mutassanak, jó közösséget teremtsenek.

Az ikonokon Totymai Szent Feodoszijt szerzetesi ruhában epitrakhélionnal (a latin egyházban ehhez hasonló a stóla) és szakállal ábrázolják fent az Istenszülő Totymai Csodatévő ikonjával, a háttérben pedig az általa alapított totymai kolostor látható. Egyszerű és megkapóan naiv megfestésű ikonunkon is mindez jó megfigyelhető.

Totymai Szent Feodoszij már fiatalkorában megházasodott, és leánygyermeke született. Szüleinek és feleségének halála után úgy érezte, hogy képtelen egyedül gondoskodni gyermekéről, ezért minden vagyonát a rokonainak adta, hogy leányát fölneveljék, ő pedig a vologdai Megváltó Szineváltozása kolostorba vonult, ahol imádságos, engedelmes és buzgó lélekkel végezte el a legnehezebb munkákat is: a favágó, a pék és a molnár munkáját is.

Az igumennek, vagyis a kolostor vezetőjének megbízásából Totyma városába ment, hogy ott a kolostor sólepárló üzemeivel foglalkozzon. A munkásokkal igen jó viszonyban volt, gondoskodott róluk, szelíd és kegyes volt velük, s az üzemek igen eredményesen működtek. Itt kolostort építtetett, és kolostora számára a Prilucki kolostortól egy Istenszülő ikont kapott, mely később mint az Istenszülő Totymai Csodatévő ikonja vált ismertté, és amely az általunk bemutatott ikonon is jól látható.

A Feodoszij által alapított kolostor Totymában
A Feodoszij által alapított kolostor Totymában
Fotó: Wikipedia

Fontosnak tartotta a szerzetesek műveltségét,  így a kolostorban nagy könyvtárat is létesített. Békességben halt meg 1568. január 28-án, lelki végrendeletében hangsúlyozta az elhunytakért szóló templomi ima fontosságát.  1798-ban kanonizálták.

A szerző művészettörténész, professor emeritus, az MTA doktora