Pandora, Gabriella

BudapestArtWeek: Izomláz és a bőség zavara

2016.05.01. 10:02

Programkereső

Enyhe izomlázzal, dacolva az időjárási elemekkel, de részt vettünk az BudapestArtWeeken. A 2016-ban induló programsorozat nem teljesen előzmény nélküli, ám a maga nemében egyedülálló. A Budapesti Tavaszi Fesztivál kiegészítő rendezvényeként egy egész hétre adott vizuális élményfürdőt az arra vágyakozóknak, bevonva az intézményeket, a galériákat, műteremházakat és az alkotókat is.
UVG
UVG
Fotó: Fátrai László

Európában másutt, Bécsben, Berlinben, Londonban a hasonló egyhetes rendezvények már rendszeresen sikerrel futnak, és fókuszálják a nemzetközi és hazai érdeklődők tekintetét az épp aktuális, jelentős, vagy épp a figyelem központjától távolabb elhelyezkedő képzőművészeti eseményekre. A BudapestArtWeek ennek az európai trendnek és annak a felismerésnek a hatására indult, hogy a művészeti intézmények túlmutatva alapfunkciójukon (bemutatás, üzleti tevékenység), válhatnak akár közönség találkozók helyszínévé, vállalhatják a kulturális véleményformálás, a tudástár szerepét. Helységeikben teret adhatnak közösségépítő beszélgetéseknek, múzeumpedagógiai programoknak, lehetőséget biztosíthatnak a hídépítésre a műélvezők széles társadalmi rétegei és a művészet közvetlen résztvevői, alkotók, kiállítók, kurátorok, galeristák között.

Budapest Art Factory
Budapest Art Factory
Fotó: Fátrai László

A BudapestArtWeek megszervezése már önmagában is jelentős teljesítmény. Egészen kis létszámú szervezőgárda kezdte és a végére sem érték el egy átlagos középiskolai osztály létszámát... sőt. Az eseménysorozat elindítója és katalizátora Bérczi Linda, aki egyben az igazgatói feladatkört is ellátja. Róla tudni kell, hogy régóta tagja a művészeti társadalomnak, mint művészeti menedzser. Évekig dolgozott galeristaként, és az ő nevéhez fűződik a Nyitott Műtermek Délutánja elnevezésű programsorozat is. Muladi Brigitta művészettörténész, az esemény művészeti vezetője az Új Művészet jelenlegi munkatársa, az ArtWeeken galéria- és köztéri szoborséta túrát is vezetett. Molnár Tímea a rendezvény kommunikációját és programszervezési feladatait látta el, a rendezvényen debütáló ArtHeart program ötletgazdája. Az ő esetében is meg kell említeni a galériás múltat, az évek óta tevékenyen folytatott művészeti menedzseri teendőket.

A szervezők az intézmények, galériák, kiállítóterek részéről nagyfokú együttműködési szándékot tapasztaltak, így nem ütköztek komoly ellenállásba. Természetesen voltak, akik nem éltek a lehetőséggel, ám ennek gyakran kézenfekvő magyarázata adódott. Vagy épp nem volt kiállítás az adott térben, vagy bontották az előzőt, vagy építették a következőt. Még így is akadt olyan, mint például a Néprajzi Múzeum, akiknek ugyan nem volt aktuális képzőművészeti tárlatuk, de nagyszerű ötlettel rukkoltak elő: az aulájuk mennyezetén látható Lotz Károly freskót lehetett polifoamról, hanyatt fekve megtekinteni egy művészettörténeti előadás kíséretében.

Az egyhetes program látogatottsága a széllel-bélelt időjárás, a párhuzamos programok (Picasso-kiállítás, a Nemzetközi Könyvfesztivál) ellenére is hozta az elvárt szintet. A több ezer értékesített karszalag önmagában talán nem mérvadó, hiszen ezzel a belépővel az összes rendezvény látogatható volt. Azt feltételezhetjük, hogy egy fő átlagosan 2-3 helyszínre is eljutott a hat napos fesztivál alatt.

Horizont Galéria
Horizont Galéria
Fotó: Fátrai László

Az egyértelmű, hogy a művészet iránti érdeklődés az elmúlt években folyamatosan növekvő trendet mutat, ami egyrészt köszönhető annak, hogy „sikk” lett műveltnek lenni, másrészt valóban megmozdult a társadalom egy bizonyos rétege, és szívesen választja a kulturális programokat kikapcsolódásul. Azt sem szabad elfelejteni, hogy sajnos sem az első, sem a másodjára említett társadalmi réteg nem elég aktív ahhoz, hogy egynél több rendezvénynek fusson neki egy szuszra. Elmennek egy-egy nagyobb kiállításra, mert ritkaság, mert érdekes, és státusznövekedéssel jár a részvétel, de nem célirányos még ez az érdeklődés, inkább kínálatfüggő.

