Szilárda

Elhunyt Deim Pál festő

2016.05.09. 15:27

Programkereső

A Kossuth-díjas festő- és grafikus, kiváló művész, a nemzet művésze, Szentendre város díszpolgára életének 84. évében hunyt el súlyos betegség után május 9-én.

Deim Pál a Képzőművészeti Főiskolán sokszorosító grafikát tanult Papp Gyula és Ék Sándor tanítványaként, 1990-től a Főiskola címzetes egyetemi tanára, a Szentendrei Artéria Alkotóközösség tagja, 1991-től a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja volt.

Deim Pál
Deim Pál

Önálló kiállításai a szentendrei Ferenczy Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a budapesti Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban nyíltak.

Művészete elismeréseként 1974-ben az országos kisplasztikai biennále első díját, 1978-ban a nemzetközi kisplasztikai kiállítás díját, 1985-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1987-ben Pro urbe Szentendre díjat, 1990-ben kiváló művész címet kapott. Az alkotó 1993-ban vehette át a Kossuth-díjat, 2001-ben Kölcsey Ferenc Millenniumi díjat, 2002-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének nagydíját, 2003-ban Prima-díjat, 2007-ben a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.

Deim Pál 1932. június 29-én született Szentendrén, tanulmányait 1958 és 1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterének tekintette Vajda Lajost, Gadányi Jenőt és Barcsay Jenőt. 1960-ban moszkvai és leningrádi útján ismerte meg a modern művészet klasszikusait, mint például Picasso és Matisse művészetét, 1967-es brüsszeli és párizsi tartózkodásakor pedig a kortárs művészetet. Az 1968-ban, a macedón prilepi művésztelepen készült sorozata meghatározta életműve későbbi alakulását. Művei szorosan kapcsolódnak a szentendrei festészet klasszikus hagyományaihoz. A festés mellett 1971 óta szobrászattal is foglalkozott: 1993-ban, Győrben állították fel Golgota című szobrát. 1974-es műcsarnoki kiállítása óta vásárolják műveit a neves magángyűjtők. Művészete a szentendrei festészet klasszikus hagyományainak szerves folytatása. Első képei – tájak, figurák – lírai hangvételűek, az érzékeny festőiség olvasható ki belőlük. 1968-tól képeinek fő motívuma az idolként megjelenő emberi alak, a test arányait és körvonalait követő bábu. Művészetének újabb fordulata a 80-as évek közepén következett be, amikortól képein a szenvedély a szenvedéssel olvad egybe. Megváltozott festésmódja is: szaggatott ecsetvonások, erős színek váltak jellemzővé.