A BudapestArtWeek egyhetes programfolyama ezért is fontos esemény, mert csokrokban nyújtotta a lehetőségeket. Egy galériatúra, egy műterembejárás, több helyszínt, több művészt, több impulzust jelentett. A szervezők a legnagyobb eredménynek azt tartják, hogy sikerült egy új közönséget megszólítaniuk. Nemcsak a szorosan szakmai réteg, vagy a már mélyebb ismeretekkel bíró műkedvelők érkeztek, hanem a képzőművészet iránt érdeklődő, nagyobb tömegeket is elérte a hívó szó. És ezek a tömegek hajlandóak voltak a visszatérésre, ami szintén kiemelkedő eredmény.

Bartis Attila kiállítása
Bartis Attila kiállítása
Fotó: Fátrai László

Emellett igazán figyelemre méltó a helyszínek közötti séták mellékhatása: megnyíltak a kommunikációs csatornák, kialakultak eszmecserék, párbeszédek, a helyszíneken interaktívvá váltak a bemutatók, a kérdezz-felelek természetessé, fesztelenné vált, a légkör barátságos volt, a nézelődők és a művészek reakcióba léptek egymással. Igazi közösségi élmény, igazi közösségépítéssel, kart karba öltve.

Kortárs távol-keleti papírképek - Kálmán Maklári Fine Arts
Kortárs távol-keleti papírképek - Kálmán Maklári Fine Arts
Fotó: Fátrai László

Természetesen, mint minden induló rendezvénynek, a BudapestArtWeek-nek is megvoltak a maga gyermekbetegségei. Az online felületek sokszor nem voltak szinkronban a nyomtatott anyagokkal, és a kommunikáció hatékonyságában is voltak fennakadások. A túrákon a helyszínek közötti időszakot lehetne a jövőben tartalmasabban is kitölteni, ne csupán “vonulás” legyen, és az ismerkedés, a közösségépítés irányított legyen. A tárlatvezetések néha döcögtek, sokszor támadt az az érzése az embernek, hogy több az improvizáció - ami sajnos az élvezet rovására ment -, mint az előkészített kulturális terülj-terülj asztal. Azonban az egész rendezvény színvonalához mérten ezek csupán apróságok.

Amit mi meg tudtunk nézni – a teljesség igénye nélkül

Az ötvenhárom helyszín a bőség zavarával ért fel. Természetesen a nagy és ismert kiállítóterek nagyon sok nézelődőt vonzottak. Igen nagy érdeklődés kísérte a Magyar Nemzeti Galéria programjait, a Művészet forradalma című Orosz avantgárd kiállítását, amit az utolsó pillanatban még sokan megnéztek, ahogy az állandó kiállításokon is szűk volt a hely.

Képek és pixelek a Műcsarnokban
Képek és pixelek a Műcsarnokban
Fotó: Fátrai László

A Műcsarnokban a Képek és pixelek - A Fotóművészet és azon túl - Nemzeti Szalon 2016 megnyitójára zsúfolásig teltek a termek, olyannyira, hogy voltak időszakok, amikor a biztonság kedvéért csak annyi látogatót engedtek be, ahányan kiléptek. Hogy megérte-e a felhajtást, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Az biztos, hogy néhol sikerült átlépni a művészet határait.

Képek és pixelek
Képek és pixelek
Fotó: Fátrai László

A Pikáns műélvezet címet viselő galériatúra izgalmasabbnak hangzott, mint amilyen valójában volt. A cím kicsit megtévesztőnek bizonyult. A pikantériát nem lelte, aki kereste, lehet, hogy épp ez volt a cél?

Kis Róka Csaba kiállítása
Kis Róka Csaba kiállítása
Fotó: Fátrai László

A túrán megtekinthettük El- Hassan Róza archaikus szíriai építészeti tanulmányait Kis Róka Csaba Terjedő bomlás című, szürreális expresszív rémálomvilágát és Bartis Attila fekete-fehér fényképeit, a Hotel L'Búj dadaista installációt, Fehér László papírmunkáit, valamint a Képzőművészeti egyetem Barcsay termében az Amadeus-pályázat alkotásait (ami kétségtelenül a túra legszínvonalasabb kiállítása volt.)

Hotel L'Búj
Hotel L'Búj
Fotó: Fátrai László
Az Amadeus pályázat képei
Az Amadeus pályázat képei
Fotó: Fátrai László

A Széles horizont galériatúra igazán szélesre tárta az ablakot a kíváncsi tekintetek előtt. A TOBE Gallery, ahonnan a kaland indult, egy aprócska kiállítótér, de a galéria vezetője is és a kiállító Mészáros László fotóművész is rendkívül szimpatikus és közvetlen emberek. Ugyan a galériába nem fértünk mindannyian, de folyamatos helycserélgetéssel mindenki tudott pár szót váltani a művésszel, kapott pár izgalmas élményt a művekkel, a galéria céljaival kapcsolatban, és megtudhatta, hogy egy szeméttelep is rejthet művészi értékeket.

Kötelezően választható
Kötelezően választható
Fotó: Fátrai László

Bernáth Dániel Kötelezően választható szotyolái az UVG Gallery-ben kicsit abszurd, néhol érdekes, néhol nehezen befogadható látnivalónak bizonyultak. A MissionArt Galériában megismerkedhettünk Gaál Katalin grafikussal, aki érzékeny húrokat pendítve a kultúrák különbözőségében a nők helyzetével, a feloldhatatlan dilemmával, hogy „mi lenne, ha én lennék ott” kérdéskörrel foglalkozó alkotásain keresztül felbolydította a maroknyi, ám lelkes társaságot.

Gaál Katalin kiállítása
Gaál Katalin kiállítása
Fotó: Fátrai László

A Kálmán Maklári Fine Arts távol-keleti, kortárs koreai, színes papírképekkel hökkentett meg mindenkit: hihetetlen türelem, a művek iránti nagyfokú tisztelet áradt a rendkívül kifinomult, és bonyolult, európai embernek szinte érthetetlenül magas színvonalú munkákból. A túra a Horizont Galériában ért véget Erdélyi Gábor minimalista műveinek bemutatásával.

Kálmán Maklári Fine Arts
Kálmán Maklári Fine Arts
Fotó: Fátrai László
Erdélyi Gábor kiállítása
Erdélyi Gábor kiállítása
Fotó: Fátrai László

A Nyitott Műtermek Délutánján két műteremházat látogattunk meg. A Budapest Art Factory és az Art Generation műteremházakban több alkotóval is sikerült megismerkedni: az előbbiben Juhász Dóra és Szász Sándor festőművészekkel, míg az Art Generation tereiben Andriska Tibor kreatív tervezőgrafikussal, Majoros Gyula szobrássszal és bábkészítővel, valamint Szurcsik József festőművésszel.

Szurcsik József
Szurcsik József
Fotó: Fátrai László
Szász Sándor
Szász Sándor
Fotó: Fátrai László

Nem is volt könnyű elszakadni, hiszen rendkívül nyitottan, barátságosan fogadták a cudar idővel dacoló látogatókat. Maradt kérdés bőven, amit nem tudtunk feltenni, de legalább belekóstolhattunk egy műteremház hangulatába.

A Kassák Múzeumban a két világháborút átölelő, Kassák köréhez tartozó művészeti irányzatokkal szembesülhettünk, kulturális foglalkozásokat láthattuk. A Budapest Galéria megmutatta, milyen egy valódi, megalkuvást nem tűrő, megszállott gyűjtő, aki, miután nem fér már el a gyűjtemény a lakásban, képzőművészeti alkotást kreál belőle. Van, aki szövőszék vetélőkből készített installációt, más kisautó- és ceruzaelem-gyűjteményből, megint más színes magazinokat gyűjt, és azokból készít szobafalnyi poszter-montázsokat.

Budapest Galéria
Budapest Galéria
Fotó: Fátrai László

Amint az a fent felsoroltakból is látszik, bár ez csak ízelítő, a programok rendkívül széles választékot biztosítottak. Minden volt, ami az arra éhes szemnek ingere, és néha a bőség zavara is elborította az embert. Enyhe izomláz, és némi torokfájás kíséretében elmondható, hogy nagyszerű rendezvény volt, amin részt vettünk.

Nagy bizalommal várjuk a jövő évi produkciót, ahogy a szervezők is. Bár elégedettek voltak az idei adatokkal, jövőre a duplája a minimum célkitűzés. Aki lemaradt volna az eseményekről, nincs elkésve, a programokban szereplő helyszínek többsége várja az érdeklődőket, még sok minden bepótolható